publikációk a szerzőtől »

A történeti és társadalomtudományi szakirodalomban a globalizációról létezõ különféle leírásokban, értelmezésekben értelemszerûen az eltérõ diszciplínák eltérõ nézõpontjai érhetõk tetten. A média- és kommunikációtörténetben, illetve -elméletben talán általánosnak mondható nézet szerint például a globalizáció a távközlési forradalomhoz és a tömegmédia megjelenéséhez köthetõ, azaz a 19. század második felében, utolsó harmadában indult, és erõteljesen kulturális jelenség. Elsõsorban a világméretekben és szisztematikusan elõször a 19. században megszervezett kommunikációs hálózatok jelentõségét szokás itt hangsúlyozni (lásd például John B. Thompson úttörõ munkáját); itt azonban nem csupán a távíró és a telefon elterjedésére, hanem a kép- és hangrögzítés azon újabb technikáira is utalni kell, amelyek eme úgynevezett kommunikációs forradalom második szakaszában terjedtek el. A kommunikációkutató Roger Silverstone – ezzel összhangban – úgy véli, hogy elõször éppen a kultúriparban következett be globalizáció, aminek egyszerre oka és következménye „bolygónk összezsugorodása”. Úgy fogalmaz, hogy a globalizáció egyszerre anyagi realitás és elmeállapot: „addig terjed, ameddig képzeletünk”, azaz ameddig a média és a kommunikáció elér (hiszen pontosan ezek képzeletünk forrásai, kiindulási pontjai). Silverstone szerint a kommunikációs eszközök közé nem csupán a sajtó, a könyv vagy például Hollywood sorolandó (azaz az amerikai mozifilmek), hanem a vonat, ez „az új kommunikációs és közlekedési technológia”, amely „egész kontinenseket nyitott meg a hétköznapi emberek elõtt”. Vagy a fogyasztás, amely „maga is a közvetítés egyik formája”.

Letölthető publikációk:

A-globalis-tapasztalatok-es-ertemezesek

641 KB

PDF dokumentum

2013.02.19.