|
A Rasid Ganúsi vezette tunéziai iszlamista mozgalom és a Burgiba-rezsim, majd a Ben Ali-rezsim küzdelmének diskurzuselméleti perspektívából történő értelmezéséről eddig még nem született tanulmány.
Az alábbiakban a tunéziai iszlám diskurzusainak feltérképezésére vállalkozom, bemutatva először a diskurzuselmélet módszerét és episztemológiai nézőpontját. A dolgozat logikájának megértéséhez szükséges az új konstruktivista irányzat ismertetése, mivel a dolgozat az essexi iskola poszt-strukturalista diskurzuselméleti fogalmaival operál. Ezt követően megkísérlem feltárni az iszlám diskurzív konstrukcióját, mely ellenáll mind az orientaizmus, mind az ellentéteként létrejött értelmezés esszencializmusának. Az iszlám az iszlamista politikai diskurzusban központi, valamennyi muszlimot egyesítő jelölőként funkcionál, és mint azt majd látni fogjuk, az iszlám értelmezéséért folytatott küzdelem a mozgalom és a rezsim között egyet jelent a diskurzus hegemóniáért folyó harccal. A diskurzusok kialakulásának megértéséhez vázolom a tunéziai kontextust, melyben az Iszlám Irányzat Mozgalom (Mouvement de la Tendance Islamique – MTI, arabul al-Ittidzsah al-Iszlami létrejött, majd bemutatom a társadalmi antagonizmust, mely egyik oldalon a Burgiba-féle szekuláris diskurzust és vele szemben a növekvő népszerűségű reiszlamizációs mozgalmat hozta létre. A tunéziai iszlamista mozgalomtól elválaszthatatlan alapítójának és vezetőjének, Rasid Ganúsinak az emblematikus személyisége, akinek életrajzi adalékai alapvető jelentőséggel bírnak a mozgalom megértéséhez. Az iszlamista mozgalom perspektíváját alapvetően Ganúsi nézetei formálták. Burgiba leváltása az általa képviselt diskurzus kizökkenését eredményezte, megfigyeljük, hogyan artikulálta új csomópontjait a létrejövő új társadalmi antagonizmus, melynek egyik pólusát a Burgibát leváltó Ben Ali elnök tunéziai iszlámot hirdető diskurzusa, a másikat az MTI-t követő en-Nahda (Újjászületés) mozgalom képezte. Az iszlamista mozgalom az 1989-es választások után ismét földalatti mozgalommá vált, illetve bizonyos nézetek szerint meg is szűnt Tunéziában, miután Ganúsi londoni száműzetésébe „magával vitte” a mozgalmat is. Így a Ben Ali-rezsimet fenyegető iszlamizmus valóságáról nem sokat állíthatunk, ám diskurzuselméleti nézőpontból egyértelműnek látszik, hogy az iszlamista mozgalom, mint a hegemón diskurzus szociális antagonizmusának alkotó másikja soha nem tűnhet el, míg a diskurzus fennáll. A dolgozat a konstruktivista szemlélet alkalmazásával új értelmezési horizont felvázolását tűzi célul, melynek középpontjában tunéziai iszlám politikai identitásának megértése áll.
|
