publikációk a szerzőtől »

Bradean-Ebinger Nelu

Az Euromosaic Magyarországon

Bevezetés

Az 2004–2005. évi brüsszeli EU-projektnek, amelynek e tanulmány szerzője a magyarországi koordinátora volt, az volt a célja, hogy felmérje a tíz újonnan belépett tagállamban élő kisebbségi nyelvek helyzetét és nyelvpolitikai ajánlásokat tegyen az Európai Bizottságnak a helyzet  javítására. A kutatás eredményei azóta még csak angolul és németül hozzáférhetőek a következő internetes címen: http://ec.europa.eu/education/policies/lang/languages/langmin/euromosaic/index_en.html.

1992-ben az Európai Bizottság kezdeményezésére készült egy felmérés az akkor 12 tagú Európai Unió etnikai és nyelvi kisebbségeiről. Az Euromosaic elnevezésű kutatás (eredményeit is ezzel a címmel publikálták) célja annak feltérképezése volt, milyen hasonlóságok és különbségek jellemzik az EU egyes országaiban beszélt regionális és kisebbségi nyelveket, s miképpen érhető el e nyelvek fennmaradása. 1999-ben a vizsgálatot Ausztriára, Finnországra és Svédországra is kiterjesztették, s 2004-ban elindultak az Euromosaic III-nak nevezett vizsgálat előkészületei.

Az összevethetőség végett azonos kérdéseket tartalmazó kérdőíveket küldtek szét a kutatásba bevont szakembereknek, ebben az általános demográfiai és egyéb statisztikai adatok mellett olyan kérdések szerepeltek,  amelyek segítségével feltárható az adott kisebbségi nyelv helyzete és használatának lehetőségei.

Terjedelmi okokból az összefoglaló jelentés alapján csak néhány érdekes számadatot közlünk. Az Euromosaic I szerint az akkor 12 tagú EU-ban 48 kisebbségi nyelvet beszéltek, az új tagállamokban viszont majdnem kétszer annyit,  90-et; míg a régi tagállamok közül csak Spanyolországban haladta meg a kisebbségi nyelvet beszélők száma a 10%-ot (elsősorban a többmilliós katalán kisebbségnek köszönhetően), az új tagállamoknak több, mint a felében ez a jellemző, sőt Lettországban a lakosságnak majdnem 40%-a kisebbségi (vagyis orosz). Az új EU-államokban a legnagyobb kisebbséget a balti államokban (Észtország, Lettország és Litvánia) élő oroszok alkotják (1,2 millió). Igen nagyszámú a roma (cigány) nyelveket beszélők száma is: az új tagállamokban a hivatalos statisztikák 300.000 roma nemzetiségű (és 200.000 roma anyanyelvűt) személyt tartanak nyilván, becslések szerint viszont a romák száma mintegy 1,5 millióra tehető (ebből mintegy félmillió beszéli valamelyik cigány nyelvjárást). Például Szlovákia esetében az általános országjelentésen túl külön rövid elemzés foglalkozik a német, a magyar, a roma nyelvvel és a többi kisebbségi nyelvvel. Nagyságát tekintve a több mint félmilliós szlovákiai magyarság sorrendben a harmadik helyet foglalja el. Németek mind a tíz új tagállamban élnek, számuk 280.000. Különben, a 27 tagú EU-ban a német a legelterjedtebb kisebbségi nyelv, a tagállamok 2/3-ában, azaz 18 országban élnek németek.  

Eltérés mutatható ki a régi és az új tagállamok között a kisebbségi közösségek kialakulását és földrajzi elhelyezkedésüket illetően is. A régi tagállamokban a legtöbb kisebbségi nyelv évszázadokon át az adott országon belül fejlődött (pl. a katalán, az okcitán, a gael), s számos kisebbségnek nincs is anyaországa (például az itt említett háromnak). Az új tagországokat viszont jobban érintették az utóbbi évszázadok háborúihoz kapcsolódó népességmozgások és határmódosítások, így alakulhatott ki a jelenlegi tarka kép: az új tagállamokban beszélt kisebbségi nyelvek háromnegyedének van anyaországa, rendszerint valamelyik szomszédos állam.  Mivel a most csatlakozott államok közül számos igen rövid államiságra tekint vissza, ezekben az államokban a nemzetépítés még mindig napirenden van, ennek egyik következménye az, hogy Csehországon és Magyarországon kívül minden egyéb új tagállamban van államnyelv vagy hivatalos nyelv.

