Szerbia külpolitikáját 2000 óta leginkább az összeegyeztethetetlen célok és eszközök jellemezték, melyek hátterében az elmúlt évtized balkáni történelmének következményei húzódnak meg. Szerbia, éppen akkor, amikor komoly demokratizálódási folyamatok indultak be Közép- és Kelet-Európában, és minden rendszerváltó ország az Európai Közösségekhez való csatlakozást tűzte ki célul maga elé, véres konfliktusba vezette a volt Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot, melynek köszönhetően fokozatosan kizárta magát a demokratikus nyugati nemzetközi közösségből. A délszláv válságok olyan bel- és külpolitikai kényszerhelyzeteket eredményeztek, melyek mind a mai napig béklyóban tartják a szerb politikai vezetést. A szerb külpolitika fejlődését minduntalan visszaveti a múlt és a jelen problémáinak lezáratlansága, így például Koszovó státuszának tisztázatlansága, a háborús bűnösök megítélésének kérdése. Pedig ezek feloldása kulcs szerepet játszana a jövőre való koncentrálásban, melynek fókuszába mostanra az Európai Unióhoz való közeledés került. Az alábbi tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy összefoglaljam a szerb külpolitikát érintő legfontosabb tudnivalókat és dilemmákat. Ezzel összefüggésben először a szükséges előzmények bemutatására kerül sor, melyet azon legfontosabb belső és külső tényezők ismertetése követ, melyek hatással vannak a szerb nemzetközi kapcsolatok alakulására és fejlődésére. A tanulmány harmadik fejezetében a főbb külpolitikai prioritásokat és irányvonalakat tekintem át, figyelembe véve azok időbeli hangsúlyváltozásait Koszovó függetlenségének kikiáltásáig. Végül, de nem utolsósorban a magyar-szerb bilaterális kapcsolatok lesznek terítéken, melyet egy rövid összefoglalás és kitekintés követ. |