Eduard Beneš (1884-1948) csehszlovák köztársasági elnök (1935-1938, 1945-1948) az elsõ csehszlovák köztársaság széthullása után, a második világháború alatt Londonban a csehszlovák emigráció vezetõjeként, majd 1945. május 4-e után Csehszlovákia ideiglenes elnökéként kibocsátója volt a Csehszlovákia újjászervezésével kapcsolatos jogszabályoknak, amelyek a mindennapi szóhasználatban a Beneš-dekrétumok elnevezést kapták. E jogszabályok pontos elnevezése: A köztársaság elnökének dekrétumai.

A londoni csehszlovák emigrációs kormány és Beneš elnök a világháború utáni Csehszlovákiát németek és magyarok nélküli csehszlovák nemzetállamként kívánta helyreállítani. Az 1943. decemberi moszkvai megbeszéléseken J. Sztálin elfogadta Beneš tervét a németek teljes kitelepítésérõl, Magyarország német megszállása után pedig a magyarok kitelepítésének elképzelését is. Magyarországon széles körben elterjedt az az interpretáció, miszerint ezek a jogszabályok kizárólag a háború után a csehszlovákiai kisebbségekkel szembeni megtorlással foglalkoztak volna. Ez azonban téves berögzõdés. Beneš elnök 1945-ben 143 dekrétumot írt alá, amelyeknek szövege több vaskos kötetet tesz ki. Ezek a rendeletek a kisebbségi ügyeken kívül számos más kérdéssel is foglalkoztak. 1945. május 14. és október 27. között kiadott dekrétumok közöl egy tucatnyi közvetlenül, mintegy húsz közvetve érintette a kollektívan bûnösnek tekintett németeket és magyarokat. Talán legsúlyosabb következményekkel az 5. (1945. május 19.), a 12. (1945. június 21.), a 33. (1945. augusztus 2.), a 71. (1949. szeptember 19. ) és a 108. sz. (1945. október 25.) elnöki rendeletek jártak a németek és a magyarok számára. A rendeletek alapján automatikusan megfosztották õket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A rendeletek egyebek mellett kimondták magyar nemzetiségû magánalkalmazottak elbocsátását, betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekrõl, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetõvé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, a magyarok csehországi közmunkákra deportálását. Beneš elnök 1945. október 21-ig, a nemzetgyûlés megalakulásig kormányozta rendeleti úton az országot. A nemzetgyûlés 1946. március 28-án emelte visszamenõleges hatállyal törvényerõre a korábbi elnöki dekrétumokat.

A Beneš-dekrétumok alapján - egyebek mellett - mintegy hárommillió németet és százezer magyart telepítettek ki és üldöztek el Csehszlovákiából. Az 1948. évi kommunista hatalomátvétel után a kisebbségeket sújtó intézkedéssorozat lendülete megtört. A Beneš-dekrétumok azonban szerves részét képezték a csehszlovák jogrendnek. Majd az idõ múlásával számos elemük kikerült abból, más elemek a második csehszlovák köztársaság megszûnése, Csehországra és Szlovákiára történt szétválása (1992. december 31.) után is hatályban maradtak. Ez fõként a német-cseh és az osztrák-cseh viszonylatban vezetett vitákhoz és feszültségekhez; magyar vonatkozásban pedig a magyar-szlovák viszonylatban alakultak ki éles viták és feszültségek, amelyek napjainkban új erõre kaptak. (Horváth Jenõ)