Finnország 1919 óta parlamentáris köztársaság, az 1906-os választójogi reform után 1917-ben vált függetlenné. Az ország parlamentje az egykamarás, 200 fős Eduskunta (svédül: Riksdag), amely a legfőbb törvényhozó hatalom. A 2000-es alkotmányreformig az elnök erős jogkörökkel rendelkezett (pl. külpolitika alakításában), utána valamelyest gyengült a szerepe. Az alkotmány többek között rögzíti a kétnyelvűséget, a lappok kiemelt helyzetét és a hatalmi ágak felosztását. Finnország öt nagy tartományra és egy autonóm tartományra oszlik, ahol tartományi kormányt választanak, a községekben pedig képviselőtestületeket a helyhatósági választásokon. A köztársasági elnök négyévente ír ki választásokat, amely titkos, közvetlen és arányos, és nincsenek se pártlisták, se parlamenti küszöb. A köztársasági elnököt 6 évente választják meg, csak született finn állampolgár lehet. A legfőbb végrehajtó hatalom a köztársasági elnöké, az államtanács (miniszterek és a miniszterelnök) pedig a kormányzásért felel. 2007 márciusában a köztársasági elnök kinevezte Finnország 70. kormányát, amely Matti Vanhanen miniszterelnök második kormánya a Centrumpárt, Nemzeti Koalíciós Párt, Zöld Szövetség és a Svéd Néppárt többségi koalíciójával. Finnország 1995-ben lett az Európai Unió tagja. Az ország támogatja az Unió megerősítését a nemzetközi politika és gazdaság tényezőjeként. Külpolitikájában a szomszédos országokhoz fűződő viszony fejlesztése kulcsfontosságú. Finnország egyetlen katonai szövetségnek sem tagja. |