Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 SZÓCIKK
Jalta

Jalta, a Krím-félsziget déli csücskén elterülő 78000 lelket számláló kikötőváros, ideális fekvésének köszönheti nagyszerű éghajlatát. Méltán nevezik a krími turisták Mekkájának, legfőbb vonzereje csodaszép természeti környezete és pompás mediterrán éghajlata. A város igen régi történelmi múltra tekint vissza, hisz a legenda szerint Jaltát ókori görög hajósok alapították, majd az ottomán/török hódoltság után, a XIX. századtól a település történelme szorosan összekapcsolódott az orosz cári uralom, majd a szovjet időszak és a hidegháború történelmével is.

Jaltát az 1860-as években fedezték fel a turizmusnak, amikor is egy V. N. Dmitrijev nevű orvos itt kezdett el kísérletezni a tengeri fürdővel és szőlőkúrával, mint lehetséges gyógymóddal. A város tulajdonképpen csak a 19. század második felében indult fejlődésnek, s hamarosan ismert és kedvelt pihenő- ill. üdülőhellyé vált. I. Miklós cár látogatásakor emelték a települést városi rangra. Kiváló gyógyhely tbc-s betegek számára, érdekesség hogy az első tbc-szanatórium az író, A. P. Csehov kezdeményezésére épült fel.

Jalta, miként a félsziget egész partvidéke, csak az 1917. évi októberi forradalom után válhatott nagyüzemi üdülő- és gyógyhellyé. Nem sokkal a Krím felszabadulása után, 1920. december 21-én írta alá Lenin azt a dekrétumot, amely szerint a Krímet népüdülővé kell fejleszteni. Államosították a magánpalotákat, villákat és szanatóriumokat alakítottak ki bennük. A második világháborút megelőzően Jaltában számos szanatóriumban és üdülőben évente mintegy százezer ember talált felüdülést és gyógyulást. A német támadás 1941 őszén az üdülőhálózatot jelentősen tönkretette, a viszonylag gyors újjáépítésnek köszönhetően azonban Jaltában és közvetlen környékén nemsokára már háromszor annyi szanatórium és üdülő működött, mint a háború előtt.

A helyiek szerint két Jalta van: „Nagy Jalta” és Jalta városa. Ez utóbbi természetesen maga a város, míg az előbbi a Medve hegy (Gurzuf) és a Macska hegy között elterülő kistelepüléseket és Jalta városát is magába foglalja. Tehát amennyiben Gurzuf, Massandra, Livadia, Koreis, Miskhor, Alupka vagy Simeiz településeken járunk elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen Jaltában vagyunk.

Jalta városa három többé-kevésbé jól körülhatárolható negyedből áll: az óvárosból (a kikötő környéke), az újvárosból (szállodák) valamint az üdülőtelepből, mely egykoron villanegyed volt. A település egykori főutcája, a mai Roosevelt utca az amerikai elnök 1945. februári látogatása után kapta a nevét.

Közigazgatásilag még Jaltához tartozik Livadia.A birtokot II. Sándor cár vásárolta ajándékként a feleségének, Mária Alekszandrovnának, Livadia a cári család közvetlen igazgatása alatt állt. Mária Alekszandrovnát elvarázsolta a táj szépsége, családjával sok időt töltött itt. Az 1860-as években jelentős átépítésekre került sor a birtokon, amit a kor egyik leghíresebb építésze, Ippolite Monighetti irányított. Monighetti a kertépítő Clement Hekkel-lel egy pompás palota-kert együttest építettek fel négy év leforgása alatt. Az átépítés alkalmával többek között renoválták a Kis és a Nagy Palotát, a lakosztályokat, ill. az üvegházat. Maradt azonban néhány olyan épület, amelyet érintetlenül hagytak a felújítás során, ilyen volt például a Török Nyári Lak, amely Livadia szimbóluma. A kápolnát 1872-ben építette Monighetti bizánci stílusban.

A cári nyaraló annak idején sok udvaroncot vonzott az egzotikus szépségű területre. Villáikból lettek a mai Livadia népszerű üdülői és szanatóriumai. Emellett, a cár livadiai tartózkodása alatt a rezidencia az orosz politikai és kulturális élet központjává vált. Miniszterek, diplomaták és magas rangú vezetők találkoztak itt a cárral.

