publikációk a szerzőtől »

Le Monde Diplomatique

A világ legbefolyásosabb politikai lapjainak egyike. Több mint fél évszázada kíséri figyelemmel a világban zajló nagy politikai, gazdasági és társadalmi folyamatokat. Az újság alapításának van magyar vonatkozása is, ugyanis a kezdeményezés elindítója és a lap első főszerkesztője a magyar származású, diplomata és újságíró, François Honti volt. Alapítóként mégis a Le Monde napilap akkori főszerkesztőjét, Huber Beuve-Méry-t tartják számon. Nem mellékes, hogy a Le Monde napilap 1944. évi alapításában a francia kormányzatnak és De Gaulle-nak is nagy szerepe volt. Nagy presztízzsel bíró és minőségi napilapot kívántak életre hívni, amely a külvilág felé is sugározza a francia értékeket és nagyságot. A Le Monde Diplomatique-ot eredetileg a napilap rendszeres diplomáciai különszámaként alapították, és jelmondata szerint a „diplomáciai köröknek és a nagy nemzetközi szervezeteknek” szánták. ■  A Le Monde Diplomatique folyóirat első száma 1954 májusában jelent meg 5000 példányban, újságformátumban, nyolc oldalon. A nemzetközi politika korabeli feszült és újszerű jelenségekkel teli légköre számos témát szolgáltatott. A keleti és a nyugati tömb szembenállása, az ENSZ működése, az indokínai háború lezárása, a dekolonizáció, az újabb indokínai majd az algériai háború, a bandungi konferencia kérdései méltán tarthattak számot a szerzők és az olvasók érdeklődésére.  Az 1960-as években már „az együttműködés és a nemzetközi szervezetek lapja” alcímmel jelent meg az újság. A Le Monde Diplomatique olvasottsága és befolyása mára kétségtelenül túlmutat az eredetileg megcélzott szűk nemzetközi eliten. ■ Az elmúlt öt évtized során a folyóirat jelentős önállóságra tett szert, és fokozatosan próbált távolodni alapítójától, a napilaptól. A folyóirat kiadója 1996 óta a Le Monde Diplomatique SA francia részvénytársaság, amely a napilapot is működtető Le Monde SA leányvállalata. A Le Monde SA 51%-kal többségi tulajdonosa a Le Monde Diplomatique SA részvénytársaságnak. Második részvényes az egyesületi formában működő széles körű támogatói kör, az Association des Amis du Monde Diplomatique, amely közös ernyő alá hozza a lap szerkesztőit és a szimpatizáns olvasóközönséget. A harmadik részvényes a Günter Holzmann egyesület. A lap igyekszik őrizni autonómiáját és a befolyásos francia médiacsoportoktól való függetlenségét. Ezen felül 5%-ban korlátozza a reklámból származó bevételeinek arányát. ■ Az folyóirat szerkesztőségét kilenc újságíró alkotja. A megjelentetett cikkek és egyéb írások többségét azonban nem ők írják, hanem az általuk felkért különböző világnézetű szerzők. ■ A Le Monde Diplomatique témái, a szerkesztőség véleményét kifejező cikkek és állásfoglalások baloldali, globalizációkritikus szemléletet tükröznek. Ez az eszmei vonulat a folyóirat történetében az 1960-as évekre vezethető vissza, amikor a szerkesztőség politikai irányváltáson ment keresztül. Akkor kezdve a folyóirat kiemelten foglalkozott már a gyarmati népek felszabadító harcaival és kritikusan viszonyult a még mindig érvényesülő imperialista törekvésekhez. A hidegháború folyamán a lap nem kötelezte el magát egyik irányban sem és gyakran bírálta az Egyesült Államok külpolitikáját. ■ Az 1990-es évek eleje óta a Le Monde Diplomatique kiemelt figyelmet fordít a globalizációkritikus mozgalmakra. Az újság mai ars poeticajához tartozik az emberi szabadságjogok védelmezése is. Az utóbbi évek egyik leggyakoribb témája a szabadságjogoknak a terrorizmus elleni harc jegyében való korlátozása. A folyóirat kezdettől fogva nem szimpatizált a neoliberális gazdaságpolitikával, írásai éles kritikával fogadták Margaret Thatcher és Reagen elnök politikáját. Gyakori elemzések tárgya a lapban a nemzetközi pénzügyi szervezetek politikája csakúgy, mint a nemzetközi adóparadicsomok működése, a vállalati profitszerzés gyakorlata, vagy az ökológia. Az újság kiemelt figyelmet fordít az arab–izraeli konfliktusokra, ezen belül is a palesztin álláspontra. ■ Deklarált szándékai szerint a Le Monde Diplomatique mindenféle politikai párt, mozgalom vagy egyéb szerveződés befolyásától igyekszik óvni magát, jelentős befolyása révén azonban politikai kezdeményezések támogatójává, sőt elindítójává vált. Az ATTAC-mozgalom egyik fontos előzménye volt a vezető szerkesztő és publicista Ignacio Ramonet-nak egyik 1997-ben megjelent vezércikke. A spanyol származású Ramonet egyébként ma is a vezéralakja. ■ A Le Monde Diplomatique-ban megjelenő írások jelentős része a hétköznapi politikai publicisztika átlagos színvonalát messze meghaladva, valódi tudományos igénnyel íródik, szerzőik között az újságírókon kívül nagy számban jelen vannak a francia és a nemzetközi tudományos élet reprezentánsai is. A cikkek terjedelme – az újságformából eredően – elmarad a társadalomtudományi szakfolyóiratokban közölt írásokétól. ■ A folyóirattal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túlságosan elnéző a francia külpolitika hibáival és immorális döntéseivel szemben. A kritikusok szerint miközben  cikkek folyamatosan morális alapon ítélik meg például az Egyesült Államok külpolitikáját, ezzel szemben évtizedek óta elsiklanak Franciaország Afrika-politikájának sötétebb fejezetei (például a különböző diktatúrák támogatása, megtűrése) fölött. ■ A Le Monde Diplomatique legjelentősebb különkiadása a Maničre de voir című kéthavonta megjelenő tematikus válogatás, amely a folyóiratban egy adott témáról addig publikált  írásokat gyűjti össze, újakkal is kiegészítve. A másik értékes kiadvány az Atlas du Monde Diplomatique című, eddig két alkalommal megjelentetett színes, többszáz oldalas geopolitikai atlasz. ■ A folyóirat egyes számait a könyvismertető rovat zárja. Ebben tudományágak szerint (pl.: szociológia, történelem) és földrajzi régiók szerint (pl.: Közel-Kelet) csoportosítva találhatók a rövid könyvismertetések. ■ 1989 óta a Le Monde Diplomatique színes kiadásban jelenik meg, formátuma berliner. A lapszámok fontos tartozékai a kortárs fotóművészeti és grafikai alkotások, valamint a témákhoz kapcsolódó fotódokumentumok. A folyóirat az elsők között, 1995-ben indította el internetes kiadását.  Az internetes és a nyomtatott kiadásokat összesítve 65 változata létezik világszerte. A külföldi kiadások száma az 1990-es évek eleje óta ugrásszerű növekedésen ment keresztül. Ma 25 nyelven jelenik meg, köztük 2006 novemberétől magyarul is. Ez mindösszesen 1.9 millió lappéldányt jelent, az olvasók számát 3.5 millióra becsülik. ■ Varga Miklós