publikációk a szerzőtől »

Az Osztrák–Magyar Monarchiát a lehetõ súlyosabb büntetés érte az elsõ világháború végén: nem pusztán megcsonkították, hanem önálló politikai entitásként meg is semmisítették. Vajon törvényszerû volt-e ez? Az alábbi tanulmány e régóta elemzett kérdés megválaszolásához kíván adalékkal szolgálni, Nagy-Britannia kormányának a Monarchiához fûzõdõ kapcsolatát vizsgálva. Még pontosabban: a szerzõ a „megtartás vagy felszámolás?” dilemmáját a világháború két utolsó évében a szigetország kormányzatát irányító Lloyd George személyes szerepét középpontba állítva elemzi. A munka célja tehát egyértelmûen szerényebb, mint ha a két európai hatalom kapcsolatrendszerének a teljes körû elemzésére vállalkozna. Ismeretes, hogy Lloyd George 1916 decemberében kapott kormányfõi megbízatást V. György királytól, a személyes tevékenysége azonban mégsem azonosítható teljesen „a brit külpolitika” irányvonalával. A nemzetközi kapcsolatok elméletének körében végzett kutatások meggyõzõen bizonyítják, hogy egy ország külpolitikája mindig számos – egymással is ütközõ – döntés következményeként alakul ki, amelyben a racionális megfontolások mellett erõsen szubjektív szempontok és partikuláris érdekek is közrejátszanak. Lloyd George elképzeléseinek és lépéseinek a megvizsgálása azonban ennek figyelembe vételével is számot tarthat az érdeklõdésre, hiszen egy olyan emberrõl van szó, aki pozíciójánál és tekintélyénél fogva egyaránt fontos szerepet játszott a brit politika alakításában.

E sorok szerzõje Lloyd George meglehetõsen terjedelmes, mintegy kétezer oldalas, a hazai szakirodalomban eddig nemigen vizsgált visszaemlékezéseinek a feldolgozása alapján törekszik annak a megválaszolására, hogy a neves államférfi kormányfõként milyen szerepet játszott az Osztrák–Magyar Monarchiával kapcsolatban. Õ kollégáinak többségénél késõbb döntött úgy, hogy megírja memoárját, ezt csak a harmincas évek elsõ felében tette meg. Az elsõ kiadás hat kötete 1933 és 1936 között jelent meg. Az alábbiakban az elsõ kiadással kapcsolatos olvasói észrevételekre is reflektáló, két kötetbe szerkesztett kiadást használtam, amely 1936–1938-ban jött ki.Szem elõtt tartva Pritz Pál figyelmeztetését, hogy a történész sosem felejtheti: az emlékirat nem csak fontos, hanem egyúttal veszélyes forrás is… Nem csak azért, mert szerzõjének a „megélt tudása csakis töredezett lehet”, hanem azért is, mert mindenfajta emlékiratban tudatos torzításokkal is szembe kellhet néznünk. A tanulmány ezért építeni kíván más forrásra és a mérvadó diplomáciatörténeti feldolgozásokra is, kontrollálandó és kiegészítendõ Lloyd George állításait.

A vizsgálódás középpontjában azok a titkos tárgyalások állnak, amelyek az antant és a Monarchia közötti különbékére irányultak, s amelyek a túlélés esélyét jelenthették volna a dunai birodalom számára. Bátran állíthatjuk: a brit miniszterelnök igen nagy jelentõséget tulajdonított ezeknek az erõfeszítéseknek – emlékirata viszont, amely elsõdlegesen a brit olvasóközönség számára készült, ehhez képest már csekélyebb figyelmet fordít Ausztria–Magyarország ügyeire. Annyi információt azonban mindenképp találunk benne, amennyi lehetõvé teszi Lloyd George tevékenységének és felfogásának a rekonstruálását, s ezzel a Nagy-Britannia világháborús szerepével foglalkozó hazai szakirodalom gazdagítását.

Letölthető publikációk:

A-kulonbeke-eselyei

729 KB

PDF dokumentum

2015.03.09.