Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 DOKUMENTUM
Magyar–szentszéki megállapodás a közszolgálati és hitéleti tevékenység finanszírozásáról
1997.06.20.

Az 1989–1991. évi rendszerváltási hullámot követően gyakorlatilag az összes kelet-közép-európai ország kötött a Szentszékkel egy vagy több szerződést.

A szentszéki szerződések az államok számára fontos nemzetközi politikai deklarációs jelentőséggel rendelkeznek. Az ország alkotmányát vagy egyházakról szóló törvényét ugyanis meg lehet változtatni, egy nemzetközi szerződés azonban csak a másik fél beleegyezésével változtatható meg (kivéve a háború esetét). A kelet-közép-európai országok a rendszerváltás során a Szentszékkel kötött nemzetközi szerződések kötésével – és főleg azok preambulumában felsorolt elvek közös kinyilvánításával – fejezték ki vallásszabadság melletti végleges elkötelezettségüket.

Politikus személyiségek is nagy deklaratív erőt szoktak tulajdonítani a konkordatárius szerződéseknek. 1997-ben a magyar szocialista miniszterelnök, Horn Gyula fontosnak tartotta, hogy a Szentszékkel valamilyen formában jelentős politikai tettet hajtson végre. Horn korábban külügyminiszter is volt, és a rendszerváltáskor is a határnyitással kapcsolatban vált nemzetközileg ismertté. Az adott helyzetben egyrészt a személyére vonatkozó belpolitikai deklaratív erőt tulajdonított a nemzetközi szerződésnek, másrészt az volt számára a fontos, hogy az 1998-as választásra megnyerje a katolikus szavazókat. Azt, hogy a miniszterelnök ennek a nemzetközi szerződésnek személyesen milyen nagy jelentőséget tulajdonított, az is mutatja, hogy saját kezűleg írta alá, holott a konkordatárius szerződéseket a világi fél részéről szinte kivétel nélkül a külügyminiszterek szokták aláírni. (Ez alól 1997-ig Benito Mussolini és Bettino Craxi miniszterelnökök voltak kivételek, és csak 1997 után „jött divatba”, hogy egyes kelet-közép-európai országok részéről is a miniszterelnökök írják alá a Szentszékkel kötött szerződéseket.)

Az, hogy a szentszéki szerződéseknek mind az államok, mind a politikus személyiségek ilyen nagy jelentőséget tulajdonítanak, az egyházi tárgyalófél nemzetközi jelentőségét jelzi, egyszersmind tárgyalóerejét növeli. Ennek tudható be az is, hogy amikor Horn Gyula 1996. februári vatikáni látogatásakor először vetette föl egy nemzetközi szerződés kötésének lehetőségét, azt a koalíciós partnerével való egyeztetés nélkül tette. Így tudta elérni, hogy a szerződés megkötésének szinte minden állomása – első felmerülése, és végül aláírása is – az ő nevéhez fűződik.

A többi kelet-közép-európai ország szerződése a Magyarországgal kötöttnél átfogóbb, az egyházi és az állami működés több szálát is érinti, valamint preambulumaikban az egyház és az állam kapcsolatára vonatkozó fontos elvi deklaratív kijelentések is szerepelnek. Az 1997. évi, a Magyar Köztársasággal kötött szerződés ebben a tekintetben kilóg a sorból: csak finanszírozási kérdésekkel foglalkozik, azzal viszont a szokásosnál sokkal részletesebben. Ennek az az oka, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon nagyon bizonytalan és kiszámíthatatlan egyház-finanszírozási gyakorlat alakult ki, ami nagyban függött a parlamenti ciklusok politikai színezetétől. Az egyházi közigazgatás pénzügyi tervező munkáját nagyon megnehezítette, hogy minden évben változtak a finanszírozási összegek, nem lehetett megalapozottan előre tervezni. Az egyház számára előnytelen volt, hogy az éves költségvetési törvény vitája időszakában az egyház minden évben politikai vita tárgyává vált. Ha az egyik párt valamilyen célra többet akart fordítani, akkor az egyházfinanszírozási összeget adta érte a vitapartnerének, ha pedig kiállt mellette, akkor valami más finanszírozási célt kellett feláldoznia helyette. Az egyházfinanszírozás tárgyalását így évről-évre kínos adok-kapok jellemezte. A katolikus egyház tehát a finanszírozási kérdések nemzetközi szerződésben való rögzítésétől az egyházfinanszírozás túlpolitizáltságának csökkenését várta.

