GROTIUS - Tudományos folyóirat

Franciaországban – akárcsak Európa más államaiban – egyre több álhír forog a közösségi médiában és a sajtótermékekben. Az álhírek nemcsak félreinformálnak, hanem szisztematikusan és akaratlagosan aláássák a társadalmi stabilitást (IFOP, 2018). Macron, francia köztársasági elnök 2025. november 28-án a Vosges megyei Mirecourt-ban, az EBRA regionális lapcsoport olvasóinak tartott fórumon javasolta, hogy a dezinformáció elleni harc egyik lépéseként a bíróságok 48 órán belül, gyorsított eljárásban dönthessenek az álhírek vagy az emberi méltóságot sértő tartalmak egy adott platformról való eltávolításáról. Pár nappal korábban, november 19-én Arras-ban, a La Voix du Nord olvasóival folytatott vitán arról beszélt, hogy különbséget kell tenni a személyre szabott hirdetésekből élő platformok és a szerkesztőségi felelősséggel működő hírportálok között. Arra tett javaslatot, hogy minden megbízható, etikus működésű médium kapjon tanúsítványt.

A javaslatok heves reakciókat váltottak ki. A Vincent Bolloré és a hozzá tartozó Vivendi-médiabirodalom (Canal+, CNews – a francia „Fox News”-ként emlegetett hírcsatorna, Europe 1, Journal du Dimanche, Paris Match) egyenesen orwelli „Igazságminisztériumról” vizionált. Macron két javaslata nem elszigetelt. Jelentőségüket a közelgő sajtótörvény-reform és az álhírek a francia nemzetbiztonságra gyakorolt hatása felől érdemes közelíteni, miközben ez óhatatlanul beleütközik a médiapluralizmus és sajtószabadság határaiba.

Az álhírek fogalmát már a nagy 1881-es sajtótörvény 27. cikke (Loi du 29 juillet 1881, 1881) is ismeri. A hamis hírek (fausses nouvelles) szándékos terjesztését ma is hatályos formában pénzbírsággal büntetik, ha „megbontotta vagy megbonthatta a köznyugalmat.” Az álhír (désinformation numérique) mint önálló, stratégiai kormányzati probléma kb. 2015–2017-től válik a francia kormányzat fontos témájává, és 2018-tól kezdik meg önálló kérdésként szabályozni. Macron elnök novemberi javaslatai ebbe a keretbe illeszkednek.

A francia állam nemcsak jogi anomáliaként, hanem demokratikus és nemzetbiztonsági fenyegetésként kezeli az álhírterjesztést. Ugyanakkor a Fondation Jean-Jaurès, az IFOP és a Conspiracy Watch közös vizsgálata a platformok üzleti modelljének működését is felelőssé teszi az álhírek terjesztésében (IFOP, 2018). A modell a felhasználók minél hosszabb ideig való online térben tartására épül, azaz az algoritmusok azokat az információkat részesítik előnyben, azokat rangsorolják előre, amelyek sok kattintást kapnak. A látványos, szenzációhajhász álhírek információs buborékokba zárják a felhasználókat. Az algoritmus-okozta dezinformáció nem véletlen mellékhatás, hanem a platformok üzleti logikájának terméke.

Másodszor a nemzetközi dezinformációs műveletek – különösen az ukrajnai konfliktus és az orosz információs hadviselés kapcsán (Russia Today, Szputnyik, a közösségi médiában működő csoportok) – egyre aktívabbá váltak. 2014-ben jelentek meg az első orosz kormányzati dokumentumok arról, hogy a Russia Today francia nyelvű szolgáltatást készül indítani. Az orosz költségvetés külön forrásokat különített el a lépéshez. 2015-ben egy francia nyelvű honlappal vetette meg a lábát a francia piacon, majd 2017. december 18-án 19:00-kor indult el maga a csatorna és egészen 2022-ig, az EU-ból történő kitiltásáig működött. Ezzel párhuzamosan a Kreml alá tartozó Rosszija Segodnya Szputnyik nevű nemzetközi hírügynöksége 2015 januárjában jelent meg francia földön, elsősorban online hírportálként, többek között rádiós tartalmakat és podcastokat terjesztve, párizsi és moszkvai szerkesztőséggel, fokozatosan beépülve a francia információs térbe. A portál a francia közönséget célozta, elsősorban európai uniós, migrációs, biztonságpolitikai és társadalmi témákkal, erősen polarizáló narratívával, válság- és identitáspolitikai keretbe szorítva az Uniót. Francia médiapartnerek (pl. a párizsi rádió, Aligre FM) képi és hanganyagot vettek át, míg a francia médiahatóság (akkor CSA, ma ARCOM) 2019-ben felszólította a rádiót, hogy szüntesse meg a Szputnyik-partnerséget (Conseil supérieur de l’audiovisuel, 2019).

