(ANDERLE ÁDÁM: Kuba története)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

Lássuk milyen hozzávalókra lesz szükség, ha szeretnénk Kubát megízlelni! A legfontosabb összetevők: a gazdag és elképesztően változatos flóra és fauna, a szemkápráztató tengerpartok, a nádcukor, a rum, a dohány és a világ legjobb szivarjai, és ki ne felejtsük a változatos harcokkal teli történelmi múlt és jelen eseményeit, meghatározó személyiségeit, Kuba társadalmi összetételét. A hiteles szöveg és a könyv végén lévő néhány fotó segít, hogy pontosabb és valós képet kapjunk Kubáról, de kissé megsavanyítja a kompozíciót, hogy mindezt külön tálalják fel a fejezetektől.

„E könyv olyan szintézis - írja a szerző a könyv borítóján -, amelyben saját kutatási eredményeimet is hasznosítottam, az utolsó 50 évről szóló fejezetek pedig az elmúlt évek alapkutatásainak gyümölcsei. A havannai magyar nagykövetség 1960 és 1989 közötti iratanyaga mellett a kubai és az emigráns szakirodalom legfrissebb eredményeit is felhasználtam."

A könyv hat fejezetből áll, kronológikus sorrendben és fejezetenként bővülő terjedelemben követi végig az eseményeket. Az első három fejezet a korai gyarmati időszakot (XV-XVII. század), a Bourbon-reformévszázad Kubáját (XVIII. század), illetve Kuba XIX. századi fejlődését kíséri nyomon az 1860-as évekig. Az ország története folyamatos harcokkal telt a függetlenségért. A függetlenségi háború harminc évét (1868-1898) bemutató fejezetet az Egyesült Államoktól való „függetlenség a függésben" című, az előző fejezeteknél jóval hosszabban és részletesebben tárgyalt egység követi Fulgencia Batista 1952-es puccsáig.

Mekkora az esélye annak, hogy egy kis jelentéktelen ország az egész világra befolyást gyakoroljon, és megőrjítse az Egyesült Államokat? Hogyan történhetett meg ez a lehetetlenség? A választ a leghosszabb és legrészletesebb, a „Haza vagy halál", a Fidel Castro beszédek végén állandósult befejező jelszóval fémjelzett fejezet adja meg, amely a kubai forradalom történetének és Kuba átalakulásának elemzésével, 2000 decemberében zárul. Logikus, hogy ez a fejezet a legterjedelmesebb, hiszen Fidel Castro több mint négy évtizede Kuba teljhatalmú ura. Túlélt egy az Egyesült Államok által támogatott inváziót, számtalan merényletkísérletet, a gazdasági embargót, sőt még pártfogójának, a Szovjetuniónak az összeomlását is. A Castro-korszak története az elmúlt száz év történelmének egyik legérdekesebb része.

A forradalmi képzetek és díszletek mögött azonban létezik egy másik Kuba is: a pazar építészet, képzőművészet, zene, tánc és költészet, valamint az életvidám kubaiak földje, amelynek leírásával nem foglalkozik a szerző, pedig véleményem szerint ezzel sokkal teljesebbé és színesebbé tehette volna a könyvet.
Szokatlan, ugyanakkor Kuba esetében nélkülözhetetlen, hogy a történész előretekintsen, kitérjen a Fidel Castro utáni Kuba esélyeinek, lehetséges átalakulási módozatainak forgatókönyvére. Az Epilógus - Merre tart Kuba? címet viselő rövid fejezet a Castro utáni „új politikai ösvény megtalálásának lehetőségeit" veszi számba. Érdekessége, hogy a Kubai Kommunista Párt, a politikai elit, a szocialista parlament, valamint az Egyesült Államokban és Európában (főként Spanyolországban) élő emigráció várható részvétele mellett Anderle Ádám szerint a demokratikus átmenetben majd a katolikus egyház fog igazán jelentős szerepet játszani.

Az alfejezetek alaposak és magas színvonalúak. Az események részletezése után a szerző az adott időszak gazdasági, társadalmi, politikai vonatkozásait elemzi, amelyeket általában külön alfejezetekben tárgyal. Ez szerintem előnye és egyben hátránya is a műnek. Előnye, hiszen ezekben a részekben kizárólag a társadalom, illetve a gazdaság széleskörű és kiterjedt ábrázolásával foglalkozik, de egyben hátránya is, hiszen az alfejezetek néhol élesen elkülönülnek egymástól, így töredezetté válik a szerkezet, és nehéz nyomon követni a következő történelmi korszak előzményeit.

