publikációk a szerzőtől »

A nemzetközi politikában megütközést keltett, hogy 2011. március 17-én Németország tartózkodott az ENSZ Biztonsági Tanács (BT) 1973. számú határozatának elfogadásától, s ezzel a közös kül- és biztonságpolitika egy fontos kérdésben ismét a megosztottságról és nem az egységről tanúskodott. A BT-határozat arra adott felhatalmazást, hogy a Líbia feletti légtérzárlat („no-fly zone”) megteremtésével „minden szükséges eszközzel” megvédjék a civil lakosságot, és a humanitárius cél érdekében érvényesítsék a Kadhafi-kormánnyal szembeni fegyverembargót. A kezdeményezés mögött legaktívabban a francia és a brit kormány sorakozott fel. Az Obama-adminisztráció kezdeti habozását csak akkor váltotta fel a légtérzárlat melletti kiállás, amikor a Kadhafi-kormánynak a civil lakosság elleni brutalitása fokozódott, és az Arab Liga is a repüléstilalmi övezet létrehozását követelte.

Nem kétséges, hogy a Biztonsági Tanács által adott mandátum nem adhatott minden kérdésre választ, és a konszenzus megszerzése érdekében nem fogalmazhatta meg egyértelműen a tulajdonképpeni célt, nevezetesen Kadhafi eltávolítását és egyúttal a rezsim megváltoztatását. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy minél pontosabban meghatározott egy politikai cél, annál hatékonyabbak a (katonai) stratégiában alkalmazott eszközök. A BT-határozat a líbiai rendszerváltásra és Kadhafi bíróság elé állítására nem adott felhatalmazást, és nem tisztázta az egyértelmű exit optiont, tehát azokat a feltételeket sem, amelyek teljesülésével a légtérzárlat okafogyottá válik. A líbiai konfliktusról szóló londoni konferencián Hillary Clinton amerikai külügyminiszter arról beszélt, hogy a légitámadások mindaddig fognak tartani a Kadhafi-vezetés ellen, amíg a polgári lakosság ellen folytatónak az atrocitások.

Letölthető publikációk:

Német tartózkodás a BT-ben

431 KB

PDF dokumentum

2011.04.13.