1. A magyarországi helyzet

A Magyarországon élő 13 nyelvi kisebbség helyzete az Euromosaic III jelentése szerint az 1993-as kisebbségi törvény óta érezhetően javult, főleg jogi téren. A jelentés magyarországi fejezete először általános áttekintést ad a hazai nemzetiségek történetéről, demográfiai alakulásáról, nyelvpolitikánkról (főleg a nyelvoktatásról és nyelvhasználatról), kulturális tevékenységükről, a kisebbségi médiáról és az európai dimenzióról. Utána bemutatja az egyes hazai kisebbségeket, elsősorban nyelvhasználatukat illetően (a horvát, német, roma, román, szerb, szlovák és szlovén külön-külön alfejezetben, a kisebb nyelveket – az örményt, a bolgárt, a görögöt, a lengyelt, a ruszint és az ukránt – egy közös alfejezetben).

Az utolsó, 2001. évi magyarországi népszámlálás adatai szerint 314.060 fő, vagyis a lakosság 3%-a vallotta magát valamelyik hivatalosan elismert nemzetiséghez tartozónak, ami bizonyos csökkenést mutat az 1990-es népszámláshoz képest. Becslések szerint azonban a nemzetiségek (nemzeti és etnikai kisebbségek) tagjainak valódi létszáma ennél jóval magasabb: az ország 10 milliós népességének hozzávetőlegesen 8-10%-át teszik ki, igaz ennek a 8-10%-nak nagy része magyar anyanyelvű roma (cigány). Érdekes módon a hazai kisebbségek 2001-ben sokkal nagyobb létszámban vallották be anyanyelvüket, mint nemzetiségüket, például a németek 102 %-kal, a romák 33°%-kal, ami egy eléggé fejletlen identitást (önazonosságot) mutat.

Magyarországon 13 törvényben elismert nemzetiség él, ezek között 12 nemzeti kisebbség, illetve egy etnikai kisebbség, a cigányság. Tulajdonképpen a „cigányság” fogalom több népcsoportot is magába foglal, amelyek a magyar nemzeti kultúrához egyféleképpen vagy legalábbis hasonlóan viszonyulnak. A cigányságot számos különböző csoport alkotja, amelyeknek kultúrája jelentősen eltér egymástól. A magyarországi cigányság azoktól az önmagukat romáknak nevező és roma nyelven (romani, cigányul) beszélő népcsoportoktól származik, amelyek a középkorban érkeztek a balkáni országokba és Magyarországra. A cigányság egy része ma is romának vallja magát, például a magyar cigányok (romungrók) és az oláhcigányok hagyományos közösségeihez tartozók. A magyarországi cigányok legnagyobb része magyar anyanyelvű. A roma (cigány) nyelv ismerete ma csak a cigányság kisebb részére jellemző, elsősorban az aprófalvas felépítésű dél-dunántúli megyékben, valamint Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyében. (A cigányság kb. 5-10%-a vallja anyanyelvének és mintegy 20-25%-uk, elsősorban az oláhcigányok beszélik.) A magyar társadalmon belül a cigányság életkörülményei a legrosszabbak. A cigány nemzetiségűek általában hátrányos helyzetben vannak munkavállalás és a tanulás terén. Ezért a cigány nemzetiség szociális körülményeinek javítása várhatóan hosszú folyamat lesz.

Érdekes módon mind a 13 hazai kisebbség hasonló jellemzőkkel rendelkezik: fogyatkozó létszám (főleg a nyelvi asszimilációnak köszönhetően), gyenge identitás, de növekvő nyelvtanulási lehetőségek elsősorban a fiatalok részére.  A nemzetiségi anyanyelvet már csak az idősebb generáció használja köznapi kommunikációs eszközként, a középső és fiatal generáció viszont a többségi magyar nyelvet beszéli. Ennek ellenére a magyarországi nemzetiségek többsége úgy véli, hogy a kisebbségi kultúra és identitás megőrzése szempontjából az anyanyelvi ismeretek nem feltétlenül szükségesek. A már említett pozitív kisebbségi jogalkotás sajnos, nem párosul sikeres gyakorlati megvalósítással, ezért még mindig nagy az elmélet és a gyakorlat közti szakadék.