Harmadrészt az orosz finanszírozású platformok szintet léptek a dezinformációs műveletekkel, amikor 2017-ben beavatkoztak a francia elnökválasztási kampányba. A parlamenti vizsgálatok feltárták, hogy a Macron ellen célzottan futtatott lejárató kampányok egyik fő platformja a Russia Today volt. Macron Putyin 2017-es Versailles-i látogatása alkalmával nyíltan hazug propaganda-szervnek („organes de propagande mensongère”) nevezte őket.

Macron 2018. január 3-i a sajtóhoz (voeux à la presse) címzett újévi beszédében bejelentette, hogy külön jogszabályt kívánnak előterjeszteni a választási időszak alatt az álhírek ellen (Présidence de la République, 2018). Ugyanebben az évben, december 22-én elfogadták az ún. „álhírtörvényt” („loi infox” / „loi fake news” - Loi relative à la lutte contre la manipulation de l’information). A törvény kifejezetten a választások tisztaságát vagy a közrendet veszélyeztető, szándékos dezinformáció ellen irányult. A törvény kimondta, hogy gyorsított bírósági eljárás (action en référé) indítható olyan online tartalom ellen, amely „nyilvánvalóan hamis”, „szándékosan, mesterségesen vagy automatizáltan és tömegesen” terjesztik online és „alkalmas a közrend megzavarására, vagy sérti a szavazás tisztaságát.” A bíró 48 óra alatt köteles dönteni és elrendelheti az online tartalom eltávolítását a platformról. A törvény kötelezettségeket rótt a havonta legalább 5 millió felhasználóval rendelkező, vagy bizonyos reklámbevételi küszöb felett lévő tartalomszolgáltatókra. Nyilvánossá kell tenniük a politikai és közéleti vitákhoz kapcsolódó fizetett tartalmak megrendelőinek névsorát és egy bizonyos küszöb felett a politikai célú hirdetésekre befolyt összegek nagyságát, valamint, hogy hogyan használják a felhasználói adatokat a célközönség beazonosítására. A törvény megerősítette a médiahatóság szerepét és bővítette annak jogköreit. Egyrészt a hatóság megtagadhatja egy rádió- vagy TV-szolgáltató engedélyezését, ha az a pluralizmust, a közrendet vagy Franciaország alapvető érdekeit súlyosan veszélyezteti – különösen, ha külföldi állam befolyása alatt áll. Másrészt ellenőrzi, hogy a platformok teljesítik-e az álhírek terjesztése elleni kötelezettségeiket; ajánlásokat adhat, és külön francia jogi képviselő kijelölésére kötelezi a nagy platformokat. A 2018-as loi infox a gyakorlatban nagyon korlátozottan, alig néhány esetben került alkalmazásra (Loi n° 2018-1202, 2018).

Az állami szerepvállalás sokkal erőteljesebbé vált 2021. július 13-án, a Viginum (külföldi digitális beavatkozás azonosításáért felelős francia kormányzati ügynökség – Service de vigilance et de protection contre les ingérences numériques étrangères, Viginum) létrehozásával. Az Élysée-palotához tartozó, országos hatáskörű technikai-operatív szerv feladata a külföldi információs beavatkozási kísérletek azonosítása a francia digitális térben és a francia közéleti vita védelme a külföldi beavatkozással szemben. Az online műveletek mintázatait (álprofilok, koordinált hálózatok, bottevekénység) elemzik és célzottan azt keresik, hogy vajon külföldi szereplők igyekeznek-e destabilizálni az államot vagy a közvéleményt. A szerv nem „igazság-rendőrség.” Nem feladata, hogy tartalmak igazságtartalmát megállapítsa. Az idegen beavatkozást kell tetten érnie, és az ügyet adott esetben az igazságszolgáltatáshoz, vagy a megfelelő diplomáciai testülethez kell továbbítania (Décret n° 2021-922, 2021).