Napjainkban a legérdekesebb látnivaló Livadiában az ún. Nagy (vagy Márvány) Palota, amelyet az utolsó orosz cár, II. Miklós építetett. A cárt és feleségét itáliai utazásuk alatt rabul ejtették a reneszánsz paloták, hazatérve megbízták N. Krasznovot, Jalta akkoriban legdivatosabb építészét, aki egyben a nagyhercegi rezidencia megálmodója is volt Koreisben, hogy készítsen terveket egy új uralkodói palotára. A palota 1911-re készült el. A palota egészében 15–16. századi olasz reneszánsz stílusában épült, de több része angol, míg az erkély gótikus stílusjegyeket visel magán A palotában 116 szoba található, különböző stílusokban berendezve. A palotát több mint 40 hektáron elterülő csodálatos park veszi körül.Később szanatóriumnak rendezték be az épületet, ahol elsősorban szövetkezeti parasztokat kezeltek.

1945. február 4. és 11. között itt tartották az ún. jaltai konferenciát, amely a szövetséges koalíció három nagy hatalmának, azaz a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőinek tanácskozása volt a háború eredményes befejezésével és a háború utáni Európa problémáinak rendezésével kapcsolatos kérdésekről. A konferencián Sztálin javaslatára Roosevelt elnökölt, s a következő kérdések kerültek megvitatásra: a katonai helyzet, Németország háború utáni sorsa, a német jóvátétel kérdése, az Egyesült Nemzetek megalakítása, a lengyel kérdés, Jugoszlávia kérdése, a háborús főbűnösök bíróság elé állítása, és a felszabadult Európáról szóló nyilatkozat. Mindemellett sor került egy titkos egyezmény aláírására, amelyben a Szovjetunió ígéretet tett, hogy az európai háború befejezése után három hónappal belép a Japán elleni háborúba.

 A konferenciára érkező brit és amerikai küldöttség gépei a Krím- félszigeten levő katonai repülőtér jeges leszállópályáin landoltak 1945. február 3-án délelőtt. Az amerikai és brit Air Force gépein (szám szerint 25 gépen) összesen 700 személlyel érkezett a két delegáció Máltáról, ahová hajóval tették meg az utat. Az amerikai küldöttségnek a gépből elsők között kiszálló két tagja képtelen volt saját lábán elhagyni a repülőgépet. Elsőként az amerikai gépből Roosevelt elnököt kézben vitték ki az autóhoz, őt közeli munkatársa, a szürke eminenciás és jeles diplomata Harry Hopkins követte hordágyon. A brit delegáció első emberének, Winston Churchillnek nem volt szüksége mások támaszára  a kiszálláskor.

Sztálin és a vendéglátó szovjet kormány a Korejsz-villában lakott, amely az amerikaiak elhelyezésére szolgáló Livadia-palota és a brit delegációt befogadó Voroncov-palota között található.


A történelmi jelentőségű tanácskozások fő színhelye a Márvány Palota volt, itt helyezték el az amerikai delegáció egy részét is. Roosevelt elnök is itt lakott, hogy megkíméljék az ide-oda utazással járó fáradalmaktól.A konferencia plenáris üléseit a Fehér- teremben tartották. A konferencia idején a Márvány Palota biliárd szobáját átalakították ebédlővé az amerikai elnök számára. Február 11-én, a konferencia zárónapján ebben a szobában írták alá a jaltai nyilatkozatot.

A „házigazdák” nem fukarkodtak, előteremtettek mindent, ami vendégek kényelmét szolgálta: Moszkvából több vagonnal szállíttatott drága bútorokat, függönyöket, csillárokat, méregdrága buharai szőnyegeket a volt cári palotákba, ahol a küldöttségek laktak. Emellett nagy figyelmet szenteltek a bőséges étkezésre: tonnányi kaviárt, mindennemű és fajta húsokat, és nagy mennyiségben különféle italokat hozattak, szintén a fővárosból. A konferencia ötödik napján, azaz február 8-án Sztálin főszakácsa vendégeit nem kevesebb, mint 20 fogásos vacsorára látta vendégül. A vacsora grandiózusságát tükrözte az elhangzott pohárköszöntők nagy száma (54). Ez volt az utolsó olyan vacsora, amelyet a gyengélkedő Roosevelt még éjfél után egy óráig kibírt. Másnap 9-én a konferencián szabad nap volt, amikor kipihenhette az előző nap fáradalmait. A követő napon azonban már arról beszélt, hogy szeretne hazamenni. (Churchill ekkor jegyezte meg, hogy úgy látja, az amerikai elnök „kész mindent feladni”.) A házigazdák nemcsak az ételekre figyeltek, italban sem volt hiány a tanácskozások alatt. Egyes történészek szerint a konferencia nyilatkozatának nyilatkozat „keresztvize” az örmény konyak volt. (Sztálin egész idő alatt csupán vízzel hígított vodkát ivott, külön üvegből.)

Sztálin a konferencia nyilatkozatának aláírását követően újfent ajándékokkal halmozta el a küldöttségeket, Roosevelt elnök pedig cigarettát, csokoládét, elektromos borotvát, dobozos gyümölcsleveket, és szovjet katonák számára egy halom amerikai kitüntetést adott át Sztálinnak.

