A Budapesti Corvinus Egyetemen 2011. április 26-án lezajlott Göncz Borbála doktorjelölt Az Európai Unió megítélése Magyarországon című PhD-értekezésének c. doktori értekezésének nyilvános vitája A disszertáció a Szociológia Doktori Iskolában készült, a jelölt témavezetője Lengyel György (DSc) volt. A BCE Társadalomtudományi Területi Doktori Tanácsa az értekezés bírálatára Palánkai Tibort (akadémikus) és Tóka Gábort (PhD) kérte föl. A bíráló bizottság tagjai voltak: Kuczi Tibor           (DSc, a bíráló bizottság elnöke), Husz Ildikó (PhD, a bíráló bizottság titkára), Bartus Tamás (PhD), Szántó Zoltán (CSc), Tardos Róbert (CSc) és a két opponens.      A nyilvános vita az egyetem doktori szabályzatának megfelelően lezajlott. A bíráló bizottság a disszertációt és a védést a következőképpen értékelte: „Göncz Borbála doktori disszertációjában a magyar lakosságnak az Európai Unióhoz való viszonyát, annak utilitarista/pragmatikus ill. szimbolikus voltát vizsgálja. A választott kutatási téma időszerű, elméleti és gyakorlati szempontból releváns. A dolgozat hipotézisei világosak, azokat széles körű szakirodalmi áttekintés alapozza meg. Az elemzéshez kialakított vizsgálati keret, a választott adatbázisok és módszerek megfelelőek, a feldolgozás információ-gazdag, a levont következtetések megalapozottak. A Bizottság – a bírálók véleményével összhangban – azt javasolja, hogy további kutatásai során a jelölt használjon más megközelítési struktúrákat is, különös tekintettel az identitás komplexebb értelmezésére, valamint törekedjen a dinamikus longitudinális elemzési lehetőségek kiaknázására.” A bíráló bizottság „summa cum laude” minősítéssel javasolta a PhD-fokozat megadását a BCE Társadalomtudományi Területi Doktori Tanácsának. Az értekezés elektronikus változata a http://phd.lib.uni-corvinus.hu/542/ címen olvasható. (HJ) A disszertáció kivonata Magyarország kilenc másik közép-és kelet-európai országgal együtt 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz (EU). Az időszakra érvényes legfontosabb tendencia, hogy 2002-ben volt a legpozitívabb az EU megítélése Magyarországon, s ettől az időponttól folyamatos a csökkenés. Érdekes azonban, hogy az EU megítélésének romló tendenciái mellett Magyarországon az Európához való kötődés továbbra is az EU átlaga fölött maradt 2009 tavaszán. Dolgozatomban egyrészt megkülönböztetem a kemény és a puha euroszkepticizmus fogalmát, ahol a kemény értelemben vett euroszkeptikus álláspont alapjában véve, szimbolikusan, elvi vagy érzelmi alapon ellenzi az integrációt, a puha euroszkeptikus álláspont ezzel szemben az EU-t utilitarista módon kérdőjelezi meg, gyakorlatilag nem látja az integráció hasznát. Mivel az Európához való kötődés a szimbolikus viszonyulások megfelelő mutatójának tekinthető, így az a sajátos helyzet alakult ki Magyarországon, miszerint a puha értelemben vett euroszkepticizmus elterjedése nem járt együtt az EU elvi, vagy szimbolikus elutasításával, kemény értelemben vett euroszkepticizmusról így nem beszélhetünk. Az EU megítélésére számos magyarázó modell került kidolgozásra a korábban csatlakozott tagállamok esetében, mely mechanizmusok alapos feltárása azonban elmaradt Magyarországra vonatkozóan. A dolgozatban három megközelítésben vizsgálom az EU megítélését: (1) az EU előnyeinek és hátrányainak mérlegelésére épülő utilitarista megközelítésben, (2) az identitás alapú megközelítésben, amelynél a csoporthoz tartozás jelentősége áll a középpontban, s végül (3) a „political cueing”, az elitek véleményformáló szerepén alapuló megközelítésben. A kutatási kérdés, amely köré a dolgozat rendeződik az, hogy vajon a magyar lakosság viszonya az EU-hoz inkább utilitarista/pragmatikus, vagy szimbolikus jellegő-e, s melyek e viszonyok meghatározó tényezői. A dolgozatban először tehát az Európai Unióhoz való viszony utilitarista tényezőit, majd szimbolikus tényezőit vizsgálom külön-külön, majd azokat összevetve is. Az elemzések két reprezentatív survey adatai alapján készültek, mely minták egyike politikai és gazdasági elitek megkérdezésén alapuló almintát is tartalmazott – ez lehetővé tette a közvélemény és az elitek véleményének összevetését is. Az elemzések többváltozós statisztikai módszerekkel készültek, a kétféle viszony összevetése strukturális egyenletek modellezéssel történt, míg a szimbolikus és utilitarista viszonyok különböző mintázatainak feltárására klaszterelemzést végeztem. A kvantitatív elemzések mellett 20 mélyinterjú is készült, így a survey eredményeket kvalitatív elemzés is kiegészítette. A dolgozat legfontosabb következtetése, hogy az Európai Unióhoz való viszony valóban elsősorban utilitarista jellegű, s kevésbé szimbolikus. Ezen túl az utilitarista logika képezi a kérdéskör releváns értelmezési keretét is. Így Magyarországon elsősorban a puha értelemben vett euroszkepticizmus jellemző, az európai integráció elvi elutasításáról, azaz kemény értelemben vett euroszkeptizmusról nem lehet beszélni. Ugyanakkor az Európai Unió szintjére utalandó szakpolitikákra, azaz az EU „tartalmára” vonatkozó preferenciák nincsenek lényeges befolyással az EU megítélésére – ez tovább árnyalja a puha euroszkepticizmus kérdéskörét. Az identitás-alapú magyarázatok tekintetében megállapítható továbbá, hogy a Magyarországhoz és Európához való kötődés nem zárja ki egymást, sőt inkább egymást erősítik, a szupranacionalitás így nem jelenik meg szimbolikus kihívásként. Az európai kötődés ugyanakkor nem szignifikáns meghatározó tényezője az EU-hoz való viszonynak, így kérdéses, mennyiben lehet legitimációs bázisnak tekinteni az integráció szempontjából az európai identitást. Összességében jelentős a téma belpolitikai beágyazottsága, az ország politikai és gazdasági helyzetének megítélése meghatározó, s az Európai Unióhoz való viszony tekintetében az elitek sokkal pozitívabb véleményeket fogalmaznak meg, mint a közvélemény. Noha a közvélemény sem homogén e tekintetben, és különböző mintázatai különíthetők el az EU-hoz való viszonynak, összességében kevésbé differenciáltak a vélemények a kérdésben. Így a közvélemény esetében inkább egyfajta attitűdről lehet beszélni, míg tényleges megalapozott véleménye az eliteknek van.