Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 DOKUMENTUM
A Briand–Kellogg-paktum
1928.08.27.

Aristide Briand francia külügyminiszter 1927. június 20-án javasolta az Egyesült Államoknak, hogy a két állam kössön egymással örök barátsági szerzõdést. Frank B. Kellogg amerikai külügyminiszter december 28-i válaszában viszont azt javasolta, hogy a francia–amerikai szerzõdés helyett nyerjék meg az összes nagyhatalom, majd a többi hatalmak hozzájárulását a háborút mint a nemzeti politika eszközét elvetõ általános nyilatkozathoz. A háborúról való lemondásról szóló szerzõdés tervezetét Kellogg 1928. április 13-án küldte el az angol, francia német, olasz és japán kormánynak. A beérkezett ellenvetésekre Kellogg 1928. június 23-i jegyzéke válaszolt, s az eredeti tervezeten minimális változtatást hajtott végre. A Briand–Kellogg-paktumot 1928. augusztus 27-én írták alá Párizsban, s 1929. július 24-én lépett életbe. A szerzõdéshez összesen 59 állam csatlakozott, akik az aláírás alkalmával csaknem kivétel nélkül külön jegyzékben fejtették ki saját szempontjaikat.

Magyarország Budapesten 1929. február 14-én írta alá a szerzõdést. A csatlakozást megerõsítõ okiratot 1929. július 23-án tették le az amerikai kormánynál.

A paktum a gyakorlatban nem vált be, nem fékezte meg az agresszív hatalmakat sem erõszakos terjeszkedési politikájukban, sem támadó háborúk indításában. (N.I.)

 Forrás:Halmosy Dénes: Nemzetközi szerzõdések 1918–1945. A két világháború közötti korszak és a második világháború legfontosabb külpolitikai szerzõdései. Második, átdolgozott és bõvített kiadás. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, 1983, Budapest.  280–283. 

 

Általános szerzõdés a háború igénybevételérõl való lemondásról

 

A Német Birodalom elnöke, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Õfelsége Belgium királya, a Francia Köztársaság elnöke, Õfelsége Nagy-Britannia, Írország és a Tengerentúli Brit Területek királya, India császára, (Õfelsége Olaszország királya, Õfelsége Japán császára, a Lengyel Köztársaság elnöke, a Csehszlovák Köztársaság elnöke

mélyen átérezve azt a magasztos kötelességet, amely az emberiség jólétének fejlesztése érdekében reájuk háramlik;

a abban a biztos tudatban, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a népeik között jelenleg fennálló békés és barátságos viszonyok állandósíthatása végett a háborúról, mint a nemzeti politika eszközérõl lemondjanak;

meggyõzõdvén arról, hogy egymáshoz való viszonyaikban minden változást csak békés eszközökkel kell keresni s a rendes és békés úton megvalósítani, és hogy minden aláíró hatalmat, amely nemzeti érdekeinek fejlesztését ezután háború révén keresné, a jelen szerzõdés elõnyeitõl meg kell fosztani;

remélve, hogy példájuktól felbátorítva a világ összes többi nemzetei hozzá fognak járulni ezekhez az emberies törekvésekhez és a jelen szerzõdéshez, mindjárt életbelépése után csatlakozva, népeik számára is lehetõvé teszik, hogy élvezzék a szerzõdés jótékony rendelkezéseit, s ily módon egyesítsék a világ összes mûvelt nemzeteit a háborúról, mint nemzeti politikájuk eszközérõl való általános lemondásban;

elhatározták, hogy szerzõdést kötnek és e célból meghatalmazottaikat kijelölték, akik jó és kellõ alakban talált meghatalmazásaik közlése után a következõ cikkekben állapodtak meg:

I. I. cikk. A Magas Szerzõdõ Felek népeik nevében ünnepélyesen kijelentik, hogy a háborúnak a nemzetközi viszályok elintézése céljából való igénybevételét elítélik, s egymáshoz való viszonyukban errõl, mint a nemzeti politika eszközérõl lemondanak.[1]

II. cikk. A Magas Szerzõdõ Felek elismerik, hogy a közöttük esetleg felmerülõ bármely természetû vagy eredetû vitáknak[2] vagy nézeteltéréseknek[3] megoldását vagy elrendezését mindenkor csak békés úton szabad keresni.

III. cikk. A jelen szerzõdést a bevezetésben felsorolt Magas Szerzõdõ Felek alkotmányaik követelményeinek megfelelõen meg fogják erõsíteni, s mihelyt minden megerõsítõ okirat letétetik Washingtonban, a Szerzõdés közöttük hatályossá válik.

A jelen szerzõdés az elõzõ bekezdésben említett módon történõ életbelépése után, a világ minden más hatalmának csatlakozása végett, a szükségesnek mutatkozó ideig nyitva fog állami. Valamely hatalom csatlakozását megállapító okirat Washingtonban fog letétetni, és a szerzõdés az ily módon csatlakozó hatalom és a többi szerzõdõ hatalom között közvetlenül e letétel után életbe fog lépni.

Az Egyesült Államok kormánya lesz hivatva arra, hogy a bevezetésben felsorolt, valamint a jelen szerzõdéshez késõbb csatlakozó minden kormányhoz a szerzõdésnek és minden megerõsítõ vagy csatlakozást bejelentõ okiratnak hitelesített másolatát eljuttassa. Ugyancsak az Egyesült Államok kormánya lesz hivatva arra, hogy az említett kormányok részére minden megerõsítõ vagy csatlakozást bejelentõ okiratról közvetlenül a letétel után távirati közlést adjon.

Ennek hiteléül az illetõ meghatalmazottak a jelen szerzõdést, amely francia és angol nyelven készült, s amelynek mindkét szövege egyenlõ erejû, aláírták és pecsétjeikkel ellátták.

Kelt Párizsban, ezerkilencszázhuszonnyolc évi augusztus hó huszonhetedikén.

 



[1] A viszályok szó hivatalos magyar fordítása pontatlan, mert az eredeti angol szövegben a controversies, a francia szövegben a différende, azaz viták, vitás kérdések kifejezés szerepel.

[2] Az eredeti angol szövegben disputes, a francia szövegben différends.

[3] Az eredeti angol és francia szövegben egyaránt a conflicts szó szerepel, amely helyesen viszálynak lenne fordítandó.

 

GROTIUS KÖNYVTÁR


Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2017 Grotius