A szerződés tartalmára vonatkozóan el lehet mondani, hogy az egyrészt olyan jogokról szól, amelyeket az akkori állami törvények már tartalmaztak, így azok nemzetközi szerződésbe való beemelése pusztán e normák stabilitását növeli. A nagyobb stabilitására azért volt szükség, mert az egyházak finanszírozásáról szóló magyarországi szabályok – az azok végrehajtásáról szóló további szabályozás folytonos mozgása és változó értelmezése miatt – nem érvényesültek eléggé. Vagyis a magyar állam ebben a nemzetközi szerződésben nem vállalt sokkal többet, mint az általa hozott törvények következetes végrehajtását. Másrészt a tárgyalások folyamán az állam több, a korábbiaknál összegszerűen nagyságrendekkel kisebb jelentőségű új financiális kötelmet is vállalt. A jogi típusú vállalások szimmetrikusak: az egyház lemondott az ingatlanrendezési törvény alapján felvethető további ingatlan igényéről, kontra az állam lemondott a kedvezmények és mentességek egyoldalú megváltoztatásának jogáról.

A szerződés jelentősége elsősorban abban áll, hogy általa az állami vállalások végrehajtásának nagyobb biztonsága várható el, ill. a politikai csatározásoknak való kitettség csökkenthető. Ahogy a szerződést ellenző politikai erők nyilatkozataiból kiérződik, éppen azért ellenzik azt, mert a benne szereplő témák szabályozása a nemzetközi szerződésben való rögzítés után csak az egyház beleegyezésével változtatható meg. Ez pedig csökkenti a belpolitikai erők politikai manőverező képességét és az egyház működésének nagyobb stabilitásához vezet. Mivel az elválasztott állam elvei alapján az államnak az egyházakhoz jogilag egyenlőképpen kell viszonyulnia, amit a katolikus egyház elért, az a többi egyháznak is kijár. Így az elért nagyobb jogbiztonság és nagyobb stabilitás a többi egyház számára is jelentkezik, és előnyt jelent a korábbi állapothoz képest.

Ennek a közlésnek a forrása: Ravasz–Galik–Fedor (szerk.): Egyházakra vonatkozó hatályos jogszabályok gyűjteménye. Budapest, 2002. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, 98–102. old. Ez a közlés a magyar kihirdető törvény teljes szövege. Ezért látható a szoros értelemben vett szerződés – és mellékletei – előtt a kihirdető törvény első két paragrafusa, és a legvégén a 3. paragrafusa. A kettő között olvasható a szerződés szószerinti citálása.  A dokumentumot újraközli Rónay Miklós.

1999. évi LXX. törvény

a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről

1.§       Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt megállapodást e törvénnyel kihirdeti. (A megerősítő okiratok cseréje 1998. április 3-án megtörtént és a Megállapodás ezen a napon, azaz 1998. április 3-án hatályba lépett.)

2.§       A Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövege a következő:

Megállapodás, mely létrejött egyfelől a Magyar Köztársaság, másfelől az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről

A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék (a továbbiakban: Felek)

hivatkozva a Budapest, 1990. február 9-én, a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról kötött Megállapodásra, mely szerint a Felek úgy döntöttek, hogy a kölcsönös érdeklődésre számot tartó egyedi kérdéseket kölcsönös megállapodás útján oldják meg,

attól az óhajtól vezérelve, hogy tartós megoldást találjanak a Katolikus Egyház (a továbbiakban Egyház) magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozására, valamint néhány vagyoni természetű kérdésre,

szem előtt tartva a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló (1991. évi IV.), illetve a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló (1991. évi XXXII.) törvényeket a következőkben állapodtak meg:

1. Cikk

Az 1990. évi IV. törvényben felsorolt egyházi közszolgálati tevékenységek finanszírozására az állami intézményekre vonatkozó általános szabályok érvényesek ugyanezen törvény, valamint a jelen Megállapodás rendelkezései szerint.

