Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 SZÓCIKK
Heritage Foundation

Pontosan nem is határozható meg, mikor jelentek meg az első think tank-ek az Egyesült Államokban, hovatovább az sem, hogy konkrétan mi határoz meg egy ilyen entitást. A kifejezés a második világháború alatt terjedt el az Egyesült Államokban, akkori értelme szerint biztonságos helyen összegyűlő, védelmi-stratégiai kérdésekről értekező szakértőket jelentett. A terminus jelentése később egyre szélesebbé vált. Abban javarészt egyetértenek a téma kutatói, hogy a decentralizált amerikai politikai struktúra, a szigorú értelemben vett „pártelvűség” hiánya és a nagyfokú adakozási kedv a mecénások részéről mind-mind hozzájárultak a think tank-ek elterjedéséhez, elsősorban az Egyesült Államokban, de fokozatosan a világ többi részén is.

A kutatóközpontok négy generációját különböztetjük meg. Az első generáció politikai kutatóintézetei (political research institutions) a XIX. század végétől kezdve jelentek meg, kiemelkedő szakmai hátterüknek köszönhetően pedig kormányzati tanácsadást végeztek – ide tartozik többek között a Brookings Insitution vagy az American Enterprise Institute. A második generációs think tank-ek már a kormányzati szektorhoz kifejezetten közel álló kutatóintézetek voltak, például a nemzetbiztonsággal foglalkozó RAND Corporation, amely Truman elnök munkáját segítette. A harmadik generációban mosódik el a határ a tanácsadás és a kormányzati politika háttérből történő támogatása között – ide tartozik többek között a mára talán legjelentősebb think tanké vált Heritage Foundation (a szintén tekintélyes Cato Institute-hoz hasonóan). Ezek az intézetek tehát már nem csak tudományos tevékenységet folytattak, hanem elképzeléseiket közvetítték a média, a közvélemény és a döntéshozók felé. (Létezik negyedik generáció is, ez azonban a Heritage Foundation létrejöttét követően jelent meg.)

A Heritage Foundation-t 1973-ban alapította meg Joseph Coors, a Coors „sörbirodalom” feje (aki egymaga biztosította az intézet első évének kétszázötvenezer dolláros költségvetését), Paul Weirych és Edwin Feulner, aki 1977 óta mind a mai napig a szervezet elnöke. A Heritage szigorúan konzervatív alapállásból indult, amely az amerikai terminológiában azt jelenti, hogy egyrészt a szabadpiac védelmére kel az állami beavatkozással szemben, másrészt a tradicionális értékek és közösségi formák mellett tesz hitet. A konzervativizmus ebben az időben már erősödő-félben volt Amerikában, miután a kommunizmus terjedésének, az amerikai társadalomépítő programoknak (például a Great Society) és a hatvanas-hetvenes évek ellenkultúrájának ellenzése katalizálta fejlődését. Megjelent ekkorra már a konkrét szervezeti formát nem öltő, ámde eszmeileg egyre inkább meghatározó neokonzervativizmus is – kormányzati szinten azonban a Carter-érában még más szelek fújtak. Mindez Ronald Reagen elnökségével változott meg, és ekkor kezdődött meg a Heritage „aranykora” is, amely a kezdetektől fogva hangsúlyozta az erős honvédelem szükségességét. Az újkonzervatívokra összességében is jellemző volt, hogy míg elődeik az első világháború alatt bírálták a háborút, mert abban az állami szerepvállalás kiterjesztésének ürügyét látták, a hidegháború alatt már éppen, hogy a kommunizmus terjedése elleni fellépésre szólítottak fel. 1980-tól kezdve több tucat konzervatív intézet jött létre – valóságos „konzervatív forradalom” zajlott le. Ezen belül is a Heritage volt „heves új srác a konzervatív táborban” – ahogy maga Ronald Reagan fogalmazott, utalva a korszak híres zenekarára, a New Kids on the Block-ra.

