publikációk a közreadótól »

1948. augusztus 26-án a négyhatalmi felelősség fenntartását Marshall külügyminiszter mindenfajta Berlinre vonatkozó rendezés lényegi elemének tekintette. Ez egyúttal elkötelezettséget jelentett a nyugati szövetségesek tartós nyugat-berlini jelenléte mellett. A berlini blokád kritikus szakasza véget ért, és különösen azután, hogy a légihíd sikere mindinkább kirajzolódni látszott, 1948 őszétől a nyugati hatalmak nemigen láttak okot arra, hogy kompromisszumot keressenek a szovjetekkel. Amíg a brit–amerikai légihíd Berlin túlélését biztosította, az amerikai propaganda a blokádot a szovjetrendszer könyörtelenségének és embertelenségének bizonyítékává stilizálta. A légihíd pedig az amerikai légierő zavarba ejtő fölényét demonstrálta.

Nem tudni, a szovjet diktátor valóban azt remélte-e, hogy a blokáddal megszerezheti az ellenőrzést az egész város felett, vagy esetleg engedményekre kényszerítheti a nyugati hatalmakat a londoni ajánlások tekintetében. Az azonban bizonyos, hogy a Clay tábornok által kezdeményezett – és sikeresnek bizonyult – légihíddal éppoly kevéssé számolt, mint a blokád érzelmi és politikai hatásaival. A berlini válság hatására megszilárdult a szovjet politikáról formált negatív kép, és olyan fenyegetettségi trauma keletkezett Németország nyugati felében, amely megteremtette az (egyébként szintén hiányzó) legitimitást a külön nyugat-német állam létrehozásához.

A dokumentumot közreadja Mezei Géza.

Forrás: Mezei Géza: Európa kettészakítása és a kétpólusú nemzetközi rendszer születése
(1945–1949). Budapest, 2001. Új Mandátum Könyvkiadó, 382–384. old.

Letölthető publikációk:

A State Department politikai nyilatkozata Németországról

760 KB

PDF dokumentum

2010.02.23.