A NATO létrehozása után hat évvel megszületett a Szovjetunió által vezetett tömb integrált katonai szövetsége, a Varsói Szerződés. Létrehozását egyebek mellett azt indokolta, hogy hét nyugat-európai ország 1954-ben létrehozta a Nyugat-európai Uniót, amely nagy előrelépést jelentett a Német Szövetségi Köztársaság nyugat-európai integrációjában és előkészítette az NSZK-nak a NATO-ba való felvételét is. Továbbá Ausztria jövőjével kapcsolatban is megállapodás született 1955-ben. Ennek következtében a szovjet csapatoknak el kellett volna hagyniuk Magyarországot és Romániát 90 nappal az osztrák négyhatalmi megszállási rendszer megszűnése után. A keleti tömb országainak addig kétoldalú kölcsönös segítségnyújtási szerződésekre épülő rendszerét is ideje volt multilaterális jellegű varsói szerződéssel felváltani. A varsói szerződést (barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés) 1955. május 14-én írta alá nyolc ország képviselője Varsóban, mégpedig Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, és a Szovjetunió. Az aláíró felek – a szerződés szövege alapján – egy Európa minden államát magába foglaló kollektív biztonsági rendszer létrehozására törekszenek, amely biztosítaná Európa békéjét, és amely összhangban áll az ENSZ alapelveivel és céljaival. Az NSZK újrafelfegyverzését, NATO tagságát, valamint a Nyugat-európai Unió létrehozását mint az újabb háborút magukban hordozó eseményt említi a szerződés. A szerződés 1955. június 5-én lépett hatályba. A szerződést húsz évre kötötték, de 1975-ben újabb 20 évre meghosszabbították. Albánia a kínai–szovjet szakítás miatt, ideológiai ellentétre hivatkozva 1961-ben visszavonta a támogatását és 1968-ban pedig ténylegesen is elhagyta a szervezetet. A Varsói Szerződésnek két eredeti testülete volt: a Politikai Tanácskozó Testület, valamint az Egyesített Fegyveres Erők Parancsnoksága. 1969-ben hozták létre a Honvédelmi Miniszterek Bizottságát, majd 1976-ban a Külügyminiszterek Bizottságát és az Egyesített Titkárságot. Az egyesített fegyveres erők első főparancsnoka Ivan Konyev marsall volt, őt Ivan Jakubovszki marsall követte, majd a szerződés megszűnéséig Viktor Kulikov marsall töltötte be ezt a posztot. A parancsnokság székhelye Moszkva volt. A Kelet-Közép-Európában lezajlott rendszerváltások következtében a Varsói Szerződés sorsa is megpecsételődött. 1990. szeptember 24-én az NDK és a Szovjetunió aláírtak egy szerződést, amely értelmében a keletnémet állam 1990. október 3-án, a német újraegyesítés napján elhagyta a Varsói Szerződést. Majd Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia 1991. elején kijelentette, hogy az év nyaráig kivonul a szervezetből. 1991. február 25-én Budapesten elfogadták a Varsói Szerződés katonai szerveinek megszűnéséről szóló protokollt. A Varsói Szerződés hivatalosan 1991. július elsején szűnt meg, amikor a tagállamok képviselői Prágában elfogadták a szervezet feloszlatásáról szóló protokollt. A szerződés szövegét és a közvetlenül hozzá kapcsolódó dokumentumok Halmosy Dénes közlése alapján (Halmosy Dénes [(szerk.]: Nemzetközi szerződések 1945–1982. A második világháború utáni korszak legfontosabb külpolitikai szerződései. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó. 1985. 282–288. o.) |
