Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 SZÓCIKK
Forradalmi Gárda/(Iszlám) Forradalmi Gárda

A szervezetet a magyar sajtóban általában (Iszlám) Forradalmi Gárda vagy a Forradalom Őrei elnevezéssel emlegetik. A szervezet elnevezése  perzsa nyelven ’Pasdaran-e Enghelab’, angolul ’Army of the Guards of the Islamic Revolution’.

A Forradalmi Gárda a legnagyobb létszámú iráni fegyveres erő, katonai elitszervezet, amelynek létszáma körülbelül 125 000 főre tehető. Az ország reguláris hadseregétől függetlenül, önállóan működik. Az iráni politikai-alkotmányos intézményrendszerhez hasonlóan az iráni fegyveres erőknél is kettősség figyelhető meg a konvencionális és az „iszlamista” vagy „forradalmi” intézmények között. A Forradalmi Gárda fő feladatköre jelenleg a nemzetbiztonság és az ország belső rendjének biztosítása, a rendszer fenntartása. Ezen felül direkt vagy indirekt módon számos esetben beavatkozik fegyveres konfliktusokban.

A szervezet saját szárazföldi haderővel, haditengerészettel és légierővel is rendelkezik, melyek a reguláris hadsereg hasonló fegyvernemeivel párhuzamosan működnek. Emellett rendhagyó módon jelentős saját hírszerzéssel is rendelkezik, amely Irán határain kívül is ellát feladatokat. A Forradalmi Gárda irányítása alá tartozik az aktív és tartalékos önkéntesekre támaszkodó Basij (népi milícia), az Al-Quds egységek (ld. alább) és az egyéb félkatonai egységek, mint például az ún. Törvényt Végrehajtó Erők. Ezen felül a Forradalmi Gárda irányítása alatt állnak az iráni stratégiai rakétacsapatok, amelyek felett a reguláris hadseregnek semmiféle hatásköre nincs. Az ország mindenkori stratégiai vagy tömegpusztító fegyverprogramjaiban (pl. rakétakísérletek és fejlesztések) is nagy szerep jut a gárdának.

A Forradalmi Gárdát az iráni iszlám forradalom során hozták létre 1979. május 5-én. A forradalom kitörése után anarchikus állapotok uralkodtak az országban és a különböző politikai frakciók számos fegyveres csoportot alapítottak. Így Khomeini ajatollah és a körülötte csoportosulók is megalapították saját fegyveres szervezetüket, a Forradalmi Gárda  nevének megfelelően a forradalom eszméihez és vezetőihez hű, lojális fegyveres erőként jött létre. Egy ilyen iszlamista fegyveres erő létrehozása a forradalom kitörését követően elengedhetetlen feltétele volt a hatalom megszerzésének és későbbi megtartásának. Az alapító dokumentumban a „néphadsereg” megnevezés is szerepelt. A forradalom győzelme után a Forradalmi Gárda segített megszilárdítani a kialakuló új rendszer belső stabilitását. Feladata lett betartatni a sária bevezetett törvényeit és leszámolni az iszlamista kormány ellenfeleivel. A Forradalmi Gárda azóta a mindenkori ajatollah (egyben a fegyveres erők főparancsnoka) irányítása alatt áll. Az iráni alkotmány is kimondja, hogy a szervezet az iráni fegyveres erők részét képezi.

