Obama amerikai elnök 2014. szeptember 10-én, a 2001. szeptember 11-i New York-i terrortámadás elõestéjén televíziós beszédet tartott. Ebben az Iszlám Állam terrorszervezet elleni háborút állította külpolitikai stratégiájának a középpontjába. A napokkal korábban beharangozott, nagy várakozást keltett beszéd az elsõ hazai és külföldi elemzések szerint csalódást keltett: az elnöknek nem sikerült azzal meggyengítenie a külpolitikai és katonai stratégiája bizonytalanságait bíráló véleményeket, az IS elleni nemzetközi koalícióba való jelentkezés a vártnál lanyhábbnak látszik, Moszkva pedig az elsõ reagálásában bírálta a beszédnek azt az elemét bírálta, amely szerint a szíriai IS ellen katonai akciók az ENSZ felhatalmazása nélkül is megengedhetõk lennének.

[Az Európában és Magyarországon Iszlám Állam (IS) elnevezéssel jelölt terrorista szervezetet az Egyesült Államokban ISIL/ILIA-nak nevezik.]

A beszéd magyar nyelvû közlésének forrása az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségének honlapja. In:  http://ircblog.usembassy.hu/2014/09/11/elnoki-nyilatkozat-az-ilia-rol/

ELNÖKI NYILATKOZAT AZ ILIÁ-RÓL

Posted on September 11, 2014 by admin

Honfitársaim! Arról akarok ma beszélni, hogy az Egyesült Államok barátaival és szövetségeseivel összefogva mit tesz majd azért, hogy felmorzsolja, s végül megsemmisítse az ILIÁ (ISIL) néven ismert terrorista csoportot.

Fõparancsnoki tisztemnél fogva számomra az amerikai nép biztonsága a lehetõ legfontosabb. Az elmúlt néhány év során következetes küzdöttünk az országunkat fenyegetõ terroristák ellen. Kiiktattuk Osama bin Ladent és az afganisztáni és pakisztáni al-Kaida vezetõk nagy részét. Célba vettük az al-Kaida jemeni leányvállalatát, s a közelmúltban kiiktattuk a szomáliai szárny parancsnokát. Mindezt úgy tettük, hogy közben több mint 140.000 amerikai katonát hazahoztunk Irakból, s kivonjuk csapatainkat Afganisztánból, ahol az év végéig befejezõdik a harci tevékenységünk. Katonai és terrorelhárító szakembereinknek köszönhetõen Amerika nagyobb biztonságba került.

Ennek ellenére még mindig terrorista fenyegetéssel kell szembenéznünk. Nem tudjuk a világ minden gonoszságát eltörölni, s gyilkosok kis csoportjai is igen súlyos károkat okozhatnak. Így volt ez 9/11 elõtt is, s így van ez ma is. Ezért kell éberen figyelnünk az felmerülõ veszélyekre. E pillanatban Közel-Keletrõl és Észak-Afrikából érkeznek a legsúlyosabb fenyegetések, ahol radikális csoportok a maguk hasznára fordítják mások szenvedéseit. Az egyik ilyen csoport az ILIÁ (ISIL), amelyik Iszlám Államnak titulálja magát.

Tisztázzunk két dolgot: az ILIÁ nem iszlám. Egyetlen vallás sem nézi el az ártatlanok megölését. Továbbá az ILIÁ áldozatainak zöme muzulmán. S az ILIÁ bizonyosan nem egy állam. Korábban az al-Kaida iraki leányvállalata volt, s a felekezeti viszályokat és a szíriai polgárháborút kihasználva területeket szerzett az iraki-szíriai határ mindkét oldalán. Egyetlen kormány sem ismeri el, s azok az emberek sem, akiket leigázott. Az ILIÁ világosan és egyszerûen egy terrorszervezet. Nincs más elképzelése azon túl, hogy lemészároljon mindenkit, aki az útjába áll.

Még egy ennyi vérontást látott térségben is példátlan e terroristák brutalitása. Kivégzik a foglyaikat. Gyerekeket ölnek. Rabszolgaként tartanak, megerõszakolnak és házasságba kényszerítenek nõket. Kiirtással fenyegettek egy vallási kisebbséget. Barbárul kioltották két amerikai újságíró, Jim Foley és Steven Sotloff életét.