2021. szeptember 29-én Macron elnök megbízta Gérald Bronner francia szociológust, hogy 14 szakértővel együtt hozzon létre egy bizottságot, amely az információs zavarok, dezinformáció, összeesküvés-elméletek – (désordres informationnels) – jelenlétét és a társadalomra gyakorolt hatását vizsgálta. 2022 januárjában a bizottság 30 ajánlásban foglalta össze, egyébként igen terjedelmes „Felvilágosodás a digitális korban” (Les Lumières à l’ère numérique) című jelentését. Az ajánlások között szerepelt, hogy ne írják át a klasszikus 1881-es sajtótörvény 27. cikkét (a „fausse nouvelle” tényállásról), de polgári jogi felelősségre vonhassák a rosszhiszemű, másoknak ártó konteókat terjesztő személyeket. Javasolta, hogy a médiahatóság felelősségi körébe tartozzon, hogy maguk a platformok lépjenek gyorsan és hatékonyan a jogsértő tartalmakkal szemben és bővüljön az ARCOM szerepe az álhírek visszaszorításában. A készülő európai uniós digitális szolgáltatásokról szóló rendeletben (Digital Services Act, DSA) explicit módon kerüljön be, hogy a közrendet megzavarni képes álhírterjesztés ellen a platformoknak külön kötelezettségeik legyenek (R21) és hozzanak létre független szakértői testületet, amelyhez a platformok gyorsan fordulhatnak a vitatott tartalmak ügyében, és amelynek véleményét elfogadják (R22). Valamint olyan társszabályozói rendszer kialakítására tettek javaslatot a platformok, a jogalkotók és a civil társadalom között, amely együttműködik a dezinformáció elleni fellépés megtervezésében. A Bronner-bizottság fontosnak tartotta, hogy a dezinformációs kockázatokkal foglalkozó kutatók széles körű adathozzáférését kapjanak (Bronner, 2022).

A bizottság ajánlásai nyomán 2023 októberében Macron az információs/tájékoztatási rendszer jövőjéről (États généraux de l’information – EGI) szóló konzultációs és szakértői folyamatot kezdeményezett, amelyben Bruno Lassere és Christophe Deloire vezetésével újságírók, kutatók, civil szereplők és állami tisztségviselők dolgoztak ki javaslatokat a francia információs tér védelmére, a média pluralizmusára, a platformok felelősségére (Viginum, 2024). 2024. szeptember 12-én nyilvánosságra hozott zárójelentés (Az információhoz való jog védelme és fejlesztése – demokratikus vészhelyzet: Protéger et développer le droit à l’information : une urgence démocratique) már a címében is azt üzente, hogy az álhírek, a dezinformáció és a médiakoncentráció együttesen nyomás alá helyezik a demokratikus intézmények integritását (Lasserre & Deloire, 2024) (Viginum, 2025).

Ebbe a folyamatba illeszkedik Macron pár héttel ezelőtt tett, a 48 órás gyorsított bírói eljárásra vonatkozó javaslata, ami a 2018-as szabályozást terjesztené ki a választási időszakon túlra. A javaslat célja közösségi hálókon terjedő álhír, illetve a személy méltóságát sértő tartalmak gyors eltávolítása, amelyre a bíró kötelezhetné a zaklatót vagy a platformot. Macron az egyik december eleji védelmi tanácson tárgyalta a dezinformáció kérdését, és felkérte a kormányt, hogy az év végéig terjesszen elé konkrét jogszabályjavaslatot. A dezinformáció-ellenes felvetések között szerepel, hogy a nagy platformok biztosítsák, hogy „minden fiók mögött valós személy álljon” és dolgozzanak ki tanúsítvány rendszert a megbízható, szakmai etika alapján működő sajtó megkülönböztetésére.