Az áttörést az 1981-ben publikált Mandate for Leadership című tanulmány hozta meg, mely forradalmasította a politikai tanácsadást. A Heritage „harmadik generációs” jellege itt domborodik ki a legszembetűnőbben – a több mint ezeroldalas dokumentum konkrét ajánlásokat fogalmaz meg a költségvetési politikától a közigazgatásig. Reagan a kabinet minden tagjának juttatott a dokumentumból, amelyről úgy tartotta, „48 év liberális politizálását rázza fel”, és ajánlásainak kétharmadát megvalósította elnöksége alatt. A tucatnyi dolgozóval induló Heritage itt válik a Reagan-adminisztráció „háttér-kulcsszereplőjévé” (ekkorra már negyvenfős stábbal és 5,3 millió dolláros éves költségvetéssel). Az intézet ezt követően a korszak három kiemelkedő jelentőségű külpolitikai témájának alakítója lesz – a Reagan-doktrínáról, a csillagháborús tervekről és a „gonosz birodalmáról” van szó.

Utóbbi ugyan csak egy terminus, mégis egyértelműen érzékelteti a Reagan-kormány stílusváltását. Az Egyesült Államok fölényét morális dimenzióba emelő kifejezést először egy Orlandoban tartott beszédben használta Reagan elnök 1983. március 8-án. Röviddel ezután Michael Johns, a Heritage kötelékéhez tartozó politikai elemző (aki ezen kívül az egészségügyi rendszerek kiváló szakértője, illetve a diplomáciában további fontos szerepe lesz) terjedelmes írás közölt az intézet Policy Review című lapjában Hetven év gonoszság: szovjet bűnök Lenintől Gorbacsovig címmel, melyben 208 okot sorol fel az elnök kifejezésének helyességét alátámasztandó. A terminust természetesen számos oldalról bírálták – „balról” az amerikai morális felsőbbrendűséget kérdőjelezték meg, a détente hívei pedig a háború veszélyét látták benne.

Konkrétabb tartalommal bír a hasonlóan sokat idézett Reagan-doktrína szókapcsolat – a tartalommal való megtöltés pedig jelentős részben a Heritage-nek köszönhető. Az afganisztáni szovjet megszállás ellen harcoló mudzsáhidek (szent harcosok) támogatása már a Carter-érában megkezdődött, a Heritage azonban kidolgozott egy javaslatot, amely globális szintre emeli az antikommunista mozgalmak támogatását. A tanulmány kilenc országot sorol fel: Afganisztánt, Angolát, Etiópiát, Iránt, Kambodzsát, Líbiát, Laoszt, Nicaraguát és Vietnamot.

A tanulmány villámkarriert futott be, a benne felvázolt elképzelések sorra megvalósultak a konkrét kormányzati politikában. 1981 márciusában a CIA vezetője, javaslatot tett „burkolt akciók” végrehajtására Nicaraguában, Afganisztánban, Laoszban, Kambodzsában, Grenadában, Iránban, Líbiában és Kubában. Ez illeszkedett az addigi gyakorlathoz, mely szerint a „bekerítést” (containment) nyíltan, a „visszaszorítást” (rollback) azonban burkoltan érdemes végezni. December elsején Reagan aláírta a katonai akciótervet, amely 500 fős kommandó felállítását és 19 millió dollár felhasználását irányozza elő a nicaraguai kormány ellen (a kontrák száma 1982-re négyezerre növekedett). Az ellenállókat (akiket Reagan az alapító atyák erkölcsi megfelelőinek nevezett, hírhedt brutalitásuk ellenére) Honduras és Costa Rica területén képezték ki. A „visszaszorítás” politikáját ugyan igyekezett burkoltan kezelni a kormányzat, ez azonban lehetetlenek bizonyult, az elnök 1983. május negyedikén hozta nyilvánosságra a nicaraguai „kalandot”.

