publikációk a közreadótól »

Az Obama-kormányzat választási ígéretéhez híven biztonságpolitikájában az afganisztáni háborút helyezte előtérbe, szemben az iraki háborúval. Míg számára Irakban kezdettől a kivonulás lebonyolítása számított a legfőbb feladatnak, addig Afganisztánban – a terror elleni háború valódi színhelyén – komoly csapatnöveléseket ígért, amit fokozatosan meg is valósított, többek között az Irakból kivont csapatok átcsoportosításával. Az új prioritások jegyében 2009 márciusában elkészült az első stratégiai koncepció Afganisztánról. Obama elnök 2009. március 27-én jelentette be az Afganisztánra és Pakisztánra vonatkozó új stratégiát, amelyet a szakértők gyakran AFPAK-stratégiaként is emlegetnek.

Az új stratégia legfontosabb tartalmi elemei közül talán a csapatnöveléseket érdemes először kiemelni. Az elnök először is megerősítette, hogy már korábban jóváhagyta McKiernan tábornok kérését a csapaerősítést illetően, és elrendelte 17 000 katona átvezénylését Afganisztán déli és keleti tartományaiba. Ezen felül újabb 4000 katonát rendelt az országba, elsősorban az afgán erők kiképzésének feladatával. Az új koncepció ugyanis rendkívül nagy hangsúlyt fektet a helyi erők növelésére. A beszédben Obama még az előző évben megfogalmazott keretszámokat említette: a 2008-ról 2009-re 80 000-ről 134 000 főre emelt afgán hadsereget és a 82 000 főre emelt rendőri erőket. Ugyanakkor egy héttel korábban a New York Times hasábjain már azt lehetett olvasni, hogy a hosszú távú cél egy összesen 400 000 főből álló önálló afgán védelmi- és rendfenntartó-erő létrehozása. A csapatnöveléseken túl fontos megemlíteni Pakisztán beemelését a stratégiába. Az új adminisztráció szerint ugyanis nagyobb hangsúlyt kell fektetni a regionális összefogásra, amelynek legfőbb eleme a Pakisztánnal való hatékony szövetség lenne. Első lépésként már februárban kinevezték a közös afganisztáni-pakisztáni különmegbízottat, Richard Holbrooke-ot; Obama elnök márciusi beszédében pedig bejelentette, hogy megháromszorozzák a Pakisztánnak nyújtandó segélyeket, és öt éven át évi 1,5 milliárd dollárt szánnak szövetségesüknek.

Az új Afganisztán-stratégia kapcsán fontos még megemlíteni, hogy bizonyos tekintetben más országok is követték az Egyesült Államok példáját. Az Egyesült Királyság és Franciaország is – Amerikához hasonlóan – közös afganisztáni–pakisztáni különmegbízottat nevezett ki, Sherard Cowper-Coles és Pierre Lellouche személyében; amit később Németország is követett, ahol Bernd Mutzelburg kapta a pozíciót. Emellett figyelemre méltó, hogy nem sokkal a bejelentést követően, 2009. április 3–4-én volt esedékes a Strasbourgban és Kehlben megrendezett NATO-csúcs. Afganisztán tekintetében azonban Washingtonnak általános csalódottságot jelentettek az európai vállalások. Obama elnök NATO-szövetségesei előtt is ismertette új elképzeléseit, és nagyobb szerepvállalást kért, az európaiak azonban még a Washington által remélt 2000 fős csapatnövelést sem tudták produkálni. Spanyolország elsősorban a kiképzésben résztvevő erők minimális növelését ígérte, Belgium két újabb F-16-os vadászrepülőt és csekély létszámbeli növelést ajánlott fel, míg a britek párszáz újabb katona küldését ígérték. Franciaország egyértelműen megtagadta a növelést; míg Németország, Olaszország, Kanada, Dánia és Lengyelország hezitált, és lehetőségeit mérlegelte a találkozón – annak ellenére, hogy Lengyelország például március közepén már megígérte, hogy 1600 fős haderejét valószínűleg újabb 400 fővel fogja emelni.

A beszédet újra közreadja Péczeli Anna

A dokumentum közlésének forrása:

 http://www.whitehouse.gov/blog/09/03/27/A-New-Strategy-for-Afghanistan-and-Pakistan/

Letölthető publikációk:

REMARKS BY THE PRESIDENT ON A NEW STRATEGY FOR AFGHANISTAN AND PAKISTAN

80 KB

PDF dokumentum

2010.11.01.