Az 1938. szeptember 29–30-i müncheni négyhatalmi konferencián (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország)  született egyezmények megpecsételték az elsõ világháború után született csehszlovák állam sorsát. Az egyezmények alapján elõször sor került a többségében németek lakta Szudéta-vidék Németországnak való átadására. Majd az elsõ bécsi döntés (1938. november 2.) alapján a visszakerült Magyarországhoz a Felvidék többségében magyar lakta része. Ezeket követõen 1939. március 14-én Hitler ösztönzésére Jozef Tiso szlovák vezetõ proklamálta Szlovákia függetlenségét és elszakadását Csehszlovákiától, s hogy a szlovák állam a Német Birodalom védelme alá helyezi magát. Másnap a német csapatok bevonultak a korábbi Csehszlovákiából megmaradt területre, ahol létrehozták a Cseh–Morva Protektorátust.  Március 16-án Hitler rendeletet Németország a Szlovákia kapcsolatairól, amelynek alapján megkötötték Németországnak a Szlovákia fölötti protektorátusáról szóló szerzõdést. A szerzõdést Bécsben és Berlinben írták alá, március 18-án, illetve 23-án.

Németországnak a müncheni egyezményeket követõ nyílt szerzõdésszegéseit a világközvélemény – élükön a nyugati demokráciákkal – élesen elítélte.

Protektorátusi szerzõdés Németország és Szlovákia között

(1939. március 18–23.)

 l. cikk. A Német Birodalom átveszi a Szlovák Állam politikai függetlenségének és területi sérthetetlenségének védelmét.

2. cikk. A Német Birodalom által átvállalt védelem végrehajtásának nevében a német Wehrmacht mindenkor jogosult arra, hogy a Szlovák Állam határaitól nyugatra és a Kis-Kárpátok keleti pereme, a Fehér-Kárpátok keleti peremétõl és a Javornik-hegység keleti peremétõl keletre fekvõ övezetben katonai létesítményeket hozzon létre, és ott az általa szükségesnek tartott erõt állomásoztasson.

A szlovák kormány intézkedik arról, hogy a létesítményekhez szükséges területek a Wehrmacht rendelkezésére álljanak. A Szlovák Kormány egyetért továbbá a német csapatok Birodalomból történõ vámmentes ellátásának és a katonai létesítmények vámmentes szállítmányainak szabályozásával.

Az 1. cikkben körülírt övezetben a katonai felségjogokat a német Wehrmacht gyakorolja majd.

A megjelölt övezet katonai létesítményeinek építésén magánmunkaviszonyban álló német állampolgárságú személyek német bíráskodás alatt állnak.

3. cikk. A szlovák kormány saját katonai erõit a német Wehrmachttal szoros érintkezésben szervezi meg.

4. cikk. Az egyeztetett védelmi kapcsolatnak megfelelõen a szlovák kormány külpolitikáját állandóan a német kormánnyal szoros érintkezésben folytatja.

5. cikk. A szerzõdés aláírásával azonnal hatályba lép és 25 éves idõtartamra érvényes. A két kormány e határidõ lejárta elõtt idejében tájékoztatja egymást a szerzõdés meghosszabbításáról.

Forrás: Stocker, Helmuth (szerk.): Handbuch der Verträge 1871–1964. Berlin, VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften, 1968. 300–301.

Közreadja: N.I.