publikációk a szerzőtől »

Az erõszakos etnikai „tisztogatás”, vagyis a civilizálatlan barbárságba való visszaesés – csupán újkori idõnket szemlélve – a korai 19. századtól a 20. század végéig jellemezte történelmünket. Hozzá korai példákat szolgáltatott a gyarmatosítás, az amerikai polgárháború, a cárizmus intézkedései és a Balkán – Kis-Ázsiával és a Kaukázussal együtt –, amely az 1990-es évek jugoszláviai polgárháborújáig az európai etnikai „tisztogatás” laboratóriuma lett.

A gyarmati hatalmaskodásból kiinduló erõszakos etnikai „tisztogatás”, a homogén nemzetállamok létrehozása s a lakosság mozgatása a nagypolitika eszköztárába tartozott, s a vélt politikai stabilitást szolgálta. A 20. században a demokráciák és diktatúrák egyaránt éltek ezzel a módszerrel, sõt együtt is mûködtek benne. Ezért az etnikai „tisztogatás” az európai–észak-amerikai „Nyugat” globális jelensége volt. Az európai civilek kezelése hasonlóságot mutatott a „bennszülöttekkel” szemben egykor alkalmazott gyarmati praktikákkal. S a deportálásokat ráadásul nem idegen hadseregek, hanem az állami szervek követték el saját állampolgáraikkal szemben.

Az elsõ világháború döntõ mérföldköve volt az európai etnikai „tisztogatásnak”, mert szétrombolta az európai kül- és belpolitika hagyományos elkülönülését. Ezután Európa már csak etnikailag definiált „belsõ ellenségeket” ismert, akikkel szemben erõszakosan is felléphetett. De csak Hitlernek a második világháborúban a kelet-európai népek elleni kíméletlen etnikai „tisztogatása” és faji kiközösítése, az európai zsidóság tömeges legyilkolása mozgósította a nácizmus ellenfeleit, amely 1945-ben bumerángként ütött vissza a legyõzött németekre.

Letölthető publikációk:

Etnikai-tisztogatas

512 KB

PDF dokumentum

2015.10.10.