Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 BESZÁMOLÓ

KOROMPAI ATTILA

Opponensi vélemény Pálfiné Sipőcz Rita Az Európai Unió külső energiapolitikája c. PhD-értekezéséről

Szöveges értékelés:

A jelölt témaválasztása amellett, hogy az Európai Unió egyik rendkívül aktuális és a közösség egészét érintő, ugyanakkor az egyes tagországok részéről különböző közelítésmódok alapján kezelt problémára, az energiapolitikára irányul, a kérdéskörnek az egyik legkritikusabb aspektusát, a külső energiapolitikát emeli ki. Szerencsés és jól indokolható ez a döntés egyfelől az igen szerteágazó téma egy kritikus fókuszpontjára történő koncentráció oldaláról, másfelől a témával összefüggő kutatási lehetőségek perspektívája oldaláról, mivel hosszú távon is politikai és tudományos szempontból aktuális, jelentős és gazdag kutatási lehetőséget kínál akár a jelöltnek is.

A disszertáció a téma feldolgozásában fontos előrelépésnek tekinthető. A jelölt megfogalmazásában „az értekezés célja hogy az integráció dinamikus fejlődését feltételezve pillanatképet adjon az energiaügyi külkapcsolati együttműködésről. A feltételek sajátosságaiból adódóan … egy új együttműködési modell, egy többrétegű, bonyolult kompetenciarendszeren nyugvó, sajátos eszközöket igénylő politika keretei bontakoznak ki.” (10. oldal) Ezt azzal toldja meg, hogy „az értekezés arra vállalkozik, hogy bemutassa az EEP főbb vonásait, az intézményesülését, közösségiesedését befolyásoló tényezőket.” (12. oldal) E céloknak megfelelően a disszertáció áttekintést ad az Európai Unió energiapolitikájának külkapcsolati vonatkozásairól, bemutatja részben a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe ágyazva az energiagazdálkodás külső feltételrendszerét, és következtetésként egy olyan modell körvonalait vázolja fel, amelyben a külső energiapolitika az európai integráció egyik motorjaként, hajtóerejeként működik.

A munka vezérfonalát adó hipotéziseit ennek megfelelően fogalmazza meg. A H1 és H2 hipotézisei, melyek az EU külső energiapolitikája egyes részterületeinek már létező voltára és annak a határok körüli koncentrikus körök mentén való érvényesülésére vonatkoznak, tapasztalati alapon valójában már ismert állapotok rögzítését jelentik. A disszertáció által nyújtott újszerű értéküket azok szisztematikus dokumentumelemzésekre és tényadatokra épülő igazolása adja. Az EEEP-re mint együttműködési modellre vonatkozó H3 hipotézise, illetve magának a modellnek ilyen szemléletű felvázolása a disszertáció gyakorlati szempontból is kiemelésre érdemes új eredményének tekinthető. A H4 és H5 hipotézisek valójában a modell működtetésével kapcsolatos feltételek kiemelését jelentik. Szintén ismert összefüggések, de újszerű értéknek részben a disszertációban kifejtettek alapján történő szakszerű igazolásuk, részben a modell összefüggésrendszerébe történő beágyazásuk tekinthető.

Módszertanilag a szerző részben a témakör belső logikai összefüggéseire épített deduktív jellegű, fejlődéstörténeti közelítésmódot alkalmazott, amit alapvetően dokumentumelemzésekre és a releváns – igen bőséges – szakirodalom feldolgozására épített, részben különböző forrásokból átvett statisztikai adatok vizsgálatával, egyszerűbb technikák alkalmazásával támasztott alá. Az eszköztára és szemléletmódja inkább politikatudományi jellegű, ami összhangban van a választott téma jellegével, bár a további kutatási irányok kapcsán maga is utal keményebb módszertani eszközök alkalmazásának lehetőségére. Bár a disszertáció alapján nem lehet megítélni a jelölt készségeit a módszertan alkotó továbbfejlesztésére, a módszertanban való jártassága és annak alkalmazási készsége azonban színvonalasnak mondható.

A jelölt gazdag szakirodalmat dolgozott fel. A több mint 180 tételből álló irodalomjegyzék 8 saját publikációval egészül ki, melyekre szöveg közben is pontosan, korrekt módon hivatkozik. Az irodalomelemzés gyenge pontja a forráskritika. Számos hivatalos dokumentumban foglalt elvárást tényként kezel, nem ütközteti a valós folyamatokkal. Pontosabban a dokumentumok megállapításai és a tényszerű, valós folyamatok, események a disszertáció különböző helyein kerülnek tárgyalásra, ezért ütköztetésük nem karakteres, inkább végső következtetéseiben fogalmazódnak meg az elvek és a folyamatok összehangolására vonatkozó elvárások, követelmények. Több helyen ismerteti egy-egy forrásmunka megállapításait, adatait, de elmarad a különböző források egymással való ütköztetése, összehasonlító elemzése. Így pl. a 77-79. oldalon az EU tagországok energiamixére vonatkozó vizsgálatokat ismertet, de a két anyag megállapításainak ütköztetése elmarad, ami pl. Németország esetében vagy a különböző csoportok stabilitásának vizsgálata szempontjából figyelmet érdemelne. Hasonlóképp a 119-120. oldalakon az orosz készletek súlyát különböző források alapján különbözőképp adja meg, vagy a 120-122. oldalakon ismerteti Oroszország 2003-ban elfogadott 20 éves, majd a 2008-ban elfogadott 30 éves energia stratégiáját, de a kettő közötti kapcsolatot nem elemzi. Az ilyen típusú problémák sajnálatosan a disszertáció leíró jellegét sugallják.

Ugyanakkor kiemelésre érdemes a jelölt célorientált, tudatosan szelektált, egységes szemléletű irodalomfeldolgozása, a disszertáció végig következetes, a témával összhangban lévő logikai felépítése. Következtetései a disszertáció egészét tekintve meggyőzőek, gyakorlati megfontolásra is érdemes javaslatok. A felvázolt rendszer elvek, következtetések, feltételek együttese, még nem egy konkrét cselekvési program, inkább – ahogy maga a szerző is jelzi – annak részletesebb kidolgozására irányuló javaslat. A modell részleteinek kimunkálása még várat magára (151. oldal). A disszertáció ehhez kiváló alapot szolgáltat, a jelölt felkészültsége ehhez a munkához a disszertáció alapján magas színvonalú, a munka ilyen irányú folytatása mindenképp javasolható.

Összefoglalva megállapítható, hogy a jelölt a disszertáció tervezetének védésén megfogalmazott javaslatokra épített, munkáját eredményesen továbbfejlesztette. A disszertáció alapján képes releváns és időszerű gazdasági/társadalmi probléma felismerésére, kiválasztására és megfogalmazására. Magas színvonalon rendelkezik az elemzéshez szükséges fogalmi apparátussal. Ismeri a témakör szakirodalmát, elméleti és kutatási előzményeit és képes azokat új eredményekkel gazdagítani. Rendelkezik a publikációhoz szükséges interpretációs és kifejezési készséggel, stílusa jól olvasható, ugyanakkor szakszerű.

A disszertáció tartalmazza a vizsgált témakör hazai és nemzetközi szakirodalmának célorientált áttekintését és értékelését. A jelölt követhetően ismerteti kutatási módszereit, a kutatás folyamatát, részeredményeit és egyértelműen megfogalmazza elért újszerű tudományos eredményeit.

Mindezek alapján a disszertáció nyilvános vitára bocsátható, és a jelöltnek a PhD fokozat megítélését javaslom.

2012. május 2.

Korompai Attila (CSc)

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2022 Grotius