publikációk a szerzőtől »

A dolgozat a fejlett országok migráció-politikájának érzékeny problémáit elemzi, szembenéz a létező bevándorlási politikák ellentmondásaival és konkrét javaslatot dolgoz ki a migráció által orvosolható jelenségek kezelésére, valamint az illegális migráció visszaszorítására.

A szerző a témába vágó elérhető szakirodalomból rengeteget olvasott. Az értekezés-tervezet széles és releváns szakirodalmi bázisból merít, elsősorban a téma friss angol nyelvű irodalmából. A dolgozat stílusa érett, nyelvezete professzionális, és a jól átgondolt gondolatmenetek színvonalas szerkesztési keretben jelennek meg.

A dolgozat első fejezete a globális migráció történetét, mértékét és a jelenséget leíró elméleteket mutatja be, kiemelt figyelmet szentelve a migráció gazdasági okait és fejlesztéspolitikai vonzatait magyarázó teóriáknak.

A második fejezet áttekinti a nemzetközi migráció biztonságpolitikai aspektusait, így azokat az érveket, amelyekkel a szegényebb országokból a gazdagabbak felé irányuló bevándorlás korlátozását indokolják, továbbá azokat az adminisztratív technikákat, melyekkel e korlátozásokat érvényesítik. A migráció biztonságpolitikai és kriminalisztikai indokok alapján történő korlátozását a szerző a gazdasági valamint demográfiai racionalitás szempontjából bírálja, morális szempontból pedig elveti.

A harmadik fejezet a nemzetállami állampolgárok közösségéhez való tartozás és a migráció kontroll összefüggéseit vizsgálja elméleti síkon, kifejti annak morális problémáit, továbbá elemzi a piaci alapú migráció kontroll pénzügyi előnyeit és hátrányait.

A negyedik fejezet a nemzetközi migráció ellenőrzésének egy a jelenlegi gyakorlattól alapvetően eltérő, alternatív, piaci alapú megközelítését részletezi: felvázol egy olyan, más kutatók által korábban már felvetett eszközt, az úgynevezett „fejlesztési vízumok rendszerét”, amely adott fejlett országba történő bevándorlás engedélyezését – a korlátozások fenntartása mellett vagy anélkül – egy a migráns által kifizetendő meghatározott díjhoz kötné, és megvizsgálja e hipotetikus intézkedés hatásait.

A negyedik fejezetben bemutatott hatásvizsgálat a maga teljességében a szerző önálló hozzáadott értékének tekinthető. Érvelése szerint egy ilyen piaci alapú, de a befolyó összegeket szociális és nemzetközi fejlesztési célokra is felhasználó rendszernek elsősorban nyertesei lennének mind a migránsok származási országaiban, mind pedig a fogadó országokban, tehát a maga nemében „Pareto-optimális megoldást” képviselne. A gondolatmenet szerint egy ilyen rendszer jelentősen visszaszorítaná az illegális migrációt, el-lehetetlenítené az embercsempészetet.

A javaslat azokkal a rendszeresen visszatérő, számos országban megvitatott és napirenden lévő törvényhozási projektekkel rokonítható, amelyek a kábítószer-fogyasztáshoz vagy a prostitúcióhoz kötődő bűnözést úgy szorítanák vissza, hogy legalizálnák, szabályozott körülmények közé helyeznék és piaci alapra állítanák a szóban forgó igények kielégítését.

A dolgozatban közölt hatáselemzés hiányossága, hogy bár ismerteti a szóban forgó demográfiai csoportokra (migrant stocks) és mozgásokra (migrant flows) vonatkozó jelenlegi becsléseket, nem vezeti tovább ezeket a számokat a „fejlesztési vízumok” javasolt rendszerének hipotetikus forgatókönyve mellett. A tervezett hatást csupán verbális érvelés útján becsüli fel, és így jut arra az eredményre, hogy az intézkedés előnyei felülmúlják annak hátrányait.

A jelen opponensi jelentés szerzője nem ért egyet a „fejlesztési vízumok” javasolt rendszerének bevezetésével, elsősorban a bevándorlási ügyek nem lebecsülhető identitás-politikai vonatkozásai miatt. Olyan előnyöket és hátrányokat érint ez a tervezett intézkedés, melyeknek – legalábbis az európai nemzetállamokban – csak egy kis részét lehet pénzben kifejezni. A rendszer nemzetközi jogi megvalósíthatósága is kétséges. Bizonyításra szorul, hogy a javasolt intézkedés szignifikáns mértékben csökkentené-e az embercsempész szolgáltatás iránti igényt. Számításokra, becslésekre van szükség annak előrejelzéséhez, hogy azok a csoportok, melyek a jövőben piaci alapon, tehát pénzért vándorolnának be az EU-ba, nem növelnék-e inkább az illegálisan bevándorolni szándékozók tömegeit, az itt bemutatott tervekkel ellentétben.

Mindehhez azonban a dolgozatnak többet kellett volna foglalkoznia a szabályozás megváltoztatása kapcsán módosuló migráció kvantitatív oldalával, a mértékekkel. A mértékek felbecsüléséhez pedig ökonometriai, szimulációs vagy demográfiai modellt alkalmazására van szükség, vagy legalábbis ezekre történő hivatkozásra. Ismert, hogy e modellszámítások eredményeit nagy bizonytalanság övezi. Arra azonban mindig jók, hogy az oksági kapcsolatok vizsgálatának pontos fogalmi keretét megteremtsék. Néha pedig legalább azt sikerül velük tisztázni, hogy a tervezett beavatkozással inkább használunk-e vagy inkább ártunk, ha már a haszon vagy az ártalom mértékét nem is sikerül megbízhatóan feltárniuk. Ilyen modellszámítás hiányában viszont előtérbe kerül a verbális érvelés, amelyben óhatatlanul nagyobb teret kapnak a migráció kontrollját övező világnézeti megfontolások. Morális érvelésre természetesen szükség van, de azt egyértelműen el kell választani a tények és világos következtetési mechanizmusok alapján álló elfogulatlan hatásvizsgálattól.

Az opponensnek nem feltétlenül kell egyetértenie a szerzővel, sőt azt sem írhatja elő a szerzőnek, hogy milyen módszerrel vizsgálódjék. Ezért hangsúlyosan kérem a Nemzetközi Doktori Iskola Doktori Tanácsát, hogy a fentiekben kifejtett fenntartásaim ne befolyásolják a dolgozat értékelésében.

Már csak azért se, mert a jól átgondolt, gondolatébresztő dolgozat vitája jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy tisztázzuk az uniós bevándorlási politika koherenciájának nyitott és fájó kérdéseit.

Az értekezés alapján javaslom, hogy a jelölt PhD-fokozatot kapjon, „cum laude” minősítéssel.

Budapest, 2010. október 29.