HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természetjogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le.

Grotius Holland tartomány állampolgára volt. Delftben született 1583. április 10-én, Húsvét napján. Csodagyerek, diplomata, ügyvéd, hivatalnok, tudós és tanár, de mindenek előtt jogász. Jogi tanulmányainak befejezésével a családi hagyományt és a kor szokásait követve politikai tisztséget vállalt Jan van Oldenbarnevelt pártfogása alatt. Ekkor írta meg azt a művét, amely elsőként irányította figyelmét a nemzetközi jogra (a nemzetek jogára - jus gentium) és amelyben Hollandia küzdelmét mutatta be a Habsburgok Spanyolországa ellen. A Holland Kelet Indiai Társaság jogászaként a Commentarius de jure praedae c. művében, (a mű eredeti címe De Indis - Az Indiákról), megfogalmazza a nyílt tengeren való hajózás szabadságának elméletét. A könyvnek egyetlen fejezetét adták ki, De mare liberum - A szabad tengerekről címmel. 1618-ban, I. Vilmos fia, az orániai herceg, Nassaui Móric ellen irányuló kálvinista államcsíny után van Oldenbarnevelttel együtt letartóztatják és míg pártfogóját halálra, őt életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélik. Bírái bűnét nem nevezték meg, csak a két évvel később született kiegészítő ítélet nyomán szerez róla tudomást: árulás vádjával ítélték el. Felesége segítségével egy könyvszekrénybe rejtőzve 1621-ben sikerült megszöknie. Párizsba, XIII. Lajos udvarába menekül és 1631-ig itt él és alkot.

1625-ben adják ki fő művének tartott könyvét, "A háború és a béke jogáról" (De jure belli ac pacis) címmel. A mű érdekességét egyrészt az adja, hogy Grotius jogászként érvel korának a politikáról alkotott filozófiai vagy teológiai tanításai ellen, másrészt pedig kimagaslik a 16-18. század Nyugat-Európájának természetjogi értekezései közül. A cím ellenére nem egyszerűen a háború vagy a béke jogáról, vagy mai szóhasználattal élve a nemzetközi jogról értekezik, és nem is csupán a pozitív jog mellett érvel. A jog és a kormányzat átfogó jogi elemzését nyújtja. Meghatározza, mit takar a jog fogalma, annak forrását az emberi természetben, az ember közösségi érdekeiben jelöli meg. A mű további részeiben a politikai közösség eredetével és természetével, majd a politikai hatalom gyakorlásának kérdésével foglalkozik. 1631-ben visszatér Hollandiába, de miután 2000 guilder díjat tűznek ki a fejére Hamburgba menekül.

Összesen három évet tölt Németországban. 1634-ben Svédország párizsi nagykövetévé nevezi ki, de csak egy évvel később kezdi meg diplomata tevékenységét Párizsban. Részt vesz a harmincéves háborút lezáró békeszerződések előkészítésében. 1644. decemberében a svéd Krisztina királynő felmenti nagyköveti szolgálatai alól és Stockholmba helyezi át. Miközben átkel a Balti tengeren hajótörést szenved, majd Lübeckbe hajózik, de ott 8 napot késlekednek a viharos időjárás miatt. 1645. augusztus 28-án Rostockban a kimerültségbe halt bele. Utolsó szavai ezek voltak: "Nem értem el semmit azzal, hogy sok mindent megértettem."

Grotiusról tudni lehet, hogy ő az, aki a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, illetve ő fekteti le a természetjogi felfogáson alapuló nemzetközi jog alapjait. De Grotius nem pusztán a jog és a politikaelmélet területén alkotott olyasmit, ami meghatározta az elkövetkezendő évszázadok gondolkodását. Korának aktív politikai szereplőjeként nem csak Holland tartomány politikai életét, de a tágabb világpolitikai eseményeket is befolyásolja. Összeesküvés vádjával letartóztatják és börtönbe zárják, kalandos körülmények között egy könyvszekrényben rejtőzve szökik meg, a francia, majd a svéd király diplomáciai szolgálatába áll, a fejére tűzött vérdíj ellenére visszatér Hollandiába, részt vesz a harmincéves háborút lezáró tárgyalássorozat előkészítésében, forrongó hitvitákat folytat, Kálvin követőjeként jó kapcsolatot ápol a katolikus egyházzal. A szellem és a politika területén egyaránt egy célt fűti: Hollandia pozícióinak erősítése a világpolitikában.