Az iraki–iráni háború során, 1980-tól kezdődően a szervezet komoly katonai jelentőségre tett szert, és hírnevet szerzett magának. A háború kitörése után rövid időn belül valódi hadsereggé fejlesztették az addig inkább belbiztonsági-karhatalmi szervként működő Forradalmi Gárdát. Ekkortól kezdve rendelkezik a szervezet saját légierővel és haditengerészettel. Ennek oka, hogy az új vezetés nem bízott a sah uralma idejéből örökölt reguláris hadseregben, ugyanakkor szüksége volt annak jelentős katonai erejére. A Khomeini-féle vezetés ennek megfelelően igyekezett korlátozni a hadsereg befolyását, és ezzel párhuzamosan növelni a Forradalmi Gárdáét. 1985-re a gárda akkori 450 000-es létszáma már felülmúlta a hadseregét. A gárda irányítása alatt álló Basij népi milícia óriási emberáldozatokkal járó ún. emberhullámokban végrehajtott támadásaival vált hírhedtté, ezekben gyakran gyerekek is részt vettek. A Basij legnevezetesebb katonai akciója a Bászra városa elleni Ramadán Hadművelet volt. A háború során a konvencionális hadsereg és a gárda közötti ellentétek többször kiéleződtek. A gárda még 1988-ban sem támogatta a tűzszünetet, hanem a háborús erőfeszítések növelését szorgalmazta.

A libanoni polgárháború során a Forradalmi Gárda segítséget nyújtott a síita Hezbollahnak fegyverek és katonai kiképzés formájában (a Bekaa völgyben). Egyes információk szerint azóta Bosznia-Hercegovinában, Irakban a PKK befolyása alatt álló kurd területeken, palesztin területeken (a Hamaszt, illetve a helyi Iszlám Dzsihádot támogatva) is támogat helyi fegyveres csoportokat. Az ilyen, külföldi fegyveres tevékenységgel kapcsolatos missziókat a Gárda ún. Al-Quds brigádjai hajtják végre. Ezek kis létszámú, esetenként aszimmetrikus hadviselést is folytató csoportok, melyek titokban működnek, és általában a toborzás, kiképzés és a fegyverszállítás a feladatuk.

Alapítása óta a Forradalmi Gárda egyre inkább átpolitizálódott. Jelenleg az ország forradalmi politikai elitjével ápolt kapcsolatai révén jelentős politikai és gazdasági befolyással rendelkezik. Kapcsolatrendszere igen kiterjedt és napjainkban a rendszer egyik alappilléreként tartják számon. A gárda vezetése rendszerint hátráltatni igyekszik a demokratikus reformokra és a külföld felé való nyitásra irányuló intézkedéseket. Az 1999. évi diákzavargások idején megelégelve a reformista Ali Hatami elnök szerintük túlzott engedékenységét az egyik iráni napilapban a gárda 24 magas rangú vezetője nyílt levelet intézett a köztársasági elnökhöz. A levélben puccsot helyeztek kilátásba arra az esetre, ha az továbbra sem hajlandó erőszakkal véget vetni a diákok megmozdulásainak. A 2004. évi parlamenti választásokon a gárda mintegy 90 korábbi tisztje indult képviselőjelöltként, és többségüknek sikerült is képviselői  mandátumot szereznie.

Irán jelenlegi két legfőbb közjogi méltósága – Mahmoud Ahmadinedzsád elnök és Ali Khamenei ajatollah (legfőbb vallási vezető) – a Forradalmi Gárda fontos támogatója, jelentősen hozzájárultak a gárda gazdasági szerepének és politikai befolyásának növekedéséhez. Számos mai iráni politikai vezető volt tagja egykoron a gárdának, köztük maga Ahmadinedzsád elnök is, aki az iraki–iráni háború alatt szolgált a szervezetben. Politikai karrierjének elindulását és hatalomra kerülését nagyban segítette a gárda tisztjeinek és veteránjainak kapcsolatrendszere, akik Hatami elnök után nem akartak újabb mérsékelt, reformista politikust látni az elnöki székben. Ahmadinedzsádon kívül a gárda tagja volt még a nukleáris fejlesztések nemzetközi tárgyalásai kapcsán is megismert Ali Larijani, aki az ún. Legfelsőbb Biztonsági Tanács tagja, valamint az iráni állami rádió és televízió jelenlegi elnöke.

