(TOBIN, GREG: The good pope. The Making of a Saint and the Remaking of the Church – the Story of John XXIII and Vatican II)

publikációk a szerzőtől » publikációk a recenzenstől »

A királyok és a pápák neve mellé az utókor gyakran illeszt az uralkodásukra vagy a személyiségükre jellemzõ jelzõt. XXIII. Jánost már az életében „a jó pápa”-ként emlegették a kortársak. Ez a minõsítés a halála után (1963. június 3.) össze is forrt a nevével. Ha a róla készült fényképeket, dokumentumfilmeket nézzük a pápa arcáról nyugalom és a jóság sugárzik: a telt parasztos arc, a barna szemek, a sas-orr, a széles ajkak, a nagy fülek nyugalmat és jóságot tükröznek. Ezt az arcot szinte mindenki ismerte az akkori világban, hasonlóképpen, mint az akkori fiatal amerikai elnökét, John F. Kennedyét, vagy Nyikita Hruscsovét, a szovjet pártfõtitkárét. Õk voltak az atomháborútól rettegõ, a hidegháborúba belefáradt világban az olvadás, az enyhülés, a Kelet és a Nyugat közötti békés egymás mellett élés szimbólumai. Megtestesítették az akkori emberek optimizmusát, a jobb jövõ eljövetelébe vetett erõs reménykedését és bizakodását.

Greg Tobin XXIII. Jánost a Szentatya személyiségébõl áradó egyszerûség és szerénység, a jókedvû biztonság és kegyesség alapján nemcsak „jó” pápának, hanem a békérõl szóló tanításai, a közel kétezer éves egyháznak a modern világ felé való nyitása érdekében tett erõfeszítései alapján – számunkra szokatlan szóhasználattal – „szelíd forradalmár”-nak tekinti.

Letölthető publikációk:

XXIII.Janos

498 KB

PDF dokumentum

2013.06.12.