publikációk a szerzőtől »

Katar, az Arab-félszigeten található, az Öbölbe mélyen benyúló, apró emirátus, amelyet Szaúd-Arábia határol. A mintegy 850 ezer főnyi lakosságának jó része bevándorló, illetve külföldi vendégmunkás, és a népesség közel fele a fővárosban, Dohában él, amely minden tekintetben az ország központja. Az emirátust az 1800-as évek közepe óta az al-Thani dinasztia irányítja, a jelenlegi emír, az 1995-ben egy vértelen puccsal saját apját megdöntő Hamad bin Khalifa al-Thani.

Egészen a huszadik század közepéig a fő bevételi forrást a gyöngyhalászat és a kereskedelem jelentette, majd a félsziget többi államához hasonlóan az újonnan felfedezett olajkészletek adtak lökést a gazdaságnak. Az 1980-as évek végére ugyanakkor a kitermelhető olaj mennyisége jelentősen lecsökkent, a bevételek elmaradása pedig már-már az uralkodó család legitimációjának egyik legfontosabb aspektusát, a magas életszínvonalat és szociális ellátórendszert veszélyeztette.

Az 1971-ben, a britektől való függetlenedés évében felfedezett hatalmas földgázlelőhely, az Északi Mező kitermelése, a kezdeti nehézségek után mára a világ egyik leggazdagabb államává tette Katart. Ez a rendkívüli jólét, valamint az apjánál pragmatikusabb és nyitottabb Hamad bin Khalifa ügyes politikája révén Katar egyfajta mintaállammá változott, amit látványosan fémjelez az arab világon átváltoztató forradalmi hullám elmaradása, marginalizálódása Katarban, valamint a 2022-es futball világbajnokság rendezési jogának elnyerése. Az országban ma a vásárlóerő paritáson számolt GDP a világon az egyik legmagasabb, mintegy 170 000 dollár/fő, a növekedés üteme pedig 2010-ben a világon a legmagasabb, 16,7%-os volt. Ezekért a látványos eredményekért azonban igencsak megszenvedett ez az apró ország, és további kihívásokkal is szembe kell néznie.

Letölthető publikációk:

Katar_a gázzal_hajtott_gazdaság

393 KB

PDF dokumentum

2011.07.18.