A lassan gyülekező viharfellegek ellenére az 1970-es évek Kádár János politikai pályafutásának kétség kívül legsikeresebb periódusát jelentették. Tekintélye, népszerűsége odahaza és külhonban az egekbe szárnyalt, szinte minden történés politikai stratégiájának helyességét igazolta vissza – legalábbis külföldi utazásai során. Egyik legnagyobb sikerét minden bizonnyal „egyházpolitikai fronton” érte el, s ezen belül is a katolikus egyházat illető politikájában hozott gyümölcsöt hol könyörtelen, hol engedékenyebb – de mindig a hatalom szempontjait előtérbe helyező taktikája. Az 1970-es évekre már feledésbe merült az a tény, hogy XII. Piusz pápa 1949. február 12-én egyházi átokkal sújtott mindenkit – így Kádárt is –, akinek közel-távol köze volt Mindszenty bíboros vád alá helyezéséhez és elítéléséhez, és persze Kádár sem gondolt már arra, hogy „mi a klerikalizmus ellen tűzzel-vassal, golyószóróval és börtönnel harcolunk”, amikor átvette VI. Páltól a Szentatya emlékérmét. |