żPor qué no te callas? (Fogd már be!) – csattant fel I. János Károly spanyol király 2007. november 10-én a chilei Santiagóban rendezett 17. Iberoamerikai Csúcstalálkozón. A mondat címzettje Hugo Chávez venezuelai elnök volt, aki José Luís Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök szavába vágva arról kezdett el beszélni, hogy José María Aznar, Zapatero elődje „fasiszta” és „még egy kígyónál is kevesebb emberség szorult belé”. Miután Zapatero sikertelenül próbálta visszaszerezni a szót, az idős uralkodó megelégelte a helyzetet és ez idézett keresetlen szavakkal utasította rendre a venezuelai elnököt. Az eset felbolydította a spanyol nyelvű országokat, a mondat csengőhangok és dalok formájában jelent meg az interneten, pólókra és bögrékre nyomva pedig az árusok standjain. Míg Spanyolországban szimpátia kísérte a király kitörését (az uralkodó „emberi” mivoltának spontán megnyilvánulását látták benne), Latin-Amerikát megosztotta az ügy: Chávez és politikai szövetségesei imperialista gyarmatosítónak nevezték a spanyolokat, megkérdőjelezték a király demokratikus legitimitását, szóba került az argentin válság és Aznar ambivalens Kuba- és Venezuela-politikája, Chávez ellenzői viszont úgy érezték, hogy végre valaki vette a bátorságot, hogy elhallgattassa a magát egész Latin-Amerika szószólójának képzelő diktátort. A hivatalos politika reakciói is eltérőek voltak: Lula da Silva brazil elnök elítélte a király szavait, Alan García perui elnök viszont támogatásáról biztosította János Károlyt. A külvilág nehezen értette meg a felzúdulás nagyságát. A spanyol–latin-amerikai kapcsolatok keretéül szolgáló Iberoamerikai Csúcstalálkozók léte, az iberoamerikai együttműködés eredményei és kudarcai, a történelmi és politikai előzmények nemigen voltak ismertek a spanyol nyelvű országokon kívül, annak ellenére, hogy a spanyol külpolitika (beleértve a kulturális külpolitikát is) egyik állandó eleme a Latin-Amerikával fenntartott különleges kapcsolat. Felmerül azonban néhány jogos kérdés: valóban „különleges” ez a kapcsolat? Ha igen, mitől az, és mi a tartalma? Továbbá, ha „Spanyolország” és „Latin-Amerika” kapcsolatáról beszélünk, ez melyik „Spanyolországot” jelenti – a volt gyarmattartót, a francói diktatúrát, vagy a gazdaságilag egyik legsikeresebb EU-tagot – és melyik „Latin-Amerikát” – az elmaradott, eladósodott banánköztársaságokat, a XXI. század új gazdasági sikerországait, avagy a baloldali populista elnökök Egyesült Államok-ellenes szövetségét? A téma érzékeny és komplex, hiszen két, önmagában is rendkívül heterogén szereplő változó intenzitású és tartalmú kapcsolatáról nehéz általánosan érvényes állításokat megfogalmazni. |