2. Cikk

Az Egyház az általa fenntartott közoktatási intézmények után (óvodák, általános és középiskolák, diákotthonok) ugyanolyan szintű pénzügyi támogatásban részesül, mint a hasonló intézményeket működtető állami és önkormányzati fenntartó.

3. Cikk

(1)        Az Egyház egyetemi és más felsőoktatási intézményei valamennyi évfolyamának 1997. szeptember 1-je előtt felvett nem hitéleti hallgatói után képzési támogatásban és hallgatói juttatásban részesül az állami intézmények hasonló jogcímű normatíváival azonos összegben. Az 1997. szeptember 1-jét követően állami finanszírozású képzésre felvett hallgatók után az állami intézményekével azonos képzési normatíva  és hallgatói juttatás, valamint a felsőoktatásról szóló törvény alapján biztosított minden más támogatás jár. Az azonos elbírálás vonatkozik a pályázat alapján szétosztott központosított felsőoktatási előirányzatokra is. E felsőoktatási intézményekben az államilag finanszírozott hallgatók aránya 1997. évi első évfolyaménál nem lehet kisebb. A Megállapodás hatálybalépését követő öt oktatási év adatainak ismeretében a Felek áttekintik a helyzetet.

(2)        A felsőoktatási intézmények és kollégiumok fenntartásához a Magyar Állam a képzési normatíva legalább 50 százalékát garantálja.

(3)        A Magyar Állam az államilag finanszírozott egyházi egyetemi és főiskolai hallgatók számára az államilag finanszírozott felsőoktatásban tanulókkal azonos jogcímeken, azonos mértékű hallgatói juttatásokat biztosít, beleértve a lakhatási támogatást is.

(4)        Ugyanezek az elvek érvényesülnek a hitélettel összefüggő képzést folytató „akkreditált” felsőoktatási intézményekre is (amelyekről a jelen Megállapodás 1. számú melléklete tételes listát tartalmaz) az alábbi sajátosságokkal:

a)         A támogatás nagyságának megállapításához az egyetemi szintű képzés számára a bölcsészkaron, a főiskolai szintű képzés számára a tanárképző főiskolák humán szakán nyújtott támogatás a mérvadó.

b)         Az állam garantálja a valamennyi ilyen hitéleti intézmény valamennyi hallgatója utáni finanszírozást. Az államilag finanszírozott összhallgatói létszám nem haladhatja meg az évi 2500 főt.

c)         Az esetleges új intézmények finanszírozása megállapodás útján történik, melyet az állam illetékes hatósága és a Magyar Katolikus Püspöki Kar köt meg.

4. Cikk

(1)        Az Egyház kulturális öröksége, ezen belül az egyházi levéltárakban, könyvtárakban, múzeumokban és más gyűjteményekben őrzött értékek és dokumentumok a magyar kulturális örökség egészének fontos részét képezik. Az Egyház és a Magyar Állam vállalja, hogy együttműködik ezen örökség megőrzésében, gyarapításában és közhasználatának biztosításában.

(2)        A Magyar Állam részt vállal a vallási kulturális örökség emlékeinek és az egyházi szervek és intézmények tulajdonában lévő műemlékek és művészi alkotások felújításában és megőrzésében, az ugyanolyan állami kézben lévő kulturális örökségnek nyújtott támogatáshoz hasonló mértékben. Anyagilag ugyancsak támogatja az Egyház szervezetei és intézményei tulajdonában lévő levéltárak és könyvtárak működését, melyek állami támogatása megállapításánál – a mindenkori államháztartási lehetőségek, illetve az ellátandó feladatok figyelembevételével – az 1997. évi támogatás összegét kell alapul venni.

(3)        Az (1)–(2) bekezdésben foglalt elvek, illetve a vallási sajátosságok érvényesülése érdekében az illetékes állami szervek és a Magyar Katolikus Püspöki Kar külön megállapodást köt.