Február 12-én, a konferenciát követően Sztálin vonattal tért vissza a Kremlbe. Churchill és Roosevelt együtt mentek autóval Szevasztopol kikötőjébe, ahol várt rájuk a Cacotin nevű hadihajó, amelyik egész idő alatt a kapcsolatot tartotta a Fehér Házzal.

A második világháborút követően a Márvány palota a szovjet felső vezetés kedvenc nyári rezidenciája lett, többek között Molotov töltötte itt nyári szabadságát. Később ismét átalakították szanatóriumnak, majd 1974-ben múzeumként kezdett üzemelni.

Bár kétségkívül a „Három Nagy” 1945. februári találkozója volt a legfontosabb nemzetközi esemény a Krímben, Jalta ezután, a hidegháború időszakában fontos találkozóhelye lett a szocialista tábor vezetőinek. 1956. szeptember utolsó napjaiban Jaltán tartózkodtak a Szovjetunió legfőbb vezetői, itt tárgyaltak Titóval, Jugoszlávia elnökével, s ott volt magyar részről Gerő Ernő is. A vadászaton és ivászaton kívül titkos tárgyalásokra is sor került, Hruscsov itt utasította Gerőt, hogy látogasson el Jugoszláviába. A nyugati kommunista pártok vezetői közül is többen visszatérő nyaralóvendégek voltak a Krímben. 1968 nyarán a „prágai tavasz” „kezeléséről” is több tárgyalás zajlott a Krímben. 1968. augusztus 7-én maga Brezsnyev szólította oda Kádár Jánost, aki kezdetben megpróbált kitérni a meghívás elől, de végül engedve a nyomásnak, augusztus 12-e és 15-e között kötetlen eszmecsere keretében két napon át tárgyalt Brezsnyevvel, Kosziginnal és Podgornijjal a csehszlovákiai helyzetről. Kádár  hangsúlyozta, hogy politikai kérdésekre politikai megoldást kell alkalmazni, s csak legvégső esetben lehet a katonai intervenció eszközéhez nyúlni.

A Szovjetunió széthullása után Jalta Ukrajnához került. Az ukránok előszeretettel használják a Márvány Palotát nemzetközi csúcstalálkozók megrendezésére: a palota adott otthont például az 1999. szeptember 10–11-én megrendezett balti–fekete-tengeri együttműködési csúcstalálkozónak, amelyet Leonyid Kucsma ukrán elnök kezdeményezésére hívtak össze. A csúcstalálkozón a balti- és a fekete-tengeri térség országai mellett Magyarország, Csehország és Szlovákia, valamint a NATO, az Európai Unió, az EBESZ, illetve a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Szervezete is képviseltette magát. A konferencián részt vevő 13 államfő közös nyilatkozatban szögezte le, hogy szándékukban áll a két régió országai közötti kooperáció fejlesztése. Szimbolikus jelentőséggel bírt, hogy a sajtó által „Jalta-2"-nek nevezett csúcs záródokumentumát a Livadia-palotában fogadták el.

A Márvány Palotában 1988 óta különtermet rendeztek be Roosevelt elnök emlékére. Azt, hogy Churchillről is hasonló módon emlékezzenek meg, Sir Anthony Eden özvegye vette fel az ukrán hatóságoknak. Churchill külügyminiszterének özvegye 2003-ban látogatott Jaltába, és ekkor fordult a Churchill-szoba ötletével az ukrán illetve a brit hatóságokhoz. A brit hatóságok több tucat könyvet, dokumentumot, videofelvételt és CD-t bocsátottak rendelkezésre a Churchill-szobához, amely 2004-ben nyílt meg. Az államférfi lánya, Lady Mary Soames egy apját ábrázoló mellszobrot ajándékozott a múzeumnak. (Petendi Ágnes)

 

Források

Bakcsi György (szerk.): Szovjetunió.  Budapest, 1979 (negyedik kiadás), Panoráma kiadó

http://www.angelfire.com/pa/ImperialRussian/royalty/russia/livadia.html

http://www.an-no.hu/index.php?cikk=1526

http://co.net/travel/yalta5.htm

http://en.wikipedia.org/wiki/Livadia_Palace

http://www.hhrf.org/rmdsz/sajtofigyelo/archivum/1999/f1760913.htm

http://www.hhrf.org/nepujsag/05jul/5nu0706.htm

http://livadia.russian-women.net/Grand_Livadia_Palace_history.shtml

http://meteor.geo.klte.hu/meteorologia/Kr%C3%ADmweb/Kr%C3%ADm.doc

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=811

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius