pályakép » publikációk a szerzőtől »

Kádár János 1977. június 7. és 9. között lezajlott olaszországi látogatása sajátos – a kádári külpolitikára mindvégig jellemző – módon jelenítette meg azt a kettős törekvést, hogy a magyar pártvezető tárgyalásai során képviselje a szovjet (főleg külpolitikai), illetőleg a magyar (főleg gazdasági) érdekeket. Olaszország az 1970-es években újólag a szovjet szándékok homlokterébe került, tekintettel arra, hogy a belpolitikai stabilitás hiánya, a nehezedő bel- és külgazdasági feltételek, és nem utolsósorban az Olasz Kommunista Párt (OKP) potenciális kormányzati tényezőként való jelenléte elvileg nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy az olasz csizmán egy olyan fordulat megy végbe, amelynek következményeképpen gyengülhet a nyugati szövetségi rendszer kohéziója – attól függetlenül, hogy a harminc százalékos választási eredmények körül tanyázó OKP elfogadta az ország NATO tagságának tényét – vagyis Itáliát nem kívánta leválasztani a nyugati szövetségi rendszerről. A helsinki értekezlet (1975) eredményei is lehetőséget adtak arra, hogy a záróokmány „kosaraiba” mindkét tábor belerakja a neki tetsző „portékát”, s a Helsinkiben meghirdetett „európai biztonság és együttműködés” végül is mindkét fél számára megnyitotta az utat arra, hogy a másik oldal közvéleményének legalábbis egy részét meggyőzze saját igazáról. Ezzel egy időben a magyar vezetés számára teljesen világossá vált (különösen a magyar gazdasági reform elleni szovjet támadás után), hogy a kádári modell egész egyszerűen tarthatatlan a Nyugaton megszerezhető pótlólagos források nélkül – vagyis a Nyugattal ápolt kiegyensúlyozott, ideológiai megfontolásoktól mentes, gyakorlatias kapcsolatok híján.

Az olasz viszonylat kedvező terepként kínálkozott Kádárnak egy NATO tagországban teendő első látogatásra, mivel az előzetesen lezajlott, előremutató olasz–magyar szakminiszteri és miniszterelnöki találkozók mintegy garantálták a legmagasabb szintű tárgyalások kedvező kimenetelét. Ezt olasz részről is hasonlóan értékelték, mivel Andreotti miniszterelnök 1977. december 24-én, karácsony első napján magához kérette a római magyar nagykövetet, s arra kérte, hogy továbbítsa az olasz kormány meghívását Kádár Jánosnak. Olasz részről szívesen vennék, ha Kádár 1977 első felében (június hónapig) beiktatná programjába római látogatását – szólt az olasz invitáció.

Letölthető publikációk:

Kádár Rómában (1977)

554 KB

PDF dokumentum

2010.01.30.