publikációk a szerzőtől »

A gazdasági integráció harmadik, egyben legmagasabb fokozata. Azt a szintet jelöli, amelyen nemcsak az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke piacain nincsenek korlátozások, hanem az érintett országokban azonos a monetáris politika, és törekednek a költségvetési politika harmonizációjára is. Az EMU legfejlettebb szintjén megszűnnek a nemzeti pénznemek, és a tagországok közös valutát használnak. Az EMU az Európai Unióban a maastrichti szerződés (1992) által vált szerződésbe foglalt programmá, amely az 1999. január 1-jén kezdődött harmadik szakaszával jutott el a közös valutának, az eurónak előbb számlapénzként, majd 2002. január 1-jétől hivatalos fizetőeszközként való bevezetéséhez. Az EMU-ban részt vesznek azok a tagállamok is, amelyek még nem csatlakoztak annak harmadik szakaszához, vagyis az euró bevezetéséhez, amelyek nem tagjai az euróövezetnek. Az EMU nevének megfelelően nemcsak monetáris uniót és ebből fakadóan a közös pénz bevezetését jelenti, hanem a tagállamok közötti gazdaságpolitikai harmonizáció és koordináció erősítését, azaz a gazdasági unió megvalósítását is célozza. (Kelemen Csaba)