publikációk a szerzőtől »

David Cameron konzervatív-liberális koalíciós kormányának külpolitikai napirendjét az Egyesült Királyság és az Európai Unió viszonya dominálta az elmúlt négy évben. A miniszterelnök 2013. január 23-án elmondott beszédében pedig egyenesen a szigetország és az integráció közötti új viszony kialakításának igényérõl beszélt, és hitet tett egy 2017-ben kiírandó népszavazásról, amelyben a választók az Unióban való bent maradásról vagy kilépésrõl szavazhatnának. A Konzervatív Párton belül egyre inkább teret nyerõ euroszkeptikus tagok mellett a Westminsterben helyet foglaló képviselõk közül is mind többen követelték az Európához fûzõdõ viszony újraértelmezését. A kormányfõnek nehéz konzekvens Európa-politikát folytatnia, hiszen nincs meg az egyedüli kormányzáshoz szükséges többsége a Westminsterben, a liberális demokraták, akik a parlamenti pártok közül a leginkább Európa-barát politikát hirdetnek, ellensúlyt és egyszersmind korlátokat is jelentenek az európai ügyekben. A koalíció megalakulásakor sokan éppen ezt az ellentétet gondolták az együttmûködés fenntarthatatlansága okának, azonban – a várakozásokkal ellentétben – a két pártnak sikerült hatékonyan együttmûködnie. David Cameron azonban nem csak a párt belsõ megosztottsága miatt szembesült nehézségekkel. Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (United Kingdom Independence Party, UKIP) térnyerésével – és különösen annak a 2014. májusi európai parlamenti választásokon elért elsõ helyezésével – újabb külsõ kihívással találta magát szembe. A Munkáspárt, amely hosszabb ideje vezet a parlamenti választások esélyét felmérõ közvélemény-kutatásokban, a konzervatívoknál mérsékeltebb, kiegyensúlyozottabb Európa-politikát hirdet, újabb alternatívát kínálva a választóknak.

Letölthető publikációk:

Se veled, se nélküled - Az Egyesült Királyság és az Európai Unió viharos évei

444 KB

PDF dokumentum

2016.07.04.