publikációk a szerzőtől »

A Keleti Partnerség második, Budapestre tervezett csúcstalálkozója a magyar uniós elnökség egyik legfontosabb rendezvénye lett volna. Ez egyértelműen kitűnik úgy a hatályos kormányzati és elnökségi dokumentumokból, mint a 2011. feb­ruár 17-e előtt tett nyilatkozatokból. Hasonló jelentőséget tulajdonított a találkozónak az elnökségi program is.

Az, hogy a találkozót elhalasztották – a lengyel elnökség idejére –, lényegében példát­lan az Európai Unió történetében. Az már többször is előfordult, hogy egy hivatalban lévő elnökség által szervezett csúcstalálkozót valamilyen okból „kiürítettek”, és a rendezvényen semmilyen érdemi kérdésben nem született döntés. Az kifejezetten gyakran megtörténik, hogy a kormányfők találkozójának napirendje jelentősen módosul az eredetileg terve­zetthez képest. Úgy is tartottak már sikeres csúcstalálkozót, hogy azon a legmagasabb rangú nyugati vezetők közül igen kevesen vettek csak részt. Ilyen volt a 2009-es prágai csúcs is, amelyen csupán Angela Merkel volt jelen; nem volt ott sem Nicolas Sarkozy, sem Gordon Brown, mégis útjára tudott indulni a Keleti Partnerség. Az azonban, hogy egy már hivatalban lévő elnökség elveszíti a számára deklaráltan legfontosabb hazai esemény megrendezésének lehetőségét, példa nélkül álló, váratlan fordulat.

Letölthető publikációk:

Tul a csucson

408 KB

PDF dokumentum

2011.02.23.