pályakép » publikációk a szerzőtől »

Az alábbi tanulmány az európai integráció alapítója és a jelenlegi Európai Unió egyik „nagy” tagállama, Olaszország EU-politikájának átfogó elemzésére vállalkozik. A vizsgálódás kiindulópontját az adja, hogy a második világháborút követõ idõszak eseményei, az integrációtörténet alapján az egyik legelkötelezettebb, ha nem a legmeggyõzõdésesebb EU-párti, a közösségi módszert preferáló tagállamról van szó, ugyanakkor nem teljesen világos e hozzáállás motivációja.

A tanulmány rövid történeti áttekintést követõen a legfontosabb EU-szakpolitikákban (gazdaságpolitika, válságkezelés, költségvetés, közös kül- és biztonságpolitika, bel- és igazságügyi együttmûködés, bõvítés, politikai unió kérdése/Európa jövõje) elfoglalt olasz álláspont elemzésén keresztül jut el annak megállapításáig, hogy az olasz Európa-politika elsõ ránézésre „tõrõl metszett” föderalista elképzelései mögött elsõsorban nemzeti érdekek, belsõ megfontolások állnak. Olaszország az európai integrációt saját nemzetközi befolyásának multiplikátoraként fogja fel, és pl. az EU-döntéshozatalban a „közösségi módszer” elõnyben részesítése mögött is a klasszikus egyensúlyképzési szándék húzódik meg. A szakpolitikai áttekintés után úgy tûnik: Róma azon esetekben érvényesítette sikerrel érdekeit, ahol ezeket közösségi dimenzióba helyezte, valamint belsõ erõsségei hitelességet kölcsönzött politikájának.

Letölthető publikációk:

Olaszorszag-es-az-EU

913 KB

PDF dokumentum

2014.12.30.