Az amerikai kormány állítása szerint a gárda egyre aktívabb szerepet játszik Irakban és Afganisztánban. Az amerikai védelmi minisztérium álláspontja szerint a gárda az 2003. évi amerikai invázió óta Irakban segítséget nyújt a síita milíciáknak, automata lőfegyvereket és  robbanóanyagokat juttat nekik. Az amerikai kormány szerint a gárda ezzel destabilizálni kívánja Irakot. 2006-ban a gárda haditengerészete elfogott nyolc brit haditengerészt a Satt-el-Arab folyón, akiknek ezt követő fogva tartását a nemzetközi sajtó is nagy figyelemmel kísérte.

2007 októberében az amerikai szenátus az ENSZ BT 1737., illetve 1747. számú határozatai, valamint 13224. számú elnöki különrendelet felhatalmazása alapján terrorszervezetté minősítette a Forradalmi Gárdát („specially designated global terrorist”). Ez volt az első alkalom, hogy egy szuverén állam reguláris fegyveres ereje került fel a terrorszervezetek hivatalos amerikai listájára. Ennek alapján a Forradalmi Gárda számos külföldi bankszámláját befagyasztották, aminek következtében a gárda számos külföldön folytatott tevékenysége és fennálló üzleti kapcsolata ellehetetlenült.

A Forradalmi Gárda immár két évtizedes múltra tekinthet vissza a gazdasági, üzleti tevékenység terén is, és a hozzá kötődő cégcsoportok ma az iráni gazdaság fontos szereplőinek számítanak. Az iraki–iráni háború befejezése után 1988-ban jogszabály született, amely engedélyezte a gárda számára, hogy erőforrásait latba vetve részt vegyen az ország gazdaságának újjáépítésében. Ezzel tér nyílt a szervezet gazdasági befolyása előtt. Azóta számos gazdasági szektorban jelen vannak a gárdához köthető cégek, cégcsoportok. Közülük egyesek európai nagyvállalatokkal is partnerkapcsolatot építettek ki, mint például a Bahman Group, amely a Mazda autók összeszerelését végzi Iránban. A Forradalmi Gárdához köthető cégek stratégiai jelentőségű iparágakban és nagymérvű gazdasági projektekben is részt vesznek, mint például az olaj- és földgázipar, a nukleáris fejlesztések, a nukleáris fejlesztésekhez szükséges technológia és anyagok importja, bányászat, közműszolgáltatások.

A gárdához köthető vállalatok feltehetőleg jelentős állami kedvezményekben és megkülönböztetett elbánásban részesülnek Iránban. Esetenként nagy valószínűséggel piaci ár alatt kerültek privatizációra bizonyos állami vállalatok, amelyek így versenyeztetés nélkül valamely a gárdához kötődő cégcsoport kezébe kerültek. Egyes sajtóhírek szerint a szóban forgó vállalatok a közbeszerzési jogszabályokat figyelmen kívül hagyva kaptak számos megrendelést az iráni olajipai minisztériumtól. Nyugati források szerint e cégcsoportok esetenként illegális gazdasági tevékenységet is folytatnak. Erre példaként a nemzetközi sajtó rendszerint a vámjogszabályok kikerülésével folytatott csempészetet említeni. Egyes megfigyelők szerint Irán kereskedelmének, főképpen importjának jelentős része illegálisan zajlik, a gazdaság fekete és szürke zónájában, és ebben a gárdához köthető cégeknek is nagy szerepe lehet.

A Forradalmi Gárdát jelentős befolyása és sokrétű tevékenysége miatt az elemzők gyakran az „állam az államban” fordulattal írják le. Mindezek ellenére sokan óva intenek attól, hogy a Forradalmi Gárda több mint százezer tagját monolit radikális tömbként szemléljük, mivel a szervezet politikai és gazdasági szerepvállalása leginkább annak vezetéséhez köthető. (Varga Miklós)

Felhasznált irodalom:

http://www.cfr.org  (Council on Foreign Relations)

http://www.washingtoninstitute.org 

http://www.janes.co.uk

http://en.wikipedia.org/wiki/Islamic_Revolutionary_Guards_Corps

http://www.globalsecurity.org/intell/world/iran/qods.htm

GROTIUS KÖNYVTÁR


Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2014 Grotius