2.  Európai kitekintés: többnyelvűség az EU-ban

Most tartozik először kimondottan egyik európai biztos feladatkörébe a többnyelvűség, és az Európai Bizotság COM 2005/596-os számú dokumentuma az első bizottsági közlemény, mely ezzel a szakpolitikai területtel foglalkozik. A közlemény kiegészíti az európai polgárok és az őket kiszolgáló intézmények közötti kommunikáció javítására vonatkozó aktuális bizottsági kezdeményezést. Továbbá megerősíti a bizottság elkötelezettségét az EU többnyelvűsége iránt, meghatározza a bizottság stratégiáját a többnyelvűségnek az európai társadalomban, a gazdaságban és magán a bizottságon belül történő ösztönzésére és számos, ebből a stratégiai keretből származó egyedi intézkedést javasol.

Az Európai Unió alapja az egység a sokféleségben: egység a kultúrák, a szokások, a meggyőződések – és a nyelvek sokféleségében. Az UE 23 hivatalos nyelve mellett körülbelül 60 további őshonos nyelv és számos, bevándorló közösség által beszélt, nem őshonos nyelv létezik. Ez a sokféleség teszi az Európai Uniót azzá, ami: nem olvasztótégellyé, melyben eltűnnek a különbségek, hanem közös otthonná, melyben a sokféleségé a vezető szerep. Anyanyelvünk különbözősége gazdagság forrása – híd, mely nagyobb fokú szolidaritáshoz és kölcsönös megértéshez vezet.

A nyelv a kultúra legközvetlenebb kifejezésmódja; ez tesz bennünket emberré, és ez adja mindannyiunk azonosságtudatát. Az EU alapjogi chartájának 22. cikke megállapítja, hogy az unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget. A 21. cikk tiltja a megkülönböztetés különböző típusait, többek között nyelvi alapú megkülönböztetést is. Az egyén tisztelete, a más kultúrák iránti nyitottság, a tolerancia és mások elfogadása mellett a nyelvi sokféleség az EU alapvető értéke. Így azok az intézkedések, melyeket az unió és a tagállamok tesznek a többnyelvűség támogatása érdekében, közvetlen hatással vannak minden polgár életére.

A többnyelvűség egyrészt az egyén azon képességét jelenti, hogy képes több nyelvet használni, másrészt jelenti egy földrajzi területen belül a különböző nyelvi közösségek együttélését. Ebben a dokumentumban a kifejezést a bizottsági politika egy új területének megnevezésére használjuk. Ennek célja olyan légkör megteremtése, melyben valamennyi nyelv maradéktalanul érvényesülhet, és amelyben számos nyelv oktatása és tanulása felvirágozhat.

A Bizottság többnyelvűségi politikájának három célkitűzése, hogy:

– ösztönözze a nyelvtanulást és támogassa a nyelvi sokféleséget;

– elősegítse az egészséges többnyelvű gazdaságot, és

– polgárok számára saját nyelvükön hozzáférhetővé tegye az Európai Unió jogszabályait, eljárásait és az uniós információkat.

A további előrelépés nagyrészt a tagállamok felelőssége (mind nemzeti, mind regionális, mind helyi szinten), de az Európai Bizottság lehetőségein belül mindent megtesz a többnyelvűség-tudat megerősítésére és a különböző szinteken tett intézkedések összhangjának javítására. 2002 márciusában az EU Barcelonában ülésező állam- és kormányfői legalább két idegen nyelv egészen korai életkorban kezdődő tanulását tűzték ki célul. A bizottság hosszú távú célkitűzése az egyéni többnyelvűség mértékének fokozása, hogy valamennyi polgár anyanyelvén kívül legalább két nyelven gyakorlati készségekkel rendelkezzen. Egy friss Eurobarometer-felmérés szerint az EU polgárainak fele állítja azt, hogy anyanyelvén kívül legalább egy másik nyelven is tud társalogni. Az arányok országok és társadalmi csoportok szerint változnak: a luxemburgiak 99%-a, a lettek és máltaiak 93%-a, a litvánok 90%-a tud anyanyelvén kívül legalább egy másik nyelven is, míg Magyarországon (71%), az Egyesült Királyságban (70%), Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában (64%) a jelentős többség csak az anyanyelvén tud. A férfiak, a fiatalok és a városlakók nagyobb valószínűséggel beszélnek idegen nyelvet, mint a nők, az idősebbek és a vidéki lakosok. Az idegen nyelvet tanuló általános iskolások aránya növekszik. Azonban a középiskolákban tanított idegen nyelvek átlagos száma még mindig távol van a Barcelonában kitűzött céltól. Egyre erősödik az a tendencia továbbá, hogy „az idegen nyelv tanulása” egyszerűen „az angol nyelv tanulását” jelenti; a bizottság már rámutatott, hogy „az angol nem elegendő”.

