Az ezredforduló környékén megsokasodott azon írások száma, amelyek a civilizációk válságjelenségeiről és az arra adandó lehetséges válaszokról értekeztek. Számos írás jelent meg a nyugati civilizáció válságáról, és annak lehetséges következményeiről. Francis Fukuyama A nagy szétbomlás című munkájában statisztikai adatokkal mutatja be a nyugati országok, köztük az Egyesült Államokat is érintő morális hanyatlás folyamatát, köztük a növekvő bűnözést, a válások számának megszaporodását, az intézményekbe vetett bizalom csökkenését (Fukuyama, 2000:47-90). Könyvének optimista kicsengését az adja, hogy szerinte a válságot, a „nagy szétbomlást” szükségképpen fellendülés, a „nagy újjáépítés” fogja követni, hiszen a nyugati társadalmak a történelemben bizonyították rugalmas válaszadási, megújulási képességüket. Mit is jelent az, ha egy adott civilizáció válságba kerül? A magyar nyelvű szakirodalomban a legkerekebb válasz Hankiss Elemér tollához kötődik. Hankiss szerint akkor beszélhetünk egy civilizáció vagy kultúra válságáról, „ha súlyos működési zavarokkal küszködik azoknak az intézményeknek és azoknak a gondolati, érzelmi, lelki, magatartásbeli tényezőknek (erőknek, mozgásoknak, szabályoknak, értékeknek, hiedelmeknek) a rendszere, amely segítik az embereket a körülöttük (és bennük) lévő világ átélésében, megértésében, átalakításában....”(Hankiss, 1999:13). Hankiss kitér arra, hogy az emberekben lévő válságtudat nem feltétlen jelenti az adott civilizáció válságát, viszont elismeri, hogy az elmúlt évek során a nyugati civilizáció drámai változásokon ment keresztül. A felgyorsult globalizációs folyamat okozta társadalmi átrendeződés különösen élesen jelentkezik a fejlődő világban, ahol számos politikai és gazdasági kihívásokkal kell szembenéznie a döntéshozóknak. A nemzetközi szakirodalom és az államférfiak többsége az elmúlt két évtizedben a legtöbb figyelmet az iszlám civilizációban lezajlott (lezajló) változásoknak szentelte. A 2001. szeptember 11-i terrortámadás hatására megfogalmazódott az az általánosan elfogadottá váló alaptézis, hogy az iszlám civilizáció válságban van, és ez komoly biztonságpolitikai kihívást jelent a nyugati világ számára. A nyugati elemzők az elmúlt évtized felélénkült terrorizmusát – amely egyre jelentősebb veszély mind az Egyesült Államok, (lásd 2001. szeptember 11.) mind Nyugat-Európa (madridi és londoni merényletek) számára – azonosítják az iszlám vallással, ugyanis a legtöbb elkövető muszlim vallású volt. A tanulmány célja annak a kérdésnek a körüljárása, hogy valóban válságban van-e az iszlám civilizáció, és ha igen milyen jelei vannak ennek. |
