publikációk a szerzőtől »

This essay deals with the reunion of Germany, the significant member of our East-European region and the European Union. This course of events took place parallel with the ceasing of the bipolar power-system, which influenced not only both German states -German Federal Republic, German Democratic Republic- but also the four victorious Great Powers -USA, Soviet Union, Great Britan, France. The study shows the internal proceedings of the GDR at that time on one hand, and the foregin reactions to these proceedings on the other hand. In additon to the German-German bilaterial relationship the diplomacy of the Great Powers is also stressed in this work. In connection with the historical sources used by the author, also new sources should be mentioned. A few documents -not resarched until today- in connenction with the present topic can be found in the Hungarian National Archives V. department. (documents of Hungarian Socialist Worker’s Party). New information contains the interview with Dr. Mária Ormos, too. In September 1989 Ormos negotianed with leaders of GDR in East-Berlin; details of this official visit are also shown in this essay. This study follows the events until 3rd of October 1990. because the formal political union occurred on this day; over four decades later, nearly a million Germans gathered at the Reichstag in Berlin to mark German reunification.

1987 szeptemberében – elfogadva a többszöri meghívást – látogatásra érkezett a Német Szövetségi Köztársaságba Erich Honecker a SED (Sozialistiche Einheitspartei Deutschland) főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság elsőszámú vezetője. A két német állam közötti kapcsolatok fejlődésének szimbolikus csúcsa volt, hogy Bonnban a szuverén országok államfőinek kijáró protokolláris tisztelettel, zászlófelvonással, díszőrséggel és az NDK himnuszának eljátszásával fogadták a 75 éves főtitkárt.

A SED vezetésének elégtételül szolgált a nehezen kialkudott ceremónia; az NDK hivatalos lapja a Neues Deutschland így írt az eseményről: „A tény, hogy az NDK államfőjét Bonnban a nemzetközi szokásoknak megfelelően himnusszal, állami zászlóval és katonai szertartással fogadták, bizony a világ nagy hírügynökségeinek kommentárját igazolja, miszerint ’a realizmus végképp utat tört magának’. Az álmodozók légvárakban laknak. Ez megint bebizonyosodott, különösen a kandalló mellett, az ’újraegyesítésről’ szövögetett álmok vonatkozásában. Ezt az NSZK mértékadó politikai körei, a kultúra és szellemi élet jeles képviselői is egyre inkább felismerik. Az Erich Honecker elvtárs által hangsúlyozott igazság, hogy a szocializmus és a kapitalizmus éppoly kevéssé férnek meg egymással, mint a tűz és a víz, most már mindenhol a politikai szókincs állandó részévé vált.”

Az NSZK 57 éves kancellárja, Helmut Kohl természetesen kellemetlenül érezte magát az NDK-t erősítő ceremóniákon, de 1987-ben az újraegyesítés még hosszútávon is elég valószerűtlennek tűnt. (Egy akkor végzett felmérés szerint a nyugatnémetek mindössze 9%-a remélte, hogy még megéri az újraegyesítést.) Ugyanakkor meglehetősen élesen fogalmazott a vendégül látott pártfőtitkár társaságában, akinek a televíziós közvetítés tanulsága szerint kellemetlen perceket okozott. Szeptember 7-i beszédében a következőket mondta el élő közvetítésben: „Az emberek Németországban szenvednek a szétválasztottságtól. Szenvednek egy faltól, mely a szó szoros értelmében az útjukban áll és utálattal tölti el őket. Ha lebontjuk azt, ami elválaszt minket, a német emberek olyan kívánságának teszünk eleget, amit már lehetetlen nem hallani: el akarnak menni egymáshoz, mert összetartoznak.”

Letölthető publikációk:

Kelet-Berlin, 1989. Egy válság anatómiája

309 KB

PDF dokumentum

2009.11.16.