A Bolloré-csoport és a hozzájuk kötődő politikusok azt állítják, a projekt valójában a „nem Macron-barát” csatornák fegyelmezéséről szól. Marine Le Pen, Jordan Bardella és a szélsőjobboldali szereplők „cenzúrának”, „autoriter elhajlásnak” és „Orwelli” tervnek („ministère de la vérité” igazságminisztérium) nevezték a kezdeményezést. Az Élysée válasza világos volt. Ahogy az alkotmány alapelvei megkívánják, nem a kormány, hanem független szakmai testületek/jogászok döntenének. A cél nem a kormánykritikus média elhallgattatása, hanem a személyiségi jogok védelme és a dezinformáció elleni védekezés.

Az alkotmányos, jogi kritikák a 2018-as törvényhez nagyon hasonlók voltak. A „fausse nouvelle / fausse information” definíciója nehezen megfogható: nehezen különíthető el a véleménytől, a részben igaz, de torzított vagy túlzó állításoktól és a paródiától, szatírától. A legtöbb kritika a 48 órás határidőt érte. A javaslat szerint a sértett gyorsított eljárásban 48 órán belül bírói döntést kap a tartalom eltávolítására. A bírói döntés azonban időigényes. Az Államtanács és a Francia Digitális Tanács (Conseil national du numérique, CNNum) korábbi anyagai mind azt támasztják alá, hogy a bíróságok kapacitása véges, a nagy volumenű online tartalomnál a gyorsaság az alaposság rovására mehet. A 2018-as választási eljárások azt mutatták, hogy az igazán komplex információ háborús ügyekben nehéz ilyen rövid idő alatt eldönteni, hogy valami tényleg hamis hír-e. A véleménynyilvánítás szabadságát érintő aggályok a rövid határidő és nem a politikai nyomásgyakorlás miatt merülnek fel.

A sajtó szakmai szervezetei közül több úgy látja, hogy a javaslat inkább szimbolikus gesztus, mint hatékony fegyver. Az álhír fogalmi képlékenysége itt is felmerült, ezen felül a túlszabályozás és a túlzott cenzúra kapott figyelmet. A túlszabályozás kapcsán kritizálják, hogy az Európai Unió és Franciaország egyszerre több szabályt is bevezetett és ezek átfedik, illetve akár ki is olthatják egymást, miközben a meglévő sajtó- és büntetőjogi eszközök (rágalmazás, magánélet megsértése, uszítás stb.) már most is lehetővé teszik a jogsértő tartalmak elleni fellépést. A digitális szolgáltatásokról szóló rendeletben kötelezi a nagy platformokat a jogsértő tartalom eltávolítására, kockázatelemzésre és a transzparens működésre. A Nemzetgyűlés és a Szenátus anyagai már 2024–25-ben is jelezték, hogy az uniós DSA átfedi a 2018-as loi infox egyes rendelkezéseit, így többet módosítani vagy hatályon kívül helyezni kellett. Ha a panaszosok érdekeik szerint különböző jogszabályok közül válogathatnak, akkor a túlbonyolított jogi környezet bizonytalanságot teremt. A túlzott cenzúra és az erős állami beavatkozás lehetőségét is felvetik a szakmai bírálatok. Több jogvédő szervezet „Internetes ORTF 2.0” létrejöttét vizionálja (az ORTF az 1970-es évek állami médiahatósága volt, ahol a mindenkori kormány erősen dominálta a műsorszórókat). A jelenlegi szabályozás leszögezi, hogy a tartalom-moderáció elsődleges színhelye továbbra is a platformok saját szabályzata és az adminisztratív/jogszabályi keretek (DSA, ARCOM) lesz. Évtizedes érv, hogy a szabályozás mellett / helyett a médiaműveltség erősítésére kellene áttenni a fókuszt, mert a jogi represszió önmagában nem képes megoldani a problémát. Európa már így is a dezinformáció elleni harc élén jár. Hosszú távon a médiaműveltség, kritikai gondolkodás, sajtópluralizmus erősítése hatékonyabb, mint újabb és újabb „gyorsított eljárások” bevezetése.

