Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 TANULMÁNY

RÁKÓCZI LINDA RÉKA

Izrael, Anglia és Franciaország érdekharmonizációja a szuezi-válság kapcsán (1956. augusztus-október)

A XX. század a háborúk és a kisebb-nagyobb konfliktusok évszázada volt. A második világháborút követően a nemzetek megegyeztek abban, hogy vitáikat békés úton igyekeznek egymás között rendezni. Ez sajnos, az évszázad folyamán nem minden esetben sikerült. Az akadályt egyes esetekben bizonyos államok sajátos érdekei jelentették (vagyis, hogy nem volt elsődleges cél a háború elkerülése), máskor pedig a felek között fennálló kibékíthetetlen ellentétek vezettek ugyanehhez a helyzethez.

1956-ban – amely Magyarország történetében is különösen fontos év – kirobbant a szuezi-válság. Nasszer, Egyiptom elnöke a bejelentésével, miszerint államosítja a Szuezi csatornát üzemeltető társaságot, felbolygatta az egész nyugati világot. A nagyrészt francia és brit tulajdonban (és igazgatás alatt) levő Szuezi Csatorna Társaság kisajátítása, érthető okokból, kiváltotta Nagy-Britannia, valamint Franciaország heves ellenkezését. Nemcsak „nemzeti büszkeségük” megsértését látták ebben, hanem – mint nagy gyarmattartó országok – birodalmuk végleges semmissé válásának veszélyét is. Ezért mindenképpen „energikusan” kívántak fellépni a nemzetközi rendet megsértővel szemben. Azonban a két klasszikus kolonialista ország sem volt „független”, ugyanis „függtek” mind egymástól, mind pedig nyugati szövetségesüktől, az Amerikai Egyesült Államoktól. Az USA pedig nem akart újabb háborút, inkább tárgyalások útján akarta lezárni ezt az ügyet: nem állt szándékában „ujjat húzni” a Szovjetunióval, amely e térségben (is) megpróbálta tovább növelni befolyását.

A két szuperhatalom hozzáállását látva Nagy-Britanniának és Franciaországnak biztos partnerre volt szüksége, hogy helyreállítsa a számukra kedvező közel-keleti status quot. Ez a szövetséges az újonnan létrejött (1948. május 14.) Izrael lett.

Egyiptom ugyanis eltiltotta Izrael hajóit a Szuezi csatorna használatától – megszegve ezzel a csatorna alapítólevelében foglaltakat, vagyis, hogy bármely nemzet hajói szabadon használhatják azt, díj ellenében. Izrael számára további okot szolgáltatott az Egyiptom elleni fellépésre, hogy a határ menti településeit gyakori támadások érték Egyiptom területéről, amelyekért mielőbb revansot akart venni. A három állam tehát titkos tárgyalásokba kezdett, céljuk az volt, hogy jól megszervezett akcióval „kényszerítsék térdre” Egyiptomot, s egyben elvegyék a többi gyarmat kedvét is a lázongásoktól.

Dolgozatomban Izrael, Nagy-Britannia és Franciaország érdekharmonizációit, a sokáig titkolt egyezményeket és megállapodásokat, valamint az eseményeket körülvevő – és az azokhoz vezető – nemzetközi légkört kívánom elemezni.

Letölthető publikációk:

Izrael, Anglia és Franciaország érdekharmonizációja a szuezi-válság kapcsán230 KBPDF dokumentum2009.03.03.

GROTIUS KÖNYVTÁR


Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2017 Grotius