Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 SZÓCIKK
államkudarc

államkudarc (angolul: 'state failure', németül: 'Staatsversagen') A fogalom a magyar politikatudományi szakirodalomban csak az utóbbi években jelent meg, még nem is vált általánosan használatossá. A nemzetközi szakirodalom is igen sokféle definícióját kínálja az államkudarc jelenségének. Az államokat, amelyekhez kapcsolódik, szokták magyarul „bukott államoknak" nevezni (az angol nyelv a 'failed state' megnevezést használja jellemzően, a francia például az 'etat sans gouvernement' kifejezést). Elsőként a 'failed state' szókapcsolat bukkant fel. Amennyire ez visszakövethető, a diskurzusnyitó írásnak Stephen B. Ratner és Gerald B. Helman 1993-ban közzétett cikke tekinthető (Saving Failed States, in: Foreign Policy, 1993. tél). Nagy leegyszerűsítéssel az ezt követően meginduló kutatásnak két korszakát különböztethetjük meg, a 2001. szeptember 11-ét megelőzőt, illetve az azt követőt. ■ A New York-i merényleteket megelőzően a kutatás indíttatása elsősorban humanitáriusnak volt mondható. Bukott államon olyan országokat értettek, ahol a nemzetközileg elismert vezetés képtelenné vált a lakosság alapvető szükségleteinek biztosítására, így például a közbiztonság megteremtésére, illetve ahol ez a nemzetközileg elismert vezetés ténylegesen nem ellenőrizte az állam területét. Már Ratner és Helman is számoltak az instabil állapotok továbbterjedésének lehetőségével, mint ami a szomszédos államok számára biztonsági kockázatot jelent, ám ezzel együtt is főként a bukottnak minősített államokban élők sorsa foglalkoztatta őket. A beinduló államkudarc-kutatás fókuszába ezek után - érthető módon - a belső fegyveres konfliktus sújtotta országok kerültek. A kutatáshoz az USA-ban kormányzati források is rendelkezésre álltak, miután a hidegháború végén jelentős elemzői kapacitások szabadultak fel, a figyelem pedig az atompatt problematikája felől más kérdések felé fordulhatott. Al Gore akkori alelnök felkérésére és a CIA támogatásával kezdte meg a munkáját az 1990-es évek közepén a State Failure Task Force, amely a fentieknek megfelelően nagyrészt az államokon belüli szervezett erőszak különböző formáira koncentrált („etnikai háborúk", „forradalmi háborúk", „erőszakos hatalomváltások", „népirtások vagy egyes politikai csoportok kiirtására irányuló törekvések"). ■ 2001. szeptember 11-e aztán sokak számára nyilvánvalóvá tette, hogy a „periférikus helyzetűnek" gondolt államok destabilizálódásának a következményei elérhetik a tőlük igen távol élőket is, azaz hogy az államkudarcok egyfajta globális szomszédságban következnek be, illetve bizonyos destruktív nem-állami szereplőket (maffia, globális terrorszervezetek) nagyban segítenek tevékenységükben. A Harvard University 2003-ban már State Failure and State Weakness in a Time of Terror (Államkudarc és állami gyengeség a terror idején) címmel jelentetett meg tanulmánykötetet, miközben azért továbbra is elsősorban a probléma humanitárius természetéből kiindulva igyekezett meghatározni az államkudarc mint jelenség lényegét. ■ Közben azonban részint döntéshozói, részint egyéb körök felől a definíciókeresésnek őszintébb, a biztonságpolitikai megfontolásokkal kapcsolatban nyíltabb formája is jelentkezett. Eszerint az államkudarc lényege, hogy az érintett állam nem képes gátat vetni területén a külvilág (szomszédsága és a szélesebb külvilág) számára káros folyamatoknak. Reakcióként tapasztalható egyfajta „posztmodern" vagy „védekező" imperializmus felbukkanása, a beavatkozások igazolása a meghatározó hatalmak biztonsági igényei alapján - szemben a korábban hangoztatott humanitárius megfontolásokkal. Az államkudarcokról folyó diskurzus ezzel még jobban az előtérbe került, és most már jelentős kritikai reakciókat is kivált, legelőször is az államok különféle, nem feltétlenül objektív válogatási elvek alapján történő „bukottá" minősítése miatt, illetve mert mindebben a kritikusok a Nyugat újragyarmatosító törekvéseit látják. Ugyanakkor a 2001 óta eltelt időszakban már Kína is jelezte hajlandóságát, hogy akár az Egyesült Államokkal közösen lépjen fel a világ „instabil területein" a rend helyreállítása érdekében.

GROTIUS KÖNYVTÁR


Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2014 Grotius