Az Európai Unió 2015-től lassan, de biztosan építi szabályozási rendszerét. 2015-ben létrejött az Európai Külügyi Szolgálat (EEAS) Keleti Stratégiai Kommunikációs Munkacsoportja (East StratCom Task Force), és zászlóshajó projektje az EUvsDisinfo (European External Action Service, 2015). Ez lényegében egy, az oroszbarát dezinformációt feltáró adatbázis és elemző platform, amely azt vizsgálja, hogy hogyan épülnek rá az orosz narratívák a globális összeesküvés-rendszerekre. 2018-ban az Európai Bizottság és az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője által elfogadott Cselekvési terv a dezinformáció ellen (Action Plan against Disinformation, JOIN(2018) 36) a transzparencia és elszámoltathatóság elveire építve összehangolt fellépést írt elő. Erre építve 2019-ben működésbe lépett riasztási rendszer (Rapid Alert System, RAS), amelyben a tagállamok és uniós intézmények a választások védelme érdekében valós időben információt osztanak meg egymással a dezinformációs kampányokról (European Commission, 2019).

2018-ban a nagy platformok (Google, Facebook, Twitter/X, stb.) önkéntes vállalásokat tettek, amelyet a Magatartási kódex az online dezinformáció ellen (Code of Practice on Disinformation) rögzít (European Commission, 2018). 2022-ben jelentősen megerősítették: 44 vállalás és több, mint 120 konkrét intézkedés született, többek között a dezinformáció „demonetizálása” (reklámbevételek elvágása a dezinformációs oldalak elől), a politikai és tematikus hirdetések átláthatósága, a manipulációs technikák elleni fellépés, a felhasználók és tényellenőrzők megerősítése, a kutatói adathozzáférés, robusztus monitoringrendszer kiépítésével (European Commission, 2022). 2025 februárjában a viselkedési kódexet a Bizottság és a Digitális Szolgáltatások Európai Testülete (Digital Services Board) hivatalosan is integrálta, vagyis a platformok számára de facto társszabályozási eszközzé vált.

Az (EU) 2022/2065 rendelet, a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet a digitális közvetítő szolgáltatók felelősségi rendszerét rendezi újra. Jogilag nem hoz létre álhír kategóriát, de több dolgot is megtesz. Meghatározza az „illegális tartalom” fogalmát: minden olyan információ, amely uniós vagy tagállami jogba ütközik (ez alá eshet a rágalmazás, gyűlöletbeszéd, kiskorúak elleni veszélyes tartalom, stb.). Előírja, hogy a nagy online platformoknak a „rendszerszintű kockázatokat” elemezniük kell, ideértve a demokratikus folyamatokra, a közbiztonságra és az alapvető jogokra gyakorolt hatást (ide tartozhat a dezinformáció is). Kötelezi őket, egy sor intézkedésre: pl. ajánlórendszerek módosítása, tényellenőrzők támogatása, átláthatóság, kutatói hozzáférés. Az EU tehát elsősorban a tünetet kezeli: nem nyúl hozzá az üzleti modellhez (algoritmusok), amely a dezinformáció gyors terjedését lehetővé teszi (European Parliament & Council, 2022).

2024 februárjában hozta nyilvánosságra a hivatal a „Portal Kombat” nevű, 193 weboldalból álló dezinformációs műveletet végrehajtó hálózatról készült jelentését. A hálózat a feltört weboldalak lekérdezését átirányította a saját szerverükre és saját tartalmukkal töltötték fel a weboldalt. A cél az orosz narratíva (pl. „különleges katonai művelet”, Nyugat mint agresszor stb.) tömeges terjesztése volt az európai országokban. A francia védelmi és biztonsági főtitkárság (SGDSN) egyértelműen „orosz eredetű digitális beavatkozásként” minősítette a hálózat tevékenységét.

