Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 SZÓCIKK
Associated Press (AP)

Az amerikai Associated Press (AP) a világ legnagyobb hírügynöksége. Az AP egy szövetkezethez hasonlóan működik, tulajdonosai újságok, televízió- és rádióállomások, körülbelül 1500 személy, akik valamely amerikai napilap munkatársai. E médiumok mindegyike szolgáltat és kap is híreket az AP-n keresztül. Az Egyesült Államokon kívül is számos hírügynökség hasznosítja az AP információit, amelyek „előfizetnek” a hírekre. 2005-ben az AP híreit 1700 újság, 5000 televízió- és rádióállomás hasznosította. Az ügynökség fotógyűjteménye több mint egymillió képből áll, a világ 121 országában 243 irodával rendelkezik. Manapság két európai ügynökség, a Reuters és az Agence France Presse (AFP) számít az AP riválisának.

Az AP jogelődjét, a Harbor Press Association-t, 1846-ban öt egymással versengő New York-i újság hozta létre. Céljuk az Európából származó híreik összesítése volt, illetve az 1846-tól 1848-ig tartó amerikai–mexikói háború (1846–1848) eseményeinek hatékonyabb nyomon követése volt. 1851-ben, az akkor már New York Associated Press néven működő ügynökséghez két újabb lap, a New York Tribune és a The New York Times is csatlakozott.

Az évek során az AP egyre nagyobb figyelmet szentelt a technikai újításoknak, találmányoknak. Sikeresen ismerték fel és hasznosították a távíróban rejlő lehetőségeket, majd annak a Marconi által kifejlesztett drótnélküli változatát. Ezek segítségével tudtak például szinte élőben tudósítani az amerikai polgárháborúról (1861–1865). Szintén elsőként – a cenzúrát elkerülendő – újságíróik névtelenül, „az AP jelenti” aláírással ellátva írták tudósításaikat. Az ügynökség munkatársainak e szokása később is megmaradt, írásaikat a továbbiakban is nagyrészt név nélkül közölték. A polgárháború annyiban is mérföldkövet jelentett az AP számára, hogy egyre nyilvánvalóbbá vált, mennyire szükséges egy ilyen formában működő hírügynökség. A napilapok tulajdonosai ugyanis rájöttek, hogy korábban ugyanazokért az információkért minden újságírónak egyesével fizettek. Olyan szolgáltatást akartak tehát létrehozni, amely összesíti az egyes tudósítók információit, s így rengeteg pénzt spórolva, egyedüliként veszi igénybe a távíróközpont szolgáltatásait. Az újságok pedig az ügynökségen keresztül jutnak hozzá a legfrissebb hírekhez.

Az AP 1919-től már európai ügynökségeket is ellátott hírekkel. Majd az 1930-as években Londonban és Berlinben megnyitotta leányvállalatait. Az évek során az AP egyre elismertebb és megbízhatóbb forrássá vált az amerikai elnökválasztások tekintetében is, hiszen tőlük származtak a legpontosabb és legfrissebb információk a különböző államokban kialakult helyzetről.

A hidegháború során a riporterek teljesen új helyzetbe kerültek és új feladatokkal is szembe kellett nézniük. A keleti blokkban tevékenykedő tudósítókat jobb esetben csak gyanús személyeknek, rosszabb esetben kémeknek tekintették, munkájuk során többször számolniuk kellett még a börtönbüntetéssel is. Leonard Kirschen, William N. Oatis vagy Marton Endre például többéves börtönbüntetést kapott. 1950-ben Leonard Kirschent, az ügynökség bukaresti tudósítóját az Egyesült Államoknak, illetve Nagy Britanniának való kémkedés vádjával 25 évre ítélték. (Csak 1960-ban szabadult, Kirschen volt az első, egyben a leghosszabb ideig fogva tartott AP-tudósító.) William N. Oatis az AP prágai irodájának vezetője volt, 1951-ben tartóztatták le, 1953-ban szabadult a börtönből, a vádak alól pedig 1959-ben tisztázták. Marton Endre Budapesten a hidegháború első éveit, így például a Mindszenty bíboros peréről való tudósítást, még komolyabb atrocitások nélkül vészelte át. 1955-ben azonban őt és (az egyébként a konkurens United Pressnek dolgozó) feleségét kémkedés vádjával bebörtönözték. 1956 nyarán kiszabadult, október 23-án sikerült telexen tudósítást küldenie az AP bécsi irodájába. Másnap a The New York Times és világszerte számos napilap címoldalán jelent meg az első beszámoló a magyar forradalomról.

Az AP-nek nagy hírnevet szereztek fotósai is. Frank Noel Pulitzer-díjat kapott a koreai háborúban készített képeiért, a saigoni iroda vezetőjének, Malcolm Browne-nak a Diem-rendszer bukásáról készített képei hozták meg ugyanazt az elismerést. Az 1960-as évek nagy szenzációjának, az amerikai űrhajósok Holdra-szállásának a megörökítésén az AP 70 szerkesztője, riportere, fotósa és technikusa dolgozott Houstonban és Cape Kennedyben. 1986-ban a Challenger katasztrófájáról élőben számoltak be az AP tudósítói. Az évek során az AP tudósítói különböző kategóriákban, összesen 48 alkalommal nyertek Pulitzer-díjat, amelyből 19-et újságíróiknak, 29-et pedig fotósaiknak ítéltek oda.

Az AP a világ vezető hírügynökségéhez méltón végzi munkáját, immár több mint 150 éve. Természetesen a munkatársak dolgát nagyban megkönnyíti, hogy rendelkezésükre áll a színvonalas munkához elengedhetetlen anyagi és technikai háttér is.

Források:

GROTIUS KÖNYVTÁR


Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2014 Grotius