Az ILIÁ tehát veszélyt jelent az iraki és szíriai népre, s a tágabb értelemben vett Közel-Keleten élõkre, beleértve az ott tartózkodó amerikai állampolgárokat, személyzetet és létesítményeket is.

Ha nem foglalkozunk velük, a terrorista csoportok növekvõ veszélye átterjedhet a régión túlra, még az Egyesült Államokra is. Bár speciálisan hazánk ellen irányuló tervekrõl nem szereztünk tudomást, az ILIÁ vezetõi megfenyegették Amerikát és szövetségeseit. Hírszerzõink szerint Szíriában és Irakban külföldiek ezrei—európaiak és amerikaiak is—csatlakoztak hozzájuk. Ezek a kiképzett és csatában edzett harcosok megpróbálhatnak visszatérni a hazájukba, és ott gyilkos támadásokat végrehajtani.

Tudom, hogy sok amerikait aggasztanak ezek a veszélyek. Ma este azt szeretném tudatni Önökkel, hogy az Amerikai Egyesült Államok erõvel és elszántsággal válaszol rájuk. A múlt hónapban elrendeltem, hogy a katonaságunk célzott támadással állítsa le az ILIÁ elõretörését. Azóta több mint 150 sikeres légicsapást hajtottunk végre Irakban. Ezek a légicsapások védték az amerikai személyzetet és létesítményeket, ILIÁ harcosokat öltek és fegyvereket semmisítettek meg, és teret biztosítottak az iraki és kurd erõknek, hogy azok kulcsfontosságú területet szerezhessenek vissza. A légicsapások segítettek megmenteni több ezer ártatlan férfi, nõ és gyerek életét is.

Ez azonban nem csupán a mi harcunk. Döntõ szerepet játszhat az amerikai erõ, de nem tehetjük meg az irakiak helyett, amit nekik maguknak kell megtenniük, s az arab partnerek helyett sem vállalhatjuk térségük biztonságossá tételét. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy további lépéseinket egy befogadó, új iraki kormány megalakulásától tegyem függõvé, ami a napokban meg is történt. Így ma, miután helyén áll már az új iraki kormány, s megbeszéléseket folytattam külföldön a szövetségeseinkkel, itthon pedig a Kongresszussal, bejelenthetem, hogy Amerika vezetésével széleskörû koalíció indul a terrorista fenyegetés visszaszorítására.

Célunk világos: átfogó és kitartóan alkalmazott terrorelhárító stratégiával felmorzsoljuk, s végül teljesen megsemmisítjük az ILIÁ-t.

Elõször is, módszeres légi hadjáratot folytatunk a terroristák ellen. Az iraki kormánnyal együttmûködve kibõvítjük a tevékenységünket: saját embereink védelmén és a humanitárius segítségnyújtáson túl ILIÁ célpontokra is lesújtunk, mialatt az iraki erõk támadásba lendülnek. Sõt mi több, világosan megmondtam, hogy levadásszuk az országunkat fenyegetõ terroristákat, legyenek bárhol is. Ez annyit jelent, hogy Szíriában épp úgy habozás nélkül fellépek az ILIÁ ellen, mint Irakban. Ez elnökségem alapelve: Aki Amerikát fenyegeti, nem találhat menedékre!

Másodszor, fokozottabban fogjuk támogatni azokat, akik terepharcot folytatnak a terroristák ellen. Júniusban több száz amerikai katonát telepítettem Irakba, hogy megtaláljuk az iraki biztonsági erõk támogatásának legjobb módját. Most, miután ezek a munkacsapatok eleget tettek feladatuknak, Irak pedig új kormányt alakított, további 475 katonát küldök Irakba. Amint már mondtam, ezek a katonák nem vesznek részt harci cselekményekben—nem sodródunk bele egy újabb iraki háborúba. De szükség van rájuk, hogy kiképzéssel, hírszerzéssel és felszerelésekkel támogassák az iraki és kurd erõket. Támogatjuk Irakot a Nemzeti Gárda egységeinek felállításában is, hogy a szunnita közösségek megvédhessék saját szabadságukat az ILIÁ fennhatóságával szemben.

