A huszadik század vége a több mint negyven évig fennállt bipoláris világrend felbomlását hozta. A kilencvenes években két nagy folyamat vált meghatározóvá, a globalizáció és a demokratizálódás. A globalizáció legszembetűnőbb formában a gazdasági téren formálódott ki. Ennek részeit alkotják többek között a pénzügyi piacok világméretűvé válása, a transznacionális, illetve multinacionális vállalatok terjeszkedése, a gyorsuló információáramlás, valamint a négy szabadság egyre akadálytalanabb áramlása. Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan a fragmentáció, integráció, fokozódó interdependencia s a lokalizáció is jelen vannak a nemzetközi rendszerben. Az új folyamatok a biztonság fogalmának újraértelmezéséhez is elvezetett. A humanitárius biztonság már a hetvenes évektől egy új dimenzió lett, de a kilencvenes években nagy hangsúlyt kapott a migráció, mint biztonsági kockázat, a nemzetközi bűnözés terjedése, a proliferáció, és a környezetvédelmi kockázatokat is figyelembe vették. Az 1989-es események, a volt szocialista országok demokratizálódási folyamatai, s eleve a demokratikus út választása a kommunista berendezkedés után optimizmussal töltötte el a nyugati országokat, politikusokat. A Szovjetunió felbomlása 1991-ben, s az, hogy a korábbi nagy ellenfél is a demokratikus berendezkedés normáinak átvétele mellett tette le voksát, tovább fokozta az euforikus hangulatot. A demokratizálódás folyamata egy olyan politikaelméleti nézet felé fordította a szakemberek figyelmét, amely a hidegháború vége előtt már felbukkant, ám csak a szocialista blokk felbomlásával vált hangsúlyossá, ez, pedig a demokratikus béke koncepciója volt. Az Immanuel Kant filozófiai munkásságához visszanyúló gondolatkör az örök béke megteremtődésének lehetőségét a demokratizálódásban, a demokráciák – mégpedig liberális demokráciák – minél szélesebb körű elterjedésében látja. Mai világunkban az afganisztáni, majd az iraki háború, ugyanakkor a demokrácia terjesztésére irányuló amerikai külpolitika veti fel a koncepció megújulásának, új kutatási halmazokra való kiterjedésének kérdését. Jelen írásban a szerző a kanti koncepció rövid felvázolását követően a nyolcvanas évektől kialakult elméleti irányzat főbb jellemzőit igyekszik bemutatni, kitérve a kritikákra is. |