Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 TANULMÁNY

KOZÁRI MONIKA

A magyar–horvát együttélés a Wenckheim Béla báró miniszterelnöksége alatti minisztertanácsi jegyzőkönyvek alapján (1875. március – 1875. október)

 

A magyar-horvát együttélés kérdései gyakran szerepeltek a magyar minisztertanács napirendjén és így domináns részét alkották a magyar minisztertanácsi jegyzõkönyveknek mind Wenckheim Béla báró, mind Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején. Ebben a tanulmányban kizárólag olyan történésekrõl lesz szó, amelyeket a magyar minisztertanács tárgyalt a Wenckheim Béla báró miniszterelnöksége alatti fél évben magyar-horvát viszonylatban.

A kiegyezés és az elsõ világháború közötti fél évszázadban a horvát nemzet jelentõsen megosztott volt abban a tekintetben, hogy hogyan viszonyuljon a Magyarországgal való együttéléshez. Ennek a részleteivel nem foglalkozom, komoly szakirodalma van. A horvátok között volt tábora a Magyarországgal való államjogi kapcsolat fenntartásának is, méghozzá jelentõs erõt képviselõen. Az 1868. évi kiegyezésre másként nem is kerülhetett volna sor. Magyarország nem katonai erõvel vagy karhatalommal tartotta függésben Horvátországot. Horvátországban nem állomásozott magyar katonaság, nem volt megszállt terület és nem élt ostromállapotban sem. A belsõ rendet a horvát kormány tartotta fenn, saját közegei révén.

A horvát kormánynak volt képviselete a magyar kormányban, amely kvázi „közös” kormány is volt, egy horvát-szlavón-dalmát miniszter. Ez sosem volt magyar származású, mindig horvát. Az más kérdés, hogy a birtokviszonyok és érdekek tekintetében hogyan fonódtak össze a földbirtokkal itt és ott is rendelkezõ magyar és horvát arisztokraták és nagybirtokosok.

A budapesti országgyûlés valóban közös országgyûlés is volt abban a tekintetben, hogy annak képviselõházába az 1868. évi kiegyezéstõl kezdõdõen a horvát tartománygyûlés, a szábor elõbb 29, majd a határõrvidék polgárosítása után 40 képviselõt delegálhatott. A horvát képviselõknek jogukban állt horvátul beszélni a magyar országgyûlésben, amelynek a tárgyalási nyelve egyébként csak magyar volt, a többi nemzetiség nem beszélhetett az anyanyelvén. És németül sem lehetett felszólalni a magyar országgyûlésben. Egyébként általában a horvát képviselõk sem horvátul beszéltek, hanem magyarul, de volt rá eset, hogy éltek ezzel a jogukkal.

A Horvátországot érintõ ügyek tárgyalására a magyar minisztertanács a horvát-szlavón-dalmát miniszterén kívül gyakran meghívta a horvát bánt, vagy valamelyik horvát minisztérium képviselõjét. A megvitatott kérdések egy jelentõs részében érdekellentét állt fönn a két nemzet között. A magyar minisztertanács a magyar érdeket képviselte, a horvát bán és más meghívottak a horvát érdeket. A magyar kormány horvát-szlavón-dalmát minisztere pedig egy sajátos kettõs függésben élte az életét, közvetítõ szerepben, ide-oda politizálva.

A tanulmány sok témát fog felölelni, ahogy az élet is sokszínû volt és sokféle problémát vetett föl.

 

Letölthető publikációk:

A-magyar-horvat-egyutteles551 KBPDF dokumentum2013.12.01.

GROTIUS KÖNYVTÁR

ERASMUS & Co.

Studies on Political Islam and Islamic Political Thought

Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2024 Grotius