A már említett Michael Johns, a Reagan-doktrína egyik fő ideológusa többször is elutazott Angolába, Nicaraguába és Kambodzsába, hogy találkozzon az ellenállók vezetőivel, és sürgette az amerikai kormányt, hogy nyújtson nekik katonai és politikai támogatást. Az afrikai országban 1974 óta polgárháború zajlott, amely klasszikus hidegháborús konfliktussá szélesedett: a keleti blokk által támogatott erőkkel szemben az Egyesült Államok a Jonas Savimbi vezette UNITA mögé állt. Savimbi 1988. június 30-án pedig a Heritage Foundation-ben tartott beszédében azt mondta: „A Heritage-hez eljönni olyan, mint hazatérni. Tudjuk, hogy az amerikai támogatás nagyrészt az alapítvány fáradozásainak eredménye. A Heritage hatalmas segítséget jelent, tudja ezt az UNITA, és Angola népe is.” Közben zajlott az afganisztáni ellenállás támogatása is – az 1979 óta tartó szovjet megszállás ellen küzdő harcosok mögé az Egyesült Államokon kívül Pakisztán és Szaúd-Arábia is „odaállt”. A Heritage az etióp vezetéssel szemben is cselekvésre sürgetett, részben a kialakult éhínség miatt, részben pedig azért, mert az oroszok rajtuk keresztül használhatták a stratégiai fontosságú eritreai kikötőket. Ezen kívül többek között Grenadában és Vietnamban is ennek szellemében folyt a beavatkozás, bizonyos esetekben már „demokráciaépítés” címen.

A harmadik kulcsmomentum a „Strategic Defense Initiative” (SDI) kiépítése, más néven a csilagháborús tervek, melyek alapját a Heritage 1982-ben kiadott, mérföldkőnek bizonyult tanulmánya, a High Frontier képezte. Ebben az intézet többrétegű rakétaelhárító rendszer kiépítését javasolja, amely a kölcsönös fenyegetettségből fakadó egyensúlyra alapuló doktrínát váltotta fel. Az 1985-ös Reagan-Gorbacsov csúcstalálkozón az amerikai elnök a Heritage ajánlásai alapján lépett fel, keményen kiállt az SDI mellett, és világossá tette, az Egyesült Államok nem tolerál semmilyen szovjet térnyerési kísérletet (Gorbacsov már a találkozó első perceiben nehezményezte, hogy az intézet milyen nagy hatással van az elnökre.)

Reagan második elnöksége alatt a Mandate for Leaderhip II-ből merített számos intézkedést, 1989-ben pedig, már ex-elnökként kijelentette, az intézet „meghatározó erő volt Washingtonban, és a Mandate for Leadership világossá tette a liberális establishment számára, hogy a dolgok menete megváltozott”.

 A Heritage Foundation évente publikálja az Index of Economical Freedom-ot, korrupciós, adózási, feketepiaci, munkaerő-piaci és egyéb mutatók alapján. Mára az egyik legbefolyásosabb think tank – ezt a státuszt pedig kétségtelenül a Reagan-érában alapozta meg.

Irodalom

  • Abelson, Donald E.: Thinks tanks and US foreign policy: an historical view (http://usinfo.state.gov/journals/itps/1102/ijpe/pj73abelson.htm)
  • Blasko, Andrew: Reagan and Heritage: A Unique Partnership, Heritage Press Commentary, 2004.07.07
  • Bodenheimer, Thomas & Gould, Robert: Rollback, South End Press, 1989
  • Johns, Michael: A U.S, Strategy to Foster Human Rights in Ethiopia, Heritage, 1989.02.23.
  • McGann, James G. & Wever, R. Kent: Think tanks & Civil societies, Transaction Publishers 2000
  • Pokol, Béla: Politikai agytrösztök, alapítványok és közvetlen akció csoportok – a politikai akaratképzés struktúraváltozása In: Jogelméleti Szemle, 2005/1.
  • Stone, Diane & Denham, Andrew: Think tank traditions, Manchester University Press, 2004.

  

Plankó Gergely

 

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius