Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 KOMMENTÁR

FEJÉRDY GERGELY

A XIX. nagyköveti konferencia Párizsban: „Franciaország a változások aktív előmozdítója”

A jelenlegi és egykori külügyminiszter, Alain Juppé kezdeményezésére 1993 óta minden évben a nyár végén kerül sor a francia diplomácia „iránytű-igazító eseményére”, a nagyköveti konferenciára. Ezt a más országokban is bevett gyakorlatot az idén augusztus 31. és szeptember 2. között tartották Párizsban. A XIX. nagyköveti konferencia „A diplomácia a változó világban: Franciaország a változások aktív előmozdítója” címet kapta. Az esemény résztvevői a 181 francia külképviseletet irányító diplomata és a külügyminisztérium felelős vezetői voltak. Először hagyományosan az államfő beszédét, majd sorra a kormány számos tagját (többek között François Fillon miniszterelnököt és Alain Juppé külügyminisztert, illetve szakértőket) hallgatták meg, továbbá kerekasztal-beszélgetéseken vehettek részt. Az idén például az afrikai kontinensen zajló eseményekkel kapcsolatos francia politika, a nukleáris energia, a „digitális diplomácia”, az emberi jogok, az euróválság stb. témakörökben került sor nyílt, illetve zártkörű eszmecserékre. (A részletes programot lásd: www.diplomatie.gouv.fr.)

     A francia külpolitika elemzése szempontjából azonban nyilvánvalóan a legfontosabb Nicolas Sarkozy elnöknek a főbb „csapásirányokat” bemutató nyitóbeszéde volt. Az államfő felszólalásában kiemelte, hogy a 2011-es esztendő egy „különleges év”, amelynek eseményeit ideje értékelni. Elsőként az Afrikában zajló folyamatok biztató jeleire hívta fel a figyelmet, kihangsúlyozva Franciaország különleges „útmutató szerepét” az elefántcsontparti események és a mediterrán térségben zajló „arab tavasz” kapcsán. Az arab világban tapasztalható jelentős fordulat vonatkozásában olyan fontos különbségekre mutatott rá, amelyek alapján szerinte a keleti blokk összeomlásával való összehasonlítás nem állja meg a helyét. Líbiával kapcsolatban hangsúlyozta azt a meglátását, hogy Európa először volt képes felelősségének eleget tenni, az Egyesült Államok relatív háttérbe maradása mellett a szomszédságában zajló konfliktusba hatékonyan beavatkozni.

     Sarkozy korábbi döntéseinek helyessége mellett is érvelt, így például kiemelte a Mediterrán Unió jelentőségét és újraalapításának fontosságát, illetve a Franciaországnak a NATO egységes katonai irányításába való visszatérése által biztosított lehetőségeket. Biztonságpolitikai kérdések területén az európai haderő, a technikai kapacitás fokozott megnövelése mellett foglalt állást, hangsúlyozva, hogy ezen a területen óriási erőfeszítések szükségesek ahhoz, hogy az Európai Unió maradéktalanul betölthesse hivatását.

     A francia elnök figyelmeztetett továbbá arra is, hogy a terrorveszély nem szűnt meg Bin Laden likvidálásával, az éberségre továbbra is szükség van. Afganisztán esetében mindazonáltal megerősítette a francia erők kivonásának megkezdését, amelyet Franciaországban különösen várnak, miután 2009 óta fokozatosan nőtt az áldozatok száma. (A francia összes veszteség 2001 óta 74 fő.) A globális biztonság vonatkozásában Sarkozy külön kitért Iránra és Szíriára is, és élesen bírálta az ott fennálló rezsimeket. Reményét fejezte ki, hogy a nemzetközi közösség, a francia javaslatokat megszívlelve, minden eszközt fel fog használni annak érdekében, hogy jobb belátásra térítse ezen országok vezetőit.

     Sarkozy beszédének fontos üzenete volt, hogy meg kell őrizni és erősíteni az Európai Unió globális pozícióját és belső kohézióját egyaránt. Ehhez többek között a gazdasági téren szükséges, nagyobb fokú integrációt szorgalmazta, kiemelve az augusztus 16-i francia–német kezdeményezés jelentőségét és Párizs teljes elkötelezettségét az euró mellett. Az Európai Unió egysége elmélyítésének fontosságát is kihangsúlyozta, többek között Palesztina elismerésének kérdésében, de számos egyéb szakpolitikai ügyben is. Sarkozy szavaiból egyértelműen kihallható volt, hogy nem titkolt célja: Európa ügyeinek a francia javaslatok és érdekek mentén történő előmozdításával Franciaországnak a világpolitikában elfoglalt szerepének növelése. Ez utóbbi törekvéshez az 1975-ben Párizs javaslatára útnak indított G7/G8 csoport, illetve a 2008-ban Sarkozy kezdeményezése alapján létrehívott, a világ GDP-jének 85%-át adó országokat magába foglaló G20 csoport idei francia elnöksége is kiváló alkalmat kínál. A beszédben a 2011. novemberi cannes-i találkozónak a Párizs által legfontosabbnak ítélt céljai ismét felsorolásra kerültek, a legnagyobb hangsúlyt a gazdasági válságból való kilábalást elősegítő konkrét intézkedések kapták. Sarkozy a nehézségekkel küzdő országok megsegítése érdekében a pénzügyi tranzakciók megadóztatását szorgalmazta zárógondolataiban. Mint mondta: „a globalizáció korunk meghatározó jelensége”, amely a bizonytalanság és a sebezhetőség növekedésével is jár. E nehézségek leküzdésére véleménye szerint a választ a szolidaritás és a felelősségtudat adja, amikhez fontos, hogy egység is párosuljon.