A határ túloldalán, Szíriában fokoztuk a szír ellenzéknek nyújtott katonai segítséget. Ma este ismételten arra kérem a Kongresszust, hogy adjon nekünk pótlólagos felhatalmazást és anyagi forrásokat e harcosok kiképzéséhez és felszereléséhez. Az ILIÁ elleni küzdelemben nem támaszkodhatunk a saját népét terror alatt tartó Asszad rezsimre, amelyik soha nem fogja visszanyerni elvesztett legitimitását. Ehelyett inkább az ellenzéket kell erõsítenünk, mint az ILIÁ és hasonló szélsõségesek legjobb ellensúlyát, miközben keresnünk kell a szír válságot egyszer és mindenkorra megoldó politikai lehetõségeket is.

Harmadszor, az ILIÁ támadásainak megelõzéséhez a továbbiakban is bevetjük jelentõs terrorelhárító képességeinket. Partnereinkkel összefogva megkettõzött erõvel igyekszünk elvágni a pénzforrásait, javítunk a hírszerzésünkön, megerõsítjük a védelmünket, fellépünk torz ideológiája ellen, és elvágjuk a külföldi harcosok ki- és beáramlását a Közel-Keleten. Két hét múlva pedig, amikor én vezetem az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülését, igyekszem az ügy érdekében még tovább mozgósítani a nemzetközi közösséget.

Negyedszer, a továbbiakban is humanitárius segítséget nyújtunk az ártatlan civileknek, akiket lakóhelyük elhagyására kényszerített ez a terrorszervezet. Ez egyaránt vonatkozik a súlyos veszélyben forgó szunnitákra és a síita muzulmánokra, valamint a keresztények tízezreire és más vallási kisebbségekre. Nem engedhetjük meg, hogy õsi hazájukból elûzzék ezeket a közösségeket!

Ez tehát a stratégiánk. S a stratégia mind a négy pontjának terén partnerek széleskörû koalíciója csatlakozik Amerikához. Szövetségeseink máris együtt repülnek velünk Irak felett, fegyvereket és segítõket küldenek az iraki biztonsági erõknek és a szír ellenzéknek, megosztják velünk a hírszerzést, és dollár-milliárdokkal járulnak hozzá a humanitárius segítségnyújtáshoz. Kerry külügyminiszter ma Irakban volt, hogy találkozzon az új kormánnyal és támogassa egységtörekvéseiket. A következõ napokban látogatásokat tesz a Közel-Keleten és Európában, hogy újabb partnereket szerezzen a küzdelemhez, elsõsorban az arab országok körében, akik segíthetnének mozgósítani a szunnitákat és síitákat arra, hogy ûzzék el földjükrõl a terroristákat. Ez az amerikai vezetõ szerep legjava: A szabadságukért küzdõk mellé állunk, és közös biztonságunk és közös emberségünk nevében más országokat is bevonunk ebbe.

Kormányom itthon is kétpárti támogatást szerzett az ügyhöz . Felhatalmazásom alapján felléphetek az ILIÁ jelentette veszély ellen, de úgy gondolom, hogy mint nemzet, akkor vagyunk a legerõsebbek, ha az Elnök és a Kongresszus együttmûködnek. Ezért örülnék, ha kongresszusi támogatást nyernék az ügyhöz, amivel megmutatnánk a világnak, hogy Amerika egységes e veszéllyel szemben.

Idõbe telik egy ilyen rákos daganat kiirtása, mint az ILIÁ. S mindig kockázatokkal jár, ha katonai akciót indítunk—elsõsorban az azt végrehajtó katonákra nézve. De szeretném, ha az amerikai emberek megértenék, hogy ez most nem olyan lesz, mint az iraki és afganisztáni háború.Most nem lesznek idegen földön harcoló amerikai katonák. Ez a terrorellenes kampány az ILIÁ teljes kiirtására irányuló könyörtelen és kitartó erõfeszítés lesz;  saját légierõnket használjuk hozzá, s támogatjuk a terepharcot folytató partnereinket. A bennünket fenyegetõ terroristák kiiktatása és a frontvonalban harcoló partnerek egyidejû támogatása bevált stratégia, amelyet éveken át sikerrel alkalmaztuk Jemenben és Szomáliában. Ez összhangban áll az általam idén felvázolt megközelítéssel is: erõvel lépjünk fel bárki ellen, aki Amerika alapvetõ érdekeit veszélyezteti, de a nemzetközi rendet fenyegetõ kihívásokkal szemben mozgósítsuk partnereinket is, ahol csak lehet.