Minden egyes történelmi időszak esetében széleskörű gazdasági, társadalmi és politikai korrajzot olvashatunk. Minden fejezet konkrét adatokkal teli; termelési és népesedési táblázatokkal tűzdelt. A statisztikai adatok forrásait csak elszórtan jelzi, a legtöbb esetben nem említi meg ezeket a szerző, ezáltal az adatok visszakereshetőségét megnehezíti. A táblázatokból azonban világosan fény derül a rabszolgatartó, majd modern ültetvényes kapitalizmus modelljének megvalósulására. Ezt követően a szerző rámutat, és adatokkal támasztja alá az Egyesült Államoktól függő gazdaság korlátait, majd a forradalom negatív hatását a gazdaságra, illetve az adatok igazolják azt a megállapítást, hogy a népesség létszámának és faji összetételének változásai Kuba története során az agrárgazdaság szerkezeti változásaival függenek össze. Kuba egész történelmét meghatározzák a különböző társadalmi rétegek - spanyolok, feketék, mulattok, kínaiak - között fellángoló ellentétek. A két legterjedelmesebb fejezetben pedig a szerző nagy hangsúlyt helyez a munkásmozgalomra, a kommunista párt bemutatására.

Érdekesnek találtam, hogy a szerző Kuba történetével összefüggő világtörténelmi események (1929-es gazdasági válság, második világháború főként gazdasági aspektusai, bandungi konferencia) integrálása mellett, magyar vonatkozású epizódokkal is végigkíséri a kubai történelmet. Említenék néhány példát: Rosti Pál útleírása 1861-ből; a negyvennyolcasok részvétele Narciso López 1851-es expedíciójában; Ziskay Antal, aki harcolt a függetlenségi háborúban; az 1920-as években Kubába érkező magyarok, akik ugródeszkának képzelték a szigetországot az Egyesült Államokba történő bevándorláshoz, melynek eredményeként a brazíliai és az argentínai után a kubai volt a korszak harmadik legnagyobb latin-amerikai magyar kolóniája. A havannai magyar nagykövetség 1960-tól keletkezett, a Magyar Országos Levéltárban őrzött jelentéseinek felhasználása újszerű megvilágításba helyezi a már ismert eseményeket: a Castro-rendszer belső ellentéteit a rakétaválságot követő években egészen 1968-ig. A magyar követjelentéseken keresztül kapunk elemzést a kubai gazdasági, politikai és társadalmi állapotokról a hatvanas évek elejétől a nyolcvanas évek végéig, de figyelmet kap a könyvben a kubai geológiai kutatásokban és az iparosításban való magyar részvétel, Kádár János jelenléte az első kubai pártkongresszuson (1975), a peresztrojka átvételének igénye - melyet Castro elutasított -, a Kínához való közeledés a nyolcvanas évek végén, sőt még Tom Lantos tájékozódó jellegű kubai látogatása is (1994).
Hiányosságnak érzem, hogy a könyvben csak egyetlen térkép van. Az általam ismert összes nívós külföldi kiadvány több térképet is hoz a szöveg értelmezéséhez. Az olvasott földrajzi nevek azonnali nyomon követése sokkal hatékonyabb, mint az utólagos utánanézés. Ezzel szemben hasznosnak találtam az egyes személyekről és helyszínekről a fekete-fehér képeket, mert így életszerűbbé válik az egyén, a korszak. Sok esetben részletes jellemábrázolásokon keresztül mutatta be a történelmi korszakokat - például: Carlos Manuel de Céspedes (37-39. old.), José Martí (47-50. old.), Gerardo Machado (74. old.), Fidel Castro (98. old.) - hiszen Kuba történelme - Céspedestől Castróig - lánglelkű szabadságharcosok története.

Célszerűnek és fontosnak tartom, hogy sokszor az eredeti spanyol kifejezést is leírja a szerző a magyar fordítás mellett. Néha azonban csak a spanyol szavakat használja a szövegben (amit esetleg már oldalakkal korábban ismertetett magyarul - pl.: 37. oldalon ingenio). „Olvasóbarátabb" megoldás lenne, ha egy oldalon legalább egyszer szerepelne a magyar megfelelő is.

Figyelmetlenségből vagy a lektorálás hiányosságából eredhetnek az olyan hibák, mint például az egykori Belga Kongóra, mint a „ma Zaire"-re történő utalás, hiszen Zaire 1997-óta a Kongói Demokratikus Köztársaság nevet viseli, valamint, hogy a Moncada-program, vagyis az államosítások és kisajátítások lezárulását követő gazdasági helyzet részletezésénél szó szerint ugyanaz a hét mondat olvasható (a 122. és 140. oldalon).
A könyv végén a szerző felsorolja a Kubával kapcsolatos munkáit, valamint a felhasznált irodalmat és külön a fontosabb új külföldi munkákat, közöttük a kubai emigráció munkáit is. Az időrendi tábla pedig kronologikus sorrendben felsorolja a történelmi eseményeket, így könnyebben visszakereshetőek a pontos évszámok, dátumok.

Az apróbb hibák ellenére rendkívül élvezetesnek és hasznosnak tartom a könyvet, amely nagyon jól összegzi mindazt, amit Kubával kapcsolatosan érdemes ismernie az olvasónak. A könyvet mindenkinek ajánlom, aki szeretné Kubát jobban megismerni, s nemcsak a történelmi tényeket, hanem a gazdasági és társadalmi komponenseket is.

Anderle Ádám: Kuba története. Budapest, 2004, Akkord Kiadó. 198 old.