2003-ban az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt 45 új intézkedésre, hogy bátorítsa a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat: tegyenek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy „jelentős előrelépés történjen a nyelvtanulás és a nyelvi sokféleség ösztönzése terén”. Ezek az intézkedések kiegészítik a bizottság által évek óta nyújtott, számos egyéb formájú támogatást, melyek sorát az úttörő Lingua-program nyitotta 1990-ben. A bizottság évi több mint 30 millió eurót fektetett be a Socrates- és Leonardo da Vinci-programok révén a következőkbe: nyelvtanárok külföldi képzését lehetővé tevő ösztöndíjak, idegen nyelvű segítők elhelyezése iskolákban, osztálycserék finanszírozása a tanulók nyelvtanulásra való ösztönzése céljából, új CD-s és internetes nyelvkurzusok létrehozása, illetve a nyelvtanulás előnyeinek tudatosításával kapcsolatos projektek. Stratégiai vizsgálatok révén a bizottság ösztönzi a vitát, az innovációt és a bevált gyakorlat cseréjét. Emellett a közösségi programok mobilitást és transznacionális partnerségeket ösztönző legfontosabb intézkedései nyelvtanulásra motiválják a résztvevőket. Az ifjúsági csereprogramok, a testvérvárosprojektek és az Európai Önkéntes Szolgálat szintén a többnyelvűséget mozdítják elő. 1997 óta a Kultúra-program körülbelül  2.000 szépirodalmi mű lefordítását finanszírozta európai nyelvekről és azokra. A 2007-től végrehajtásra javasolt új programok (Kultúra 2007, Cselekvő ifjúság és az Élethosszig tartó tanulás) ezt a fajta támogatást folytatják és fejlesztik.

Emellett az EU biztosítja a fő pénzügyi támogatást a Kevésbé Használt Nyelvek Európai Irodája (nem kormányzati szervezet, mely több mint 40 millió olyan polgár érdekeit képviseli, akik regionális és kisebbségi nyelvközösséghez tartoznak) és az Európában kevésbé használt nyelveket kutató egyetemeket összefogó Mercator-hálózatok számára. Az Európai Parlament felkérésére az Európai Bizottság 2004-ben megvalósíthatósági tanulmányt kezdett egy, a nyelvtanulással és a nyelvi sokféleséggel foglalkozó európai ügynökség lehetséges létrehozására. A tanulmány szerint ezen a területen kielégítésre váró igények vannak, és két lehetőséget javasol: létre kell hozni egy ügynökséget, vagy ki kell építeni egy „nyelvi sokféleségi központokból” álló európai hálózatot. A bizottság szerint a hálózat létrehozása lenne a legmegfelelőbb lépés, és ennek, ahol csak lehetséges, a meglevő struktúrákra kell épülnie; a bizottság megvizsgálja annak lehetőségét, hogy ezt több éves alapon a javasolt Élethosszig tartó tanulás program keretében finanszírozzák.

A szakértők megállapították, hogy szükség van nemzeti tervekre, amelyek összehangolják az egyéni és általában véve a társadalmi többnyelvűség ösztönzését célzó intézkedéseket, és közös irányt adnak nekik. A terveknek világos célkitűzéseket kell meghatározniuk a nyelvoktatás számára az oktatás különböző szintjein. Emellett folyamatos erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy tudatosodjon a nyelvi sokféleség jelentősége. Megfelelő figyelemben kell részesülniük a regionális és kisebbségi nyelveknek is, továbbá lehetőséget kell adni a bevándorlóknak arra, hogy megtanulják a befogadó ország nyelvét (és lehetőséget kell teremteni a bevándorlók nyelvének oktatására is).

