publikációk a közreadótól »

A Német Birodalom 1912 vége óta fontolgatta a Franciaország elleni háború lehetséges és kedvezõ idõpontját. Ennek alapját Nagy-Britannia és Franciaország 1912. novemberi megállapodása alkotta, amelyben a britek segítséget ígértek Franciaországnak német támadás esetén. A dokumentumban Georg Alexander von Müller admirális tudósít a II. Vilmos császárnál 1912. december 8-án tartott tanácskozásról. Ennek során nemcsak a francia–brit szövetség következményeit gondolták át, hanem Ausztria–Magyarország balkáni helyzetét is. Helmuth von Moltke elkerülhetetlennek tartotta a háborút.

Berlin, 1912. december 8.

11 órára a császárhoz rendeltek bennünket a kastélyba, Tirpitz-cel, a vezérkar és az admiralitás fõnökével együtt. A császár az új londoni nagykövet, Lichnowsky herceg távirati jelentése alapján ismerteti a politikai helyzetet. Haldane, Grey szócsöveként kijelenti a hercegnek, hogy ha mi megtámadnánk Franciaországot, Anglia feltétlenül Franciaország segítségére sietne, mert nem tûrheti, hogy az európai egyensúlyt megzavarják. Õfelsége üdvözölte e közlést, mint a helyzet kívánatos tisztázását azokkal szemben, akik hittek a barátságos angol sajtóhíreknek.

Õfelsége az alábbi képet vázolta fel:

Ausztriának erõteljesen fel kell lépnie a külsõ szlávok (szerbek) ellen, különben az Osztrák–Magyar Monarchia elveszíti a szerbek feletti hatalmát. Ha Oroszország támogatja a szerbeket (Szazonov nyilatkozata, miszerint Oroszország azonnal benyomulna Galíciába, ha Ausztria benyomul Szerbiába), akkor számunkra a háború elkerülhetetlen lenne. De azt remélhetjük, hogy Bulgária és Románia, de Albánia, sõt talán Törökország is az oldalunkra állnak. Bulgária Törökországnak küldött szövetségesi ajánlata már beérkezett. Mi nagyon rábeszélnénk a törököket.

Õfelsége röviddel ezelõtt tárgyalt a Brüsszelbõl átutazóban Berlinbe érkezett román trónörökössel, akit a Bulgáriával való megegyezésre beszélt rá. Ha ezek a hatalmak Ausztria oldalára állnának, akkor annyira felszabadulnánk, hogy a háborút teljes erõvel folytathatnánk Franciaország ellen. A flottának természetesen az Anglia elleni háborúra kellene készülõdnie.

Az admiralitás vezérkari fõnökének elõadásában megvitatott, egyedül Oroszországgal folytatandó háború Haldane nyilatkozata alapján figyelmen kívül marad. Tehát azonnal tengeralattjáró-háború az angol csapatszállítások, illetve Dunkerque ellen, aknaháború a Themzében. Tirpitzhez fordulva: a tengeralattjárók építésének meggyorsítása, stb. – Valamennyi haditengerészeti hivatal konferenciája.

Von Moltke tábornok: „A háborút elkerülhetetlennek tartom, és: minél elõbb, annál jobb.” Az Oroszország elleni háború népszerûsítését a sajtó révén azonban a császári kijelentések értelmében jobban elõ kell készítenünk. Õfelsége megerõsíti ezt, s felszólítja von Tirpitz államtitkárt, hogy saját sajtóeszközeivel is hasson ebben az irányban.

Tirpitz felhívja a figyelmet arra, hogy a haditengerészet szívesen látná a nagy küzdelem másfél éves eljalasztását.

Moltke válasza: „A haditengerészet akkor sem lenne készen, s a szárazföldi hadsereg egyre kedvezõtlenebb helyzetbe kerülne, mivel az ellenfél erõteljesebben fegyverkezik, mint mi, akik nagyon kötõdünk a pénzhez.” A megbeszélés ezzel véget ért. Eredménye tehát a nullával volt egyenlõ.

Forrás: Cronik Handbuch. Reden und Dokumente des 20. Jahrhunderts. Chronik Verlag, Gütersloh/München, 1996. 75. Fordította és a dokumentumot közreadja Németh István.