II.

1. Cikk

A Magyar Állam tudomásul veszi a Megállapodás 2. számú mellékletében felsorolt  volt egyházi ingatlanok átadására vonatkozó igényt. Az ingatlanokat a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló (1991. évi XXXII.) törvény rendelkezéseinek megfelelően 1998–2011. között évenkénti egyenletes, értékarányos ütemezésben adja át az Egyház tulajdonába.

2. Cikk

(1)        A Magyar Állam a II. Fejezet 1. Cikkében említett törvény részleges alkalmazásaként a 2. számú mellékletben fel nem sorolt ingatlanok ellenértékét járadék forrásává alakítja, amely az Egyház hitéleti tevékenységének finanszírozását szolgálja.

(2)        A Magyar Állam a pénzbeli kártalanítási igényt hosszú távú befektetésnek tekinti, amelyet évente a forint devizakosárban mért átlagos leértékelésének költségvetésben alapul vett ütemével valorizálni kell. A valorizáció mértékét a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény elfogadását követően a tényleges leértékelési ütem szerint korrigálni kell.

(3)        A járadék mértéke a pénzbeli kártalanítás után a jelenlegi hosszú távú devizabefektetések 5 százalékos várható hozama. Ezt a hozamot úgy kell elérni, hogy 1998-tól a hozam mértéke 4,5 százalék, s ez 2001-től 5 százalékra növekszik. Az Egyház részére a járadék fizetésének 1997. évi bázisösszege – 42 milliárd forint pénzbeli kárpótlási igénnyel számolva – 1890 millió forint.

3. Cikk

Az Egyház az 1991. évi XXXII. törvényen alapuló kártalanítási igényét a jelen Megállapodásban foglaltak teljesülésével kielégítettnek tekinti.

4. Cikk

(1)        A Magyar Állam törvényi lehetőséget biztosít arra, hogy 1998. január 1-étől a magánszemélyek progresszív jövedelemadójuk (a továbbiakban: Szja) 1 százalékáról az általuk megjelölt egyház vagy egy külön állami alap javára rendelkezzenek.

(2)        A Magyar Állam 2001-ig garantálja az egyházaknak az előző évi progresszív Szja-bevétel 0,5 százalékát úgy, hogy ha a rendelkezők által juttatott összeg nem éri el ezt a szintet, a Magyar Állam azt kiegészíti. Az egyházak között a kiegészítés összegét az állampolgári rendelkezések arányában osztja fel, a Katolikus Egyház részére garantált összeg azonban nem lehet 1700 millió forintnál kevesebb. 2001-ben a Felek megvizsgálják a nevezett bevételi forrás helyzetét. (A progresszív személyi jövedelemadó fogalmát a Megállapodást  kiegészítő Jegyzőkönyv tartalmazza.)

(3)        A Magyar Állam, lehetőségei szerint, továbbra is rendkívüli támogatást ad pontosan meghatározott és a Magyar Katolikus Püspöki Kar által jelzett célokra.

(4)        A jelenleg érvényben lévő, speciálisan az Egyházat, az egyházi személyeket és az egyházi tevékenységet megillető, mind a személyi jövedelemadó, mind a társasági adó terén biztosított kedvezmények, illetve adómentességek körét az Egyház beleegyezése nélkül a Magyar Állam nem szűkíti.

III.

Az Egyház további állami támogatásra jogosult, melynek alapja az állampolgárok azon döntése, ahogyan az egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik. E támogatásoknak kell biztosítania az egyházi intézmény-fenntartóknak az állami, illetve önkormányzati fenntartóval azonos szintű támogatást, összhangban az 1990. évi IV. törvénnyel. (E támogatás kiszámításának módját a Megállapodást kiegészítő Jegyzőkönyv tartalmazza.)

IV.

A jelen Megállapodás I. Fejezet 3. Cikk (4) bekezdésében, a II. Fejezet 1. Cikkében említett 1-2. számú melléklet, valamint a II. Fejezet 4. Cikk (2) bekezdésében és a III. Fejezetben említett kiegészítő Jegyzőkönyv a Megállapodás szerves részét képezik, teljes egységet együtt alkotnak.