A főbb célkitűzések a következők:  

– jobb tanárképzés

– nyelvtanulás korai életkorban 

– tartalomalapú nyelvoktatás  

– több idegen nyelv a felsőoktatásban.  

Az utóbbi néhány évben számos egyetemen alakultak tanszékek az európai társadalom többnyelvűségének és interkulturalizmusának tanulmányozására. A nyelvi sokféleség terén végzett kutatások jelenlegi bizottsági támogatása kiegészülhet az ilyen tanszékek hálózatainak támogatásával, a sikeres Jean Monnet-kezdeményezés mintájára.

Az EU kutatási programjai elsősorban két területen foglalkoznak a többnyelvűséggel, amelyekbe mintegy évi 20 millió eurót fektetnek. Az információs társadalmi technológiák program többek között azt kutatja, hogyan küzdhetők le a nyelvi akadályok új információs és kommunikációs technológiák segítségével. Ilyen technológiák például a következők:

– fordítástámogató eszközök (fordítói memóriák, online-szótárak és szinonímaszótárak);

– interaktív, félig automatizált fordítói rendszerek egyes szakterületek szövegeinek gyors, magas színvonalú fordításához;

– teljesen automatizált rendszerek alacsony-közepes színvonalú fordításhoz; továbbá

– mesterséges beszédfelismerés és –szintetizálás, párbeszéd és fordítás. 

A társadalomtudományokat és a humántudományokat felölelő kutatási program a társadalmi integrációval és társadalmi kirekesztéssel, az azonosságtudattal, a politikai részvétellel, a kulturális sokféleséggel és a kultúrák közötti megértéssel kapcsolatos nyelvi kérdések kutatását támogatja. Ebbe beletartoznak a nyelvi sokféleséggel, kisebbségi és regionális nyelvekkel kapcsolatos kérdések, valamint a bevándorlók és az etnikai kisebbségek számára fontos nyelvi kérdések. 

Az Európai Unió versenyképes gazdaságot alakít ki. Az interkulturális kommunikációs készségek egyre nagyobb szerepet játszanak a globális marketing- és értékesítési stratégiákban. Az európai vállalkozásoknak a más tagállambeli vállalatokkal folytatott kereskedelem céljából ismerniük kell az EU nyelveit, továbbá a világ további részein levő kereskedelmi partnereink nyelveit. Ez különösen igaz azokra a közepes méretű, növekedő, munkahelyteremtő vállalkozásokra, melyek EU-szerte az innováció, a foglalkoztatás és a társadalmi és helyi integráció fő mozgatórugói. Azonban igazolt tény, hogy az európai vállalkozások elveszítenek üzleti lehetőségeket, mivel nem beszélik ügyfeleik nyelvét.

A hatékony egységes piac érdekében az uniónak a munkaerő nagyobb fokú mobilitására van szüksége. Több nyelv ismerete növeli a munkaerő-piaci lehetőségeket, ideértve a más tagállamban való munkavállalás vagy tanulás szabad lehetőségét. Ezért a Európai Bizottság fokozni kívánja 2002. évi, a készségek és mobilitás tárgyában készült cselekvési tervét követő munkát. Többek között a nyelvi készségek is a Munkavállalói Mobilitás Európai Évében kiemelt kérdések között voltak 2006-ban.

Az egységes piacon a fogyasztók valamennyi tagállam számos terméke közül válogathatnak, vagyis más nyelvközösségek termékeivel is kapcsolatba kerülnek. A fogyasztói érdekek védelme érdekében az ilyen termékek csomagolásán használandó nyelveket szabályozzák. A címkén egyértelmű, pontos, a fogyasztó által könnyen érthető formában megfogalmazott információknak kell szerepelniük, melyek nem vezethetik félre a vásárlót. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról nemrég elfogadott irányelv megerősíti az értékesítés utáni szolgáltatások során használandó nyelvre vonatkozó biztosítékokat.

Az európai információs társadalomban a nyelvi sokféleség mindennapi jelenség. A web-televízió, az online-zene és a mobiltelefonon elérhető mozifilmek kézzelfogható valóságot jelentenek az európai vállalkozások és polgárok számára. Ez alátámasztja az információ több nyelven való hozzáférhetőségének és használatának fontosságát. 

