Hugo Grotius
Biztonságpolitika
Civilizációk
Diplomáciatörténet
Egyetemes történet
Európa
Geopolitika
Magyar külpolitika
Nemzetközi jog
Nemzetközi
  politikaelmélet
Nemzetközi politika
Világgazdaság

Könyvtár
E-könyvtár

Tanulmányok
Közlemények
Dosszié
Vita
Kommentárok
Beszámolók
Krónika
Könyvekről
Lexikon
Dokumentum-tár
Térképek
Mondások

Szerzőink
Legfrissebb

e-mail:
jelszó:

HUGO GROTIUS (Huig de Groot), a modern természetjogi felfogás és a modern politikai irodalom egyik megteremtője, aki a természet-jogon alapuló nemzetközi jog alapjait fektette le. »»

Keresés:
HONLAP SZERKESZTŐSÉG IMPRESSZUM BEKÖSZÖNTŐ LEVÉL NEKÜNK
 BESZÁMOLÓ

LIPPAI ZSUZSANNA

Egy hét az ENSZ-ben, hogy megismerjük kívül-belül

A magyar ENSZ Modell Diákegyesület egy többé-kevésbé népszerű, nem túl nagy múltra visszatekintő diákszervezet a Budapesti Corvinus Egyetemen. Ennek tagjaként az ember nem csak az ENSZ különböző szervezeteivel és döntéshozatali folyamataival ismerkedhet meg, hanem kijuthat (ha ideje és pénztárcája engedi) nemzetközi, ún. MUN (Model United Nations) konferenciákra is. Ez az itthoni sötét termekhez és félhivatalos modellezésekhez képest igazi mélyvíznek számít: nem csak megfelelő szintű angoltudás, hanem határozott fellépés és igen alapos felkészültség is szükségeltetik hozzá.

Kezdőként, mindössze egyetlen hamburgi MUN-nal a hátam mögött döntöttem úgy, hogy belevágok és megnézem, milyen is ez az egész „nagyban”. A Geneva International Model United Nations (GIMUN) az egyik legrangosabb ilyen esemény, talán csak a New York-i WorldMUN és a brémai MUN versenyezhet vele. A szervezet, amely idén ünnepelte nyolcadik születésnapját, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy „tájékoztassák a hallgatókat az ENSZ munkájáról, próbára tegyék és fejlesszék tárgyalási készségüket, és teret nyújtsanak a fiataloknak, hogy kezdeményezéseket és megoldásokat vitassanak meg a legfontosabb globális problémákkal kapcsolatban”. A szervezőket munkájukban a genfi székhelyű HEI (Institut universitaire de hautes études international) támogatja. A nemzetközi tanulmányokat oktató felsőoktatási intézményt 1927-ben alapították. A tanítás két nyelven folyik (angol és francia), és tantárgyak széles választéka áll az ott tanulók rendelkezésére. A 2007. március 2. és 9. között zajló program első két napjára (afféle orientációs programok) a HEI biztosította a helyszínt a Genfi-tó partján álló épületeiben, közel a nemzetközi szervezetek (WTO, WHO, ILO) székhelyéhez. Hétköznapokon kosztümös-névkártyás fiatalok árasztották el a genfi ENSZ (UNOG) épületét.

Az orientációs hétvége többek között városnézésből és fondü-vacsorából állt, a legfontosabb azonban a „játékszabályok” ismertetése volt. E húsz oldalas dokumentum a modellezés általános szabályai mellett kitért az egyes bizottság-specifikus kérdésekre is. Itt derült ki, hogy már az az egy MUN is nagy előnynek számít, amin részt vettem, hiszen teljesen kezdők is akadtak. Nekik némi nehézséget okozott a modellezés kötött nyelv- és szabályrendszere.

Amint a fentiekből kiderült, nemcsak egy bizottság volt. A GIMUN is az ENSZ-hez hasonlóan épült fel. A Biztonsági Tanács (BT) mellett a Leszerelési Konferencia (CD), a Béketeremtő Bizottság (PBC), a Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR), az Emberi Jogi Tanács (HRC), a Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) és a Nemzetközi Bíróság (ICJ) is ülésezett.

Felmerül a kérdés: hány ember szükségeltetik mindehhez? Nos, a válasz magáért beszél: egészen pontosan 204-en voltunk 60 országból. A legextrémebb talán Katiago esete, aki Dél-Afrikából repült Genfbe kizárólag a konferencia miatt, de volt nigériai, elefántcsontparti, dél-koreai, bolíviai és kanadai résztvevő is. (Mi ketten voltunk magyarok a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakáról.) A bizottságok témái rendkívül sokrétűek voltak; ezeket két napirendre bontva tárgyalták, bár néha a vita, hogy melyik kerüljön előrébb, igen sok időt elvett a lényegi tárgyalástól. A példa kedvéért: A BT-ben az ENSZ szankció-rendszerének javításáról és ennek kapcsán Szudánról folyt a vita; az ICJ arra keresett választ, valóban önvédelemnek minősül-e Izrael reakciója a Hezbollah mozgósítására; az ECOSOC pedig az energiaforrások fenntartható felhasználását tárgyalta.

A PBC a civil szféra nagyobb fokú integrációjára próbált kidolgozni stratégiát, ezt pedig a libériai helyzet elemzése követte. Nekem „a japán delegátus” szerepében könnyű volt az álláspontomat képviselni, ugyanakkor, oldalamon az Egyesült Államok képviselőjével, gyakran konfliktusba keveredtünk Kína, Oroszország és Egyiptom delegáltjával, különösen a civil szféra nagyobb integrálását illetően. Bár eleinte a szabályoknak megfelelő módon, a diplomatikus viselkedés normáit betartva folytak a tárgyalások, a fáradtság egy idő után mindenkin erőt vett. Rájöttünk (ha eddig még nem tudtuk volna), hogy a valóban kézzelfogható eredményre vezető álláspont-egyeztetés nemcsak felkészültséget, de türelmet, önfegyelmet és nagyfokú kompromisszumkészséget is igényel. Egyre nehezebb volt nem egymás szavába vágva, nyugodtan előadni a képviselt ország álláspontