publikációk a közreadótól »

Ismeretes, hogy az invesztitúra harc – amely a XI–XII. században volt a legerősebb – a helyi püspökök kinevezésének jogáról szólt. Ez a küzdelem a XV. századtól kezdve a konkordatárius jog keretein belül folytatódott. A XIX. század második felében lezajlott szeparációs hullám idején a világi hatalmak sorra lemondtak a területükön működő egyházmegyék püspöki székeinek világi betöltéséről, valamint egyházmegyék létesítése, módosítása vagy megszüntetése jogáról. Így a Szentszék a XIX. és a XX. század fordulója óta gyakorlatilag mindenhol vita nélkül gyakorolhatja ezt a jogát. A szentszéki hatóságok közül a Püspöki Kongregáció és az Államtitkárságon belül az Egyházi Ügyek Részlege (I. Részleg) belügyminisztérium módjára foglalkozik ezzel a kérdéssel, az egész világra szóló joghatósággal. A tábori püspökségek alapítása azonban ma is konkordatárius szerződésekben történik. Ennek alapja a következő. Egyrészt az egyház a hadseregekben szolgálatot teljesítő személyek lelkipásztori ellátására igen régóta ad papi szolgálatot. Másrészt a hadseregek és más fegyveres testületek a világi hatalmak olyan intézményei, amelyeket a világi hatalmak – a bennük szokásos állam- és hadititkok, veszélyes eszközök, stb. miatt – a szokásosnál szigorúbb személyügyi felügyelet alatt tartanak. Ez mindenekelőtt háború idején válik fontossá, hiszen a tábori ordinariátus (tábori püspökség) beosztottai, akik a háborúzó hadsereg személyzetével szoros emberi kapcsolatban állnak, olyan egyházi közigazgatási kötelékbe tartoznak, amely a háborúzó országtól eltérő szuverén (ti. a Szentszék) alatt áll. A tábori ordinariátus beosztottai ezért katonai rangfokozatokat is kapnak, amivel katonai módon fejeződik ki, hogy az adott hadseregnek is részei, vagyis a tudomásukra jutott katonai adatok, titkok, stb. tekintetében a világi szuverén joghatósága alatt állnak. E kettős érdekeltség miatt van az, hogy noha a világi hatalmak általános szabályként lemondtak a püspöki székek betöltéséről, a tábori ordinariátusok létesítése továbbra is az egyház és az adott ország közötti megállapodásban történik. Az ordinariátust mintegy közösen alapítják, közösen határozzák meg annak jogi szerkezetét, és a világi fél az ordinárius kinevezésekor általános kifogást emelhet. Ahogy a szerződés szövegéből kiderül, valójában a világi fél teljes egészében elfogadja az egyház tábori ordinariátus alapítására vonatkozó magasabb jogszabályait (Ap. Const. Spirituali Militum Curae), és az az egyház ugyanolyan szerkezeti elemeként fog működni, mint az egyházmegyék. Ha tábori ordinariátusok alapításról szóló nagyszámú nemzetközi szerződést hasonlítunk össze, azt láthatjuk, hogy ezek szövege kb. 90-95 százalékban megegyezik egymással, vagyis az egyes államok el szokták fogadni az egyház ide vonatkozó gyakorlatát. Az alapítás nemzetközi szerződésben való rögzítése azonban gesztusszerűen azt fejezi ki, hogy kölcsönösen elismerik a témában meglévő érdekeiket. Ennek a közlésnek a forrása: Ravasz–Galik–Fedor (szerk.): Egyházakra vonatkozó hatályos jogszabályok gyűjteménye. Budapest, 2002. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, 103-104. A dokumentumot újra közreadja Rónay Miklós.

Megállapodás, amely létrejött egyfelől a Magyar Köztársaság, másfelől az Apostoli Szentszék között a Magyar Honvédségnél és a Határőrségnél végzendő lelkipásztori szolgálat tárgyában

A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék attól az óhajtól vezérelve, hogy a Magyar Honvédség és a Határőrség katolikus tagjai számára állandó és megfelelő módon biztosítsák a lelkipásztori ellátást, az alábbiakban állapodik meg:

I.

1.         A Magyar Honvédség és a Határőrség katolikus tagjainak lelkipásztori ellátására a Szentszék felállítja Magyarországon a Katonai Ordinariátust.

2.         A Katonai Ordinariátus a „Spirituali Militum Curae” apostoli konstitúció értelmében kánonjogilag az egyházmegyével azonos megítélés alá esik. Ennek vezetője a katonai ordinárius, aki a megyéspüspökével megegyező jogokkal és kötelességekkel rendelkezik. A katonai ordinárius feladata nem összeférhetetlen a megyéspüspöki tisztséggel.

II.

A katonai ordináriust a Szentszék nevezi ki a Magyar Kormány előzetes értesítése után, szem előtt tartva  a magyarországi törvényes követelményeket és a katonai szolgálat ellátásával kapcsolatos előírásokat. A Magyar Kormány a kinevezések esetén tizenöt nap alatt a jelölttel szemben általános politikai jellegű kifogást emelhet.

III.

A katonai ordináriust munkájában egy általa a Magyar Honvédség, illetve a Határőrség vezetésének egyetértésével kiválasztott általános helynök segíti.

IV.

1.         A Katonai Ordinariátusban a lelkipásztori szolgálat végzésére világi és szerzetes papok kapnak megbízást, ők képezik az Ordinariátus papságát. A világi papokat a kánonjog előírásai szerint inkardinálni lehet az Ordinariátusba.

2.         Azok a papok, akik a Honvédség és a Határőrség körében a lelkipásztori szolgálat ellátására állandó jelleggel, főfoglalkozásban kapnak megbízást, katonai lelkészek, és kánonjogi kötelességeik és jogaik a plébánosokéhoz hasonlóak.

3.         A Katonai Ordinariátus igénybe veheti kisegítő és tartalékos világi és szerzetespapok segítségét is.

V.

1.         A Katonai Ordinariátushoz és annak egyházi joghatósága alá – a kánonjog szabályai szerint – az alábbi személyek tartoznak:

a)         a katonahívek és a Magyar Honvédség, valamint a Határőrség közalkalmazottai;

b)         a velük közös háztartásban együttélő családtagjaik, azaz házastársuk, gyermekeik (a nagykorúak is), rokonaik (hozzátartozóik), valamint a házi személyzet;

c)         a katonai iskolákban tanulók, a katonai kórházakban fekvő betegek, a katonai idősek otthonában és más hasonló intézményekben lakók és dolgozók;

d)         mindazok a hívek, férfiak és nők, akár szerzetesek, akár nem, akik a katonai ordinárius megbízására vagy jóváhagyásával tartós jelleggel valamilyen feladatot végeznek.

2.         A katonai ordinárius személyes, rendes, saját, de a megyéspüspökével párhuzamos joghatósággal rendelkezik.

VI.

A Katonai Ordinariátus felépítése a Magyar Honvédség és a Határőrség belső szervezetéhez alkalmazkodik, megfelelő számú állandó lelkész, segéd- és tartalékos lelkész tartozik hozzá.

VII.

A Katonai Ordinariátus székhelye Budapest.

VIII.

A honvédelmi és a belügyminiszter feladata, hogy az állami költségvetés lehetőségeinek figyelembevételével biztosítsa a Katonai Ordinariátus működéséhez szükséges anyagi, technikai, pénzügyi és személyi feltételeket.

IX.

A katolikus katonai lelkészek katonai tevékenységük tekintetében katonai feletteseiknek alárendeltek, lelkipásztori működésükben a kánonjog előírásai szerint a katonai ordinárius utasításait követik.

X.

1.         Ha a Katonai Ordinariátushoz tartozó klerikus ellen katonai jellegű fegyelmi eljárás indul, a katonai felettes intézkedik a katonai ordináriussal összeköttetést tartva.

2.         A kánonjogi fegyelmi intézkedéseket a katonai ordinárius teszi meg, aki az eljárásról tájékoztatja az illetékes katonai felettest.

XI.

A katonai ordinárius rendelkezéseket ad és beszámoltatja a katonai lelkészeket, a katonai lelkészi szolgálat helyzetét személyes vagy képviselője útján végzett látogatás során a helyszínen is ellenőrizheti.

XII.

A honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel és a Magyar Püspöki Karral egyetértésben kiadja a Katonai Ordinariátus szervezeti és működési szabályzatát.

XIII.

Ha a jelen megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban valamilyen nehézség merülne fel, a Magas Szerződő Felek közös megegyezéssel keresik meg a legmegfelelőbb megoldást.

XIV.

A jelen Megállapodás a Magas Szerződő Felek jogi normáinak megfelelően kerül megerősítésre, és a megerősítő okmányok cseréjével lép hatályba, aminek a lehető legrövidebb időn belül meg kell történnie.

Amennyiben a Magas Szerződő Felek egyike úgy ítélné meg, hogy gyökeresen megváltoztak azok a körülmények, amelyek között a megállapodást megkötötték, tárgyalásokat kezdeményez a megállapodásnak az új körülményekhez történő igazítására.

Készült Budapesten, 1994. január 10-én, két eredeti példányban, magyar és olasz nyelven, mindkét nyelvű példány egyaránt hiteles.

Aláírások