Az Európai Bizottság – a 2010 kezdeményezése keretében – a többnyelvűség elősegítésén dolgozik, hogy ezzel ösztönözze a növekedést és a munkahelyteremtést az információs társadalomban és a médiaiparban. Az első feladat „egy gazdag, sokoldalú tartalmat és digitális szolgáltatást kínáló egységes európai információs térség” megteremtése. Számos európai uniós program támogatja többnyelvű európai tartalom és tudás megteremtését és terjesztését.  

A többnyelvű információs társadalom egységesített és átjárható nyelvi eszközök (szótárak, terminológia, szövegkorpuszok), valamint valamennyi nyelven – ideértve az EU kevésbé használt nyelveit is – elérhető alkalmazások használatát teszi szükségessé. Az Európai Bizottság programjai e területen szakmai hálózatok és fórumok támogatása révén ösztönzik az együttműködésre és szabványosításra tett erőfeszítéseket. A bizottság tudományos és technológiai fórumot hozott létre a többnyelvűség tárgyában, melyben részt vesznek az ipar, a tudományos élet és a döntéshozó szervek szakértői.  

A többnyelvűség elengedhetetlen az EU megfelelő működése szempontjából. A polgárok nyelvi készségeinek fejlesztése fontos szerepet játszik az európai szakpolitikák célkitűzéseinek megvalósításában – mindenekelőtt a növekvő globális verseny fényében, de azon szempontból is, hogy jobban ki tudjuk használni azokat a lehetőségeket, amelyeket Európa rejt a fenntartható fejlődés és a munkahelyek számának és minőségének javítása terén. Az Európai Bizottság a maga és a többi intézmény felelősségének tudatában úgy ítéli meg, hogy a helyzeten javítani lehet és kell. Ezért sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek további intézkedéseket a széles körű egyéni többnyelvűség ösztönzése érdekében, és támogassák egy olyan társadalom kialakulását, amely valamennyi polgár nyelvi identitását tiszteletben tartja.

Az Európai Bizottság már felkérte a tagállamokat arra, hogy 2007-ben tegyenek jelentést azokról az intézkedésekről, amelyeket a Nyelvtanulás és a nyelvi sokféleség ösztönzése cselekvési terv célkitűzései érdekében tettek. Ez a közlemény további olyan lépéseket emel ki, melyeket meg kell tenni, ha a tagállamok el kívánják érni a maguk elé kitűzött célokat. A bizottság továbbá felkéri a tagállamokat arra, hogy 2007-ben tegyenek jelentést azokról az intézkedésekről is, amelyeket az e közleményben körvonalazott központi területeken tettek. Az Európai Bizottság független szakértőkből álló, többnyelvűséggel foglalkozó magas szintű munkacsoportot hoz létre, melynek feladata, hogy elemezze, hogyan haladnak a tagállamok, és hogy támogatást és tanácsot adjon a kezdeményezések kialakításában, továbbá a friss ösztönzésekkel és ötletekkel szolgáljon. Miniszteri konferenciát tartanak a többnyelvűségről, hogy a tagállamok beszámolhassanak az általuk eddig elért eredményekről és a teendők megtervezéséről. A tagállamok jelentései és a magas szintű munkacsoport tanácsa alapján a bizottság további közleményt ad ki az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak, melyben javaslatot tesz a többnyelvűség EU-n belüli átfogó elérésére.

Konklúzió

Összefoglalásként  megállapítható, hogy az egyesülő Európa nem a nyelvi és kulturális homogenizáció irányába halad, hanem ellenkezőleg egy olyan egységes gazdasági térség felé, ahol a nyelvi sokszínűség dominál, és ahol a nyelvi kisebbségek is megtalálhatják az őket megillető helyet.

Az Euromosaic III projekt eredményeit az Európai Bizottság a KU Brussel Egyetemmel közösen publikálta 2006-ban  angol és német nyelven a következő címen:  EUROMOSAIC III. Regional- oder Minderheitensprachen in den neuen Mitgliedstaaten 2004. Europäische Kommission – Forschungszentrum für Mehrsprachigkeit an der KU Brussel. Amt für Veröffentlichungen. Publications.europa.eu A magyarországi fejezet a 113–163. oldalon olvasható.