V.

(1)        Ha a jelen Megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban valamilyen nehézség merülne fel, a Felek közös megegyezéssel keresik meg a legmegfelelőbb megoldást.

(2)        A jelen Megállapodás a felek jogi normáinak megfelelően kerül kicserélésre, és a megerősítő okmányok cseréjével lép hatályba, aminek a lehető legrövidebb időn belül meg kell történnie.

(3)        Amennyiben a Felek egyike úgy ítéli meg, hogy gyökeresen megváltoznak azok a körülmények, amelyek között a megállapodást megkötötték, tárgyalásokat kezdeményez a Megállapodásnak az új körülményekhez való igazításához.

 Aláírásra került Vatikánvárosban, 1997. június 20-án, két eredeti példányban, magyar és olasz nyelven, mindkét nyelvű példány egyaránt hiteles.

Aláírások

Kiegészítő Jegyzőkönyv a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti, a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálat és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről szóló Megállapodáshoz

Kiegészítés a II. Fejezet 4. Cikkéhez:

Progresszív személyi jövedelemadó az az összeg, amellyel az összevont adóalap adójának összegéből a kedvezmények levonása után fennmarad.

Kiegészítés a III. Fejezethez:

(1)        E támogatás kiszámításához – minden évben a költségvetési tervezés keretében az ott szereplő adatok alapján külön a közoktatásra és külön a szociális ellátásra – az önkormányzatok adott ágazati működési kiadásainak és felújítási költségeinek összegét csökkenteni kell az intézményi saját bevétel összegével. Az így kapott támogatandó kiadási összegből határozandó meg a normatív támogatás aránya, s ennek megfelelően kell megállapítani a kiegészítő támogatás összegét. A fentiek szerint számított kiegészítő támogatás összegéből levonható a közoktatásra a központi előirányzatból adott olyan külön támogatás összege, amelyhez pályázat útján az önkormányzati és az egyházi fenntartó, illetve intézményei egyaránt hozzájuthatnak.

(2)        E támogatás a Megyei Közoktatási Fejlesztési Tervekben szereplő egyházi főiskolák tanulói után számítandó, amelyet az adott évi várható átlaglétszám figyelembevételével kell megtervezni.

(3         Az önkormányzati tervezett és tényleges adatok közötti eltérés az illetékes egyházi fenntartóval történő egyeztetésnek megfelelően kerül rendezésre.

(4)        A Kormány a közoktatásban vagy szociális ellátásban dolgozók számára a személyi juttatások növelését az önkormányzatok részére nyújtott azonos feltételekkel biztosítja az Egyház részére is.

(5)        Ezzel egyidejűleg megszűnnek az állammal, illetve az önkormányzatokkal kötött úgynevezett közoktatási megállapodások (vagy esetleges más, hasonló tartalmú szerződések).

1. számú melléklet

A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti, a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről szóló Megállapodáshoz

I. Fejezet 3. Cikk (4) bekezdéséhez:

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara, Budapest

Egri Hittudományi Főiskola, Eger

Esztergomi Hittudományi Főiskola, Esztergom

Ferences Hittudományi Főiskola, Budapest

Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza

Győri Hittudományi Főiskola, Győr

Szent Gellért Hittudományi Főiskola, Pannonhalma

Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola, Pécsi

Piarista Hittudományi és Tanárképző Főiskola, Budapest

Szegedi Hittudományi Főiskola, Szeged

Szent Bernát Hittudományi Főiskola, Zirc

Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola, Veszprém

Vitéz János Római Katolikus Tanárképző Főiskola Hitoktatói Szaka, Esztergom

Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola Hitoktatói Szaka, Zsámbék

2. számú melléklet

A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti, a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről szóló Megállapodáshoz

(A visszaigényelt ingatlanok felsorolása.)

3.§       E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, a Megállapodásban foglaltakat azonban 1998. április 3-tól kell alkalmazni.

GROTIUS KÖNYVTÁR


Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2017 Grotius