2024 májusában a Viginum részletes jelentést adott ki a Storm-1516 (information manipulation set, IMS) tevékenységéről. A Storm-1516 2023 augusztusától kezdve hamis híroldalak (pl. „Enquête du jour”), ellopott újságírói identitások és AI-videók kombinációjával több tucat műveletet hajtott végre nyugati közvélemény befolyásolására. A hálózat mögött orosz kormányzathoz közeli szereplők álltak: John Mark Dougan Moszkvába emigrált volt amerikai rendőr, a Prigozsin- és Dugin-kör, sőt egy feltételezett GRU-tiszt, Jurij Khorosenko neve is felmerült. A Viginum 77 információs műveletet azonosított, amelyekben számos dezinformációs narratíva jelent meg. Köztük szerepelt Brigitte Macron hamis nemi identitása is (NewsGuard & Viginum, 2025).

Korábban említettük, hogy 2023–24-ben Macron kezdeményezésére széles körű szakmai-állampolgári konzultáció (Etats généraux de l’information - EGI) zajlott a médiaszabályozási, sajtó- és audiovizuális jogok jövőjéről, amelynek 2024 szeptember 12-én jelent meg a zárójelentése. A jelentés 15 intézkedést javasolt a dezinformáció, a médiakoncentráció és a platformok működésének torzító hatásai ellen, amelyből nyilvános sajtóértesülések szerint 7 épül be a tervezett törvényjavaslatba (Lasserre & Deloire, 2024).

A Szenátus egy 2024. október 17-i ülésén Rachida Dati, Franciaország kulturális minisztere bejelentette, hogy hivatala a konzultáció eredményeire építve dolgozik a médiatörvény reformján. Az ülésen a Szenátus Sylvie Robert szenátor javaslatára kidolgozott 2024 őszi, a médiumok függetlenségét erősíteni kívánó törvényjavaslatot tárgyaltak, amelynek több pontját – pl. a szerkesztőségek jogát arra, hogy vétót emeljenek bizonyos főszerkesztő-jelöltekkel szemben – a kormány kiüresített. A szenátusi javaslatra reagálva jelentette be Dati, hogy minisztériuma törvényjavaslatot készít, amely az EGI következtetéseire épít és átfogóan kezeli a pluralizmus, koncentráció és függetlenség kérdéseit. Macron tehát rábízta a médiatörvény reformjának előkészítését. 2024 végén mindezt a köztársasági elnök is megerősítette (Sénat, 2024).

Az EGI anyaga és a parlamenti viták egyértelműen mutatják, hogy a média-koncentráció és a tulajdonosi szerkezet kulcstémája lesz az új törvénynek. A konzultációs dokumentumok külön javasolják, hogy a médiakoncentráció szabályozásánál ne csak a hagyományos sajtót vegyék figyelembe, hanem a közösségi médiát is magába foglaló új kommunikációs felületeket, illetve, hogy a fúziók elbírálásakor a hatóságok az adott médium tényleges befolyását mérjék, ne csak piaci részesedést. Szenátusi jelentések szerint a készülő törvénytervezet egyik fontos eleme, hogy a koncentráció mérésekor az ARCOM ezt a „befolyásalapú” megközelítést kell használja. A Le Monde szerint a Dati-féle törvény várhatóan átveszi a 2024-es, ellenzéki javaslat (independence des médias) egyes pontjait, de a kormány saját szövegébe integrálva, kiterjesztve az ellenőrzést a nagy magáncsoportok – többek között a Bolloré-csoport – médiapiaci pozícióira.

A jelenleg nyilvános információk alapján a tervezet egyik fő célja a szerkesztőségi autonómia védelme a tulajdonosi-pénzügyi nyomással szemben. A miniszter és a kormány több alkalommal jelezte, hogy az EGI alapján készülő új törvényjavaslat érinteni fogja az újságírók szakmai függetlenségének garanciáit, a szerkesztőségek belső döntéshozatali szabályait és az érdekkonfliktusok kezelését. A kormány a médiapluralizmust a demokratikus rendszer egyik alappillérének tekinti. A végleges szöveg jelenleg nem nyilvános, a konkrét paragrafusokat nem ismerjük; a szakmai várakozások ugyanakkor arra irányulnak, hogy a készülő törvény valamely formában visszahozza a szerkesztőségi charták megerősített jogi státuszát, növeli a szerkesztőségek beleszólását a vezető kinevezésébe, és erősebb garanciákat teremt az újságírók forrásvédelmére, valamint a tulajdonosi, pénzügyi vagy politikai nyomással szembeni védelemre.

