publikációk a szerzőtől »

A Délkelet-európai Stabilitási Paktum brüsszeli székhelyű nemzetközi szervezet, amelynek célja a térség politikai stabilitásának, gazdasági fejlődésének előmozdítása. A paktum létrehozásának gondolata először 1998 táján fogalmazódott meg, azonban a koszovói események miatt a tényleges megalakulásra 1999 júniusában - Jugoszlávia NATO bombázásának befejeződésével - került sor.

A térség akkori nyolc állama (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Moldova, Románia, Szerbia és Montenegró) mellett a szervezet tagjai voltak a válságrendezésben érdekelt hatalmak, fejlett nyugati országok (Egyesült Államok, Kanada, Japán, az Európai Unió államai) és a nemzetközi szervezetek (Világbank, IMF, EBRD). Az eredeti elképzelések szerint a SPSE fogta volna át az EU egész nyugat-balkáni politikáját, tényleges szerepe azonban kisebb volt, illetve helyette fokozatosan a stabilitási és társulási folyamat (SAP) került előtérbe. A nemzetközi válságkezelési forgatókönyvek tapasztalati alapján a stabilitási paktum alapgondolata, hogy a konfliktus-megelőzési és béketeremtési tevékenységet párhuzamosan három fő területen kell végrehajtani: (1) biztonság megteremtése, (2) demokratikus intézményrendszer bevezetése és működésének biztosítása valamint a (3) gazdasági és szociális jólét előmozdítása. Ennek tükrében az SPSE tevékenységét három „munkaasztal” keretében végezte, amelyek közül az első a demokratizálódás és az emberi jogok kérdésével, a második a gazdasági együttműködéssel és újjáépítéssel, a harmadik pedig katonai és biztonsági kérdésekkel foglalkozott.

Az 1999. júliusi szarajevói találkozó nyilatkozatában a régió stabilizálását és transzformálását jelölik meg legfőbb célokként, és kiemelt helyen szerepel a nyugat-balkáni országok közti együttműködés, valamint a békés, jószomszédi kapcsolatok előmozdítása. A regionális kooperáció mellett a stabilitási paktum másik sarokpontja az európai integráció előmozdítása.

A paktum kezdeményezéseit különleges koordinátor irányította, akinek munkáját 30 fős nemzetközi csapat segítette. 2001-től a paktum megszűnéséig Erhard Busek, volt osztrák kancellár töltötte be a különleges koordinátori posztot.

A kezdeményezés 2003 környékén veszített lendületéből. 2005-ben egy felülvizsgáló bizottság (Senior Rewised Group) alakult, megbízatása volt, hogy javaslatot tegyen a stabilitási paktum jövőjét illetően. A felülvizsgáló csoport azt a tanulságot vonta le, hogy az kívülről jövő támogatások koordinálása helyett az önálló felelősségvállalás és a regionális együttműködés lehet a stabilizáció kulcsa. A tényleges koncepció alapja – amelyet 2006-ra sikerült kidolgozni – a „regionális tulajon” lett.

Így az SPSE 2008 februárjában megszűnt és szerepét a Délkelet-európai Együttműködési Folyamat (SEECP), valamint a Regionális Együttműködési Tanács (RCC) vette át.

(Szekrényes Éva)

Forrás:

Az SPSE honlapja  http://www.stabilitypact.org/default.asp

Horváth Zoltán – Tar Gábor: Nemzetközi szervezetek kislexikona. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006.