publikációk a közreadótól »

1914. július 25-én, a bécsi ultimátumra adott szerb válasz napján az orosz koronatanács elhatározta Szerbia támogatását. Abban az esetben pedig, ha az osztrák–magyar kormány csapatokat küldene szerb területre, a II. Miklós vezette cári birodalom csapatai közvetlenül beavatkoznak a harci cselekményekbe.

1914. július 25-én este, Ausztria–Magyarország és Szerbia diplomáciai kapcsolatainak megszakadása után mindkét állam mozgósított. A brit és német közvetítési kísérletek meghiúsultak. Július 28-án Ausztria–Magyarország hadat üzent Szerbiának. Július 29-én megkezdõdött az orosz részleges, majd 30-án az általános mozgósítás. Július 31-én Ausztria–Magyarország, majd ugyanazon a napon Németország is ultimátumot küldött az orosz cárhoz, hogy Oroszország 12 órán belül állítsa le a katonai elõkészületeket.

A német ultimátumot az orosz birodalom nem fogadta el, ezért 1914. augusztus 1-jén általános német mozgósítás kezdõdött, s Németország hadat üzent Oroszországnak.

II. Vilmos hadüzenetét a német külügyi államtitkár 1914. augusztus 1-jei, a szentpétervári német nagykövetnek küldött távirata tartalmazta.

Ha az orosz kormány nem ad kielégítõ választ követelésünkre, akkor Excellenciád ma délután, közép-európai idõ szerint 5 órakor az alábbi nyilatkozatot nyújtsa át:

 A császári kormány a válság kezdete óta arra törekedett, hogy azt békés megoldásra vezesse. A német császár õfelsége az orosz cár õfelségének vele szemben kinyilvánított óhajának engedve, Angliával egyetértésben arra vállalkozott, hogy közvetítõ szerepet vállaljon a bécsi és szentpétervári kabinetek között, amikor Oroszország, az eredmény kivárása nélkül megkezdte egész szárazföldi és tengeri haderejének mozgósítását.

E fenyegetõ intézkedések következtében, amelyet Németország részérõl semmiféle megalapozott katonai elõkészület nem indokolt, a Német Birodalom súlyos és közvetlenül fenyegetõ veszedelemmel állt szemben. Ha a császári kormány elmulasztaná, hogy szembeszálljon e veszéllyel, akkor Németország biztonságát, sõt létét is kockáztatná. Ezért a német kormány arra kényszerült, hogy minden oroszok cárja õfelségéhez forduljon, és sürgesse az említett katonai cselekmények leállítását. Miután Oroszország megtagadta e követelés teljesítését – sõt arra választ sem adott –, e visszautasítási magatartással bebizonyította, hogy fellépése Németország ellen irányul, van szerencsém kormányom megbízásából tudatni Excellenciáddal a következõket:

Õfelsége a császár, az én felséges uralkodóm a birodalom nevében elfogadja a kihívást, és hadiállapotban levõnek tekinti magát Oroszországgal.

Forrás: Chronik Handbuch. Reden und Dokumente des 20. Jahrhunderts. Chronik Verlag, Gütersloh/München, 1996. 81.  Fordította és közreadja Németh István.