Honfitársaim, nagy változások korát éljük! Holnap lesz 13 éve, hogy országunkat megtámadták. A jövõ héten lesz a hatodik évfordulója annak, hogy országunkat a nagy gazdasági világválság utáni legnagyobb gazdasági visszaesés sújtotta. E megrázkódtatások ellenére, az átélt fájdalmak és a talpra álláshoz szükséges kimerítõ munka hatására Amerika ma a Föld bármely nemzeténél alkalmasabb arra, hogy magához ragadja a jövõ irányítását.

Mûszaki cégeink és egyetemeink páratlanok. Gyáriparunk és autóiparunk virágzik. Közelebb állunk az energiafüggetlenséghez, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. A többi munkát illetõen, üzleti életünkben történelmünk során soha nem volt még ilyen hosszú, megszakítások nélküli munkahelyteremtõ idõszak. A demokráciánkon belül mutatkozó megosztottságok és viszálykodások ellenére minden egyes nap tapasztalom az amerikai emberek határozottságát, elszántságát és általános jóságát—s ez az, ami miatt most minden eddiginél biztosabbnak látom országunk jövõjét.

Külföldön az amerikai vezetés az egyetlen állandóság e bizonytalan világban. Amerikának van képessége és szándéka arra, hogy mozgósítsa a világot a terroristák ellen. Amerika fogta össze a világot az orosz agresszió ellen, s az ukránok védelmében, hogy azok dönthessenek saját jövõjükrõl. Amerika—tudósaink, orvosaink, szakértelmünk—segít megfékezni és gyógyítani az ebolát. Amerika segített elszállítani és megsemmisíteni a bejelentett szíriai vegyi fegyvereket, hogy azok a továbbiakban ne jelentsenek veszélyt a szír emberekre és a világra. És Amerika az, aki a világszerte élõ muzulmán közösségeknek nem csak a terrorizmus elleni harcban, hanem az esélyekért, a toleranciáért és a reményteljesebb jövõért folytatott küzdelemben is segít.

Amerika, végtelen áldásaink tartós terheket is raknak ránk.  De mi, mint amerikaiak, örömmel vállaljuk a vezetés felelõsségét. Európától Ázsiáig, Afrika távoli részeitõl a Közel-Kelet háború sújtotta városaiig kiállunk a szabadságért, az igazságosságért és a méltóságért. Alapításunk óta ezen értékek vezérelték a nemzetünket.

Ma e vezetõ szerephez kérek további támogatást. Úgy kérem ezt, mint a Fõparancsnok, aki nem lehetne büszkébb a katonáinkra—férfiakra és nõkre—, a pilótáinkra, akik veszélyek közepette bátran repülnek a Közel-Kelet felett, s katonáinkra, akik a földön segítenek partnereinknek.

Amikor segítettünk megakadályozni egy távoli hegyen rekedt civilek lemészárlását, az egyikük ezt mondta: „Amerikai barátainknak köszönhetjük az életünket. Gyermekeink mindig emlékezni fognak arra, hogy valaki átérezte a küzdelmünket, s hosszú utat tett meg azért, hogy védelmezze az ártatlanokat.”

Amerika így tudja megváltoztani a világot. Saját biztonságunk pedig attól függ, hogy hajlandóak vagyunk-e megtenni, ami e nemzet védelméhez szükséges, s megõrizzük-e az általunk képviselt értékeket—idõtlen eszményeket, amelyek akkor is élni fognak, amikor eltûntek a Föld színérõl mindazok, akik csak gyûlöletet és rombolást hoztak.

Isten áldja meg katonáinkat és Isten áldja meg az Amerikai Egyesült Államokat!