(LOSONCZ MIKLÓS: Az Európai Unió, Rómától Budapestig)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

A már első ránézésre figyelemfelkeltő kötet, az Európai Unió szimbólumával és a tagországok zászlóival, talán túlontúl is színes, a könyv elolvasása után azonban megértjük a küllem és a tartalom közötti összefüggést, hiszen a mű is sokszínűen mutatja be az EU-t.

Losoncz Miklós 11 fejezeten keresztül tekinti át az Európai Unió kialakulását, felépítését és működését, különös figyelmet fordítva az integráció fontos állomásaira, a funkcionális és ágazati politikákra, Magyarország csatlakozási folyamatára, valamint az üzleti szféra jellegzetességeire.

Az első fejezet alapot képez az „európai integráció termékének”, az Európai Uniónak a kialakulásához és fejlődéséhez. A főbb integrációtörténeti iskolák ismertetése után a szerző a regionális gazdasági társulások formáinak bemutatásánál a Balassa-féle tipizálást követi, majd szót ejt a globalizáció és a regionalizálódás közti párhuzamról, a regionális szervezetek szaporodásáról, és mindezeket példákkal is alátámasztja.

Az EU történetére térve a szerző hármas megközelítést alkalmaz. Először a reálgazdasági és a monetáris integrációt megteremtő szerződéseket, alapdokumentumokat veszi sorra, másodszor az integrációs formák alakulását, bővülését, fejlődését vetíti rá az Európai Közösségre. A harmadik megközelítés során pedig a horizontális bővítés irányai kerülnek előtérbe, az új tagok számának bővülésén át egészen a harmadik országokkal szembeni külkapcsolati rendszer fejlődéséig, majd a vertikális mélyülés tekintetében a kereskedelmi kapcsolatok alakulását elemzi a szerző.

Továbblépve, a szerző az integráció rögös útján létrejött EU felépítését a maastrichti szerződés által kialakított hármas pillérszerkezet ismertetésével kezdi, majd az amszterdami és a nizzai szerződések módosításait vázolja fel. A szervezeti felépítéshez szorosan kapcsolódva részletesen, joganyagokkal alátámasztva jellemzi az Európai Tanácsot, a miniszterek tanácsát, az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet, az Európai Bíróságot és az egyéb szerveket az összetétel, a felépítés, a hatáskörök, szavazati rendszer és átalakulások szempontjából, majd ezeket összekapcsolva az EU döntéshozatali mechanizmusát mutatja be. Ezután a közösségi jogrendszer ismertetése következik. A fő vonások bemutatása után – amely szerint közösségi jogrendje csak az Európai Közösségnek van, a második és harmadik pillérnek, valamint az Európai Unió intézményének nincs – az elsődleges, a másodlagos forrásokat, a nemzetközi szerződéseket, az általános jogelveket, az Európai Bíróság jogalkotását és egyéb jogforrásokat mutatja be, véleményem szerint kevés figyelmet fordítva az Európai Unió szempontjából jogrendnek tekinthető közösségi vívmányokra, az acquis communautaire-re. Kitér továbbá a jogharmonizáció folyamatára, valamint a közösségi és nemzeti jog kapcsolatára, a szubszidiaritás elvének alkalmazására.

Az integráció főbb állomásait kiemelve külön fejezet elemzi az egységes piac jogszabályi hátterét, az elért eredményeket és a még fennálló hiányosságokat, majd az ezeket megoldani kívánó lisszaboni stratégiát, amelynek fő célkitűzései – a tudásalapú gazdaság megteremtése, a szociális modell korszerűsítése és a fenntartható gazdasági növekedés – mindezidáig nem sok eredményt hoztak.

A Werner-terv és az ecu bevezetése által előirányzott gazdasági és monetáris unió (EMU) kétségkívül az Európai Unió fejlődésének eddigi legkiemelkedőbb mérföldköve, legambiciózusabb terve. Bemutatja a szerző a létrejöttéhez vezető hosszú, és sokszor módosult utat egészen az euró bevezetéséig, majd a tagállamok kötelezettségeit sorolja fel aszerint, hogy az eurozóna tagja-e vagy sem az adott ország. Kiemelten kezeli a makro- és mikrogazdasági előnyöket és hátrányokat, valamint cáfolja az árak kiegyenlítődését az oligopol piacokra, a fogyasztási preferenciák különbségeire, a szállítási költségekre hivatkozva. A szerző ismerteti az EMU két legfontosabb intézményét, az Európai Központi Bankot és a Központi Bankok Európai Rendszerét, végül a reálgazdasági folyamatokban bekövetkező változásokat, eredményeket elemzi.

