publikációk a szerzőtől »

Wisniewski Anna disszertációmra adott értékelését tisztelettel megköszönöm. Örülök annak, hogy a bíráló kiemeli és méltatja az új intézményi közgazdaságtan, mint módszertani keret használatát, és értékeli annak újszerűségét a rendszerváltó országok gazdasági teljesítményének vizsgálatában. Az értékelés kritikai észrevételeit az alábbiakban megpróbálom kimerítően megválaszolni.

Az új intézményi közgazdaságtan irodalma a formális és informális intézmények közül a gazdasági növekedés szempontjából az általam vizsgált tényezőket tartja a legmeghatározóbbnak. Lengyelország és Magyarország politikai és gazdaságpolitikai folyamatainak tanulmányozása során ezek a tényezők specifikusan is releváns magyarázó erőnek mutatkoztak, ezért a hipotézisek felállításakor és azok bizonyításakor ezekre koncentráltam. Az elemzés mélyítésének szükségességével magam is tökéletesen egyetértek. Egyrészt a kiemelt formális és informális intézményi tényezők mellett számos további – az új intézményi közgazdaságtani irodalomban szereplő – intézményi változó magyarázhatja a gazdasági teljesítményt Lengyelország és Magyarország konkrét esetében. Az elemzést ezek bevonásával lehet mélyíteni, a következtetéseket pontosítani. Másrészt a disszertációban elemzett intézményi tényezők közül egy-egynek a részletesebb vizsgálatával is pontosabb képet kaphatunk az adott intézmény és a gazdasági növekedés kapcsolatáról, a visszacsatolás mikéntjéről az adott országok esetében. Az informális intézmények mélyebb vizsgálatát magam is további kutatási célként tűztem ki a konklúzióban, mivel ez a legkevésbé kutatott terület az új intézményi közgazdaságtan irodalmában.

A lengyel politikai intézményrendszer esetében a köztársasági elnöki funkció változására vonatkozó észrevételt elfogadom. A rendszerváltáskori törvényhozásból, valamint a „kis alkotmány” és az 1997-es alkotmány jellemzésekor a köztársasági elnöki funkciónak nem tulajdonítottam kiemelt jelentőséget (csupán röviden említem a 87. oldalon), holott ez szerves része a politikai intézményrendszernek. Az elemzés során valóban a politikai élet instabilitását és a végrehajtói hatalom erejét helyeztem a középpontba, mert Lengyelországban a vizsgált 20 év meghatározó részében (16 év) ez jellemezte leginkább a politikai életet. A gradualizmus jelenlétét és a politikai élet stabilizálódását 2007 után magam is említem, de az összegzés megfogalmazásánál számomra a vizsgált utolsó négy év politikai viszonyait továbbra is felülírja a korábbi évek politikai instabilitása, fragmentáltsága.

Az államadósság problematikájának fontosságával tökéletesen egyetértek. A disszertációban ugyan nem összefüggő gondolatmenetként, de a lengyel makrogazdasági teljesítmény mutatószámokkal való bemutatásakor, valamint a gazdaság meghatározott korszakaiban végrehajtott gazdaságpolitika részeként magam is kiemelem a kétszeri adósság-elengedést és az 1997-es alkotmányban rögzített 60 százalékos szabályt (3.2 és 3.3 alfejezet). Mindezeket a lépéseket a fiskális irányítás, mint az egyik konkrétan értékelt intézmény szerves részének tartom, és egyetértek a bíráló azon megjegyzésével, hogy ez valamennyi lengyel kormány fiskális politikájára fegyelmező hatással volt. Az államadósság a 1990-es évek végétől nem jelentkezett problémaként a lengyel gazdaságban. A fiskális irányítást, mint intézményt egyéb tényezők, mint a költségvetési deficit hullámzása és a strukturális reformok ezredforduló utáni lelassulása dominálták.

Az informális intézményekkel kapcsolatban megfogalmazott észrevétellel messzemenőkig egyetértek. Ahogy már fentebb is leírtam, ezt a területet tartom további kutatásra érdemesnek, mert ezen a téren nemcsak a hazai, de az új intézményi közgazdaságtan nemzetközi szakirodalma is hiányos. A felhasznált tanulmányok (Platteau [2000], North [2005], Tabellini [2005], Boettke et al. [2008], Williamson [2009]) következtetéseiben kiemelt négy tényező – bizalom, egyének döntési szabadsága, tolerancia és tisztelet, engedelmesség –, amely a legjobban ragadja meg az informális intézményeket, Lengyelország és Magyarország esetében nem mutatnak különbséget, holott a két társadalmat, és különösen annak vállalkozói rétegét szembeötlő eltérések jellemzik. A további konkrét informális intézményeket jellemző tényezők feltárása és empirikus vizsgálata képezi jövőbeli kutatásaim tárgyát.

A dinamikus elemzési szemléletre vonatkozó észrevétellel annyiban nem értek egyet, hogy a disszertáció azon részeiben, ahol azt előremutatónak tartottam - mint a gazdasági növekedés dinamikájának összehasonlításánál (38. és 39. ábra), vagy a konkrét formális intézményi tényezők táblázatszerű összefoglalásánál (4. és 6. táblázat) – magam is ebben a szemléletben vontam le a következtetéseimet.

2012. január 5.