Rachida Dati többször hangsúlyozta, hogy az előkészítés alatt álló törvényszöveg a pluralizmus alapelvei alapján készült, és kifejezetten a médiakoncentráció, a pluralizmus és a függetlenség kérdéseit kívánja rendezni. A Categorynet beszámolója szerint ugyanakkor a szakmai szereplők attól tartanak, hogy egy esetleges tanúsítvány- vagy minőségértékelési mechanizmus ütközhetne az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata 11. cikkével, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkével, továbbá a francia alkotmányos pluralizmuselvvel és a francia Államtanács, illetve az EJEB ítélkezési gyakorlatával. A szakmai szervezetek ezért azt kérik az Államtanácstól, hogy a készülő törvény kifejezetten zárjon ki bármiféle közigazgatási tanúsítási vagy listázási rendszert, ugyanakkor erősítse az újságírók és médiumok egyenlő hozzáférését az állami információkhoz és akkreditációhoz, valamint biztosítson gyors és hatékony jogorvoslatot az akkreditáció önkényes megtagadásával szemben (Categorynet, 2024).

Az elmúlt hetekben Macron egy tágabb, „demokrácia és közösségi média” viszonyát érintő reformcsomagról beszélt, amely több irányt foglal magába. A „digitális nagykorúság” korhatárának 15 évre emelését, az algoritmusok nagyobb átláthatóságát, valamint egy gyorsított bírói eljárás bevezetését a közösségi médiában terjedő, nyilvánvalóan hamis információk gyors megállítására. A francia sajtó szerint ezeket az elemeket 2026 elején kívánják konkrét jogszabályokban rögzíteni, és a Dati-féle törvényjavaslat várhatóan a médiarendszer felől ad majd keretet ehhez.

A tanúsítvány körüli vita ettől részben elkülönül. Macron több alkalommal felvetette, hogy a „megbízható médiumok” számára létrehozott, szakmai alapon működtetett minősítő jelzés erősíthetné a közbizalmat, és hozzájárulhatna a dezinformáció elleni küzdelemhez. Ez azonban heves ellenreakciót váltott ki a Bolloré-csoporthoz tartozó médiumokból és a jobboldalról. Válaszul Dati többször egyértelműen jelezte, hogy az állam nem fog állami tanúsítványt létrehozni, a tanúsítvány gondolata az EGI konzultáció során megfogalmazott szakmai javaslat, és ha létre is jön ilyen rendszer, az legfeljebb önkéntes, a szakma által működtetett kezdeményezés lehet. A szakmai közeg számára kulcsfontosságú, hogy a készülő Dati-törvény legfeljebb közvetett módon – például az állami hirdetések vagy támogatások elosztása során – vehessen figyelembe harmadik fél által működtetett minősítő rendszereket (mint az Riporterek Határok Nélkül-féle Journalism Trust Initiative), de ne hozzon létre olyan állami szűrőt, amely jogilag különbséget tesz „jó” és „rossz” médiumok között (Reporters sans frontières, 2021; Le Monde, 2025).

Az eddigi információk alapján az látszik, hogy Dati törvénytervezete elsősorban a médiarendszer strukturális kérdéseit – tulajdon, pluralizmus, függetlenség – rendezi, és csak közvetve kapcsolódik az online dezinformáció és a hálózati platformok közvetlen szabályozásához, amelyeket részben külön eszközökkel (DSA, francia digitális jogszabályok, egy lehetséges, kifejezetten a közösségi hálózatokra vonatkozó, új francia törvény, amely a gyerekvédelmet, a gyűlöletbeszédet és a platformok felelősségét rendezné – részben a 2023-as törvény újraindításával, részben új eszközökkel.