A funkcionális politikák elemzésének sorát Losoncz Miklós a költségvetési politikával kezdi. Az alapvető jellemzők bemutatása után a négy bevételi forrást szembeállítja a kiadási oldallal, hangsúlyt fektetve a költségvetésben történt módosításokra. Elemzi továbbá a tervezés és végrehajtás folyamatát, és nagyvonalakban szót ejt még a 2007–2013-as időszak költségvetéséről is. A nemcsak a vállalati szektorra, de a tagállamokra is kiterjedő versenypolitika a következő funkcionális politika, amelynek jogforrásait és alapjait nagyfokú pontossággal fejti ki, kiemelten jellemezve az állami támogatások tilalmának területét. A gazdasági egyenlőtlenségek enyhítését célzó regionális politika tekintetében a négy strukturális alap és azok három célterülete, a közösségi kezdeményezések, a Kohéziós Alap és a transzeurópai hálózatok állnak kiemelt helyen. A támogatások elosztását 2000-től egészen a 2013-ig terjedő két költségvetési időszakra vonatkozóan vázolja fel. A ma is ellentmondásos közösségi szociális politika fejlődését a az Európai Szociális Alap, az Európai szociális charta és az Európai Tanács által 1993-ban elfogadott foglalkoztatásról szóló fehér könyv elemzésével mutatja be. Az 1972-től elhatározott környezetvédelmi politika akcióprogramjait és eszközeit is megemlíti a fontos szerepet betöltő közlekedési és szállítási politika mellett.

A tagországok által a közösség hatáskörébe utalt ágazati politikák bemutatását a szerző az 1962-től működő közös agrárpolitikával kezdi, amely hozzásegítette az Európai Közösséget ahhoz, hogy a leglényegesebb termékekből önellátóvá váljék. Az eszközök, támogatások rendszere mellett a GATT által megkövetelt változásokra és a politika reformjaira is kitér, figyelmet fordítva a napjainkban is égető mezőgazdasági problémákra. Bemutatja az elsősorban versenypolitikai eszközöket, általános célokat és követelményeket felállító iparpolitika, valamint az ahhoz szorosan kapcsolódó struktúrapolitika fejlődését is. A kiegészítő jellegű kutatás és technológiafejlesztési politika alakulását az ipari és nukleáris kutatásoktól kezdődően mutatja be, az egyes keretprogramokon keresztül. Végül a kiemelten fontos külgazdasági, azaz kereskedelmi politika kapcsán kötött csatlakozási, társulási szerződéseket, preferenciális megállapodásokat és egyéb szerződéseket ismerteti, amelyeket különböző országcsoportokkal kötött az EU.

Az integráció főbb állomásainak bemutatását a szerző az 1988-tól szerveződő keleti kapcsolatok kibontakozásával kezdődő, majd az Európai megállapodások és végül a 2004. május 1-jei bővítés ismertetésével teszi teljessé. Külön bemutatja a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás (CEFTA) és az EFTA befolyását, majd az EU-csatlakozás hatásait a keleti térségre és a más országokkal folytatott külpolitikára.

A keleti kibővülést Magyarország vonatkozásában is végigvezeti a szerző kezdve az 1988-ban kötött kereskedelmi és együttműködési megállapodással, az 1994-es csatlakozási kérelemmel, majd a 2004. május 1-jei tagsággal bezárólag. Kiemelten kezeli az általános vámpreferencia rendszerét, majd a kedvezmények körét kibővítő Európai megállapodásokat, a jogokat és kötelezettségeket megfogalmazó egyéb dokumentumokat, a jogharmonizációt és a derogációkat. Elemzi a csatlakozás hatásait, valamint a Magyarország előtt álló feladatokat a belső piachoz való integrálódás tekintetében.

Az utolsó fejezetben a közösségi vívmányokhoz való alkalmazkodás mechanizmusait vizsgálja, hiszen a közösségi szabályozások átvétele szükséges, de nem elégséges feltétele a versenyképességnek. A vállalatok számára fontos rövid távú költségek és hosszú távú előnyök, megtérülések arányát is kiemeli, valamint foglalkozik a magyar vállalatok által kevésbé kihasznált közbeszerzési piac jellemzőivel is. A közösségi források elosztását a PHARE, SAPARD, ISPA programok, majd a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap és az ezekhez szervesen kötődő Nemzeti Fejlesztési Terv tekintetében vizsgálja. Zárásként összefoglalást ad az Európai Unió fejlődési folyamatáról és az ezekből adódó makrogazdasági következményekről.

A könyv alcíme: Rómától Budapestig jól prezentálja, hogy a könyv az EU fejlődését a kezdetektől napjainkig vezeti végig, kiemelt szerepet tulajdonítva a magyar hatásoknak. A mű meglehetősen nagy témákat átfogó, fontos alapismereteket nyújt az EU-ról azok számára, akik a szervezetet nem részletekbe menően kívánják tanulmányozni. Különösen ajánlom azoknak a főiskolai és egyetemi hallgatóknak, akik ismerkedni szeretnének az EU történetével, fejlődésével.

A könyv gyakorlatorientált, sok helyen példákkal, folyamatábrákkal, táblázatokkal alátámasztott, könnyen olvasható. Néhány helyen a szerző az átdolgozás során megfeledkezett az aktualizálásokról (pl. 61–62., 204. old.), illetve helyenként következetlenségek is előfordulnak (pl. Hollandia befizető pozíciója 106–107. old.), elenyésző számban. Összességében Losoncz Miklós műve olvasmányos, alapismereteket nyújtó könyv mindazok számára is, akiket  gyakorlati szempontból érdekel az Európai Unió.

Losoncz Miklós: Az Európai Unió, Rómától Budapestig. Tatabánya, 2005.  TRI Mester Kiadó. 235 old. ISBN 9639561 09 6