     A Sarkozy elnök beszédében elhangzottakkal egybecsengően a konferenciát záró felszólalásában a miniszterelnök és Alain Juppé is Franciaországnak a nemzetközi közösségben elfoglalt „előőrs” és „kezdeményező” szerepéről beszélt. A Quai d’Orsay vezetője hangsúlyozta, hogy a hat hónap alatt, amióta a külügyminiszteri posztot betölti, a francia külpolitika dinamikussá, aktívabbá tétele a célja, hogy Franciaország az események cselekvő résztvevője és ne elszenvedője legyen. Alain Juppé véleménye szerint ki kell használni az ország minden adottságát, és észre kell venni, hogy Franciaország hangjára kivételes módon odafigyel a világ. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a proaktív külpolitikára a pénzügyi megszorítások ellenére is van mód: akkor, ha a hatékonyság irányába mozdul el a diplomácia. Ennek érdekében például a külszolgálatot teljesítők juttatásai növekednek, és prémiumot kaphatnak azok a külképviselet-vezetők, akik olyan átalakításokat tudnak megvalósítani, amelyek költségcsökkentés mellett is megőrzik a hatékonyságot és az attraktivitást.

     Juppé beszédében a francia diplomácia előtt álló három fontos kihívásról is szólt. Elsőként az arab világban végbemenő változások pozitív kibontakozásának megsegítését említette. Mint hangsúlyozta, Franciaország jövője jelentős részben a mediterrán térségtől függ. Véleménye szerint az arab tavasz történelmi lehetőséget nyújt az arab–izraeli konfliktusból való kiútkeresésben is.

     A második kihívásnak egy jobban strukturált és szabályozott világ felépítését nevezte. Itt ő is az Európai Unió határozottabb integrációja, hatékonyabb irányítása mellett állt ki. Kiemelte, hogy balgaság azért egy hanyatló Európát vizionálni, mert ma az öreg kontinens nem minden területen élenjáró a világban. Megerősítette azt, amit a német nagyköveti konferencián, 2011. augusztus 29-én – mint elsőként meghívott francia külügyminiszter – Berlinben mondott: a német–francia együttműködés igenis képes Európa motorjaként működni és kivezetni a válságból az Uniót.

     Juppé szerint a harmadik kihívás: a világ biztonsága érdekében az éberség megőrzése. Végül egy, a konferenciával párhuzamosan, szintén Párizsban lezajlott nemzetközi eseményre hívta fel a figyelmet. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a Sarkozy elnök meghívására 2011. szeptember 1-jén, 63 delegáció részvételével megrendezett, „Új Líbiáról” szóló csúcsértekezlet – amelyen többek között a Kadhafi klán zárolt vagyonából 15 milliárd dollár feloldásáról és az újépítésről született döntés – a francia diplomácia aktivitásának is szimbóluma lehet.

     Valóban, az elmúlt hónapokban Franciaország látványosan jelen van a nemzetközi kihívásokra megoldást keresők között. A világ második legnagyobb diplomáciai hálózatával rendelkező ország, ahol a kultúra és a civilizáció terjesztésének hivatástudata évszázados hagyomány, s különleges adottságokkal rendelkezik saját érdekeinek különböző szinteken való érvényesítésében, megjelenítésében. A XIX. párizsi nagyköveti konferencián elhangzottak jól mutatják az aktuális főbb célokat, elképzeléseket. Nyilvánvaló, hogy Franciaország számára elsődleges fontosságú a mediterrán térség, a déli partnerség. Így például a líbiai kérdésben mutatott aktivitás mögött a gazdasági, biztonságpolitikai stb. érdekek meghúzódásai egyértelműek. Elég csak a napokban felröppent hírre gondolni, amely szerint a líbiai felkelők a támogatásért az olajkitermelés 35%-át ajánlották fel Párizsnak. Ezzel párhuzamosan, természetesen, nem szabad szem elől vesztenünk azt sem, hogy a francia katonai akció (Harmattan-hadművelet) költségei napi 1 millió euróra rúgnak.

     Franciaország számára az Európai Unió megerősítése, fokozottabb integrációja szintén fontos cél, és az euróövezeti válság egyfajta lehetőség a pozitív megújulásra, a nem működő modellek felülbírálására. Ezért köteleződött el a jelenlegi francia vezetés az államadósság növekedésének megállítása iránt is. Párizs szeretné, ha az Európai Unió megőrizné világgazdasági nagyhatalmi pozícióját, hiszen tudatában van annak, hogy a francia nemzetközi befolyás korántsem függetleníthető ettől.

     A nagyköveti konferencián elhangzottak alapján megállapítható, hogy Franciaország az afrikai kontinens irányába is fokozott érdeklődést mutat, Párizs számára maga a mediterrán régió is egyfajta kapu délre.

     A konkrét diplomáciai célok mögött, természetesen, a háttérben felsejlik a 2012-es francia elnökválasztás is. Nicolas Sarkozy az újraválasztásáért folytatott küzdelemben különleges hangsúlyt helyez a külpolitikára és annak lehetőleg látványos sikereire. A francia diplomácia célkitűzéseinek sikeres megvalósítása, a nemzetközi kihívásokra adott gyakorlati válaszai minden bizonnyal jelentősen befolyásolni fogják az elnökválasztás eredményét, de nem lesznek elhanyagolható tényezők az Európai Unió, a mediterrán térség jövője, de a globális problémákra való megoldáskeresés szempontjából sem.

(Első közlés: MKI  Gyorselemzés, 2011/20 - http://www.kulugyiintezet.hu/pub/displ.asp?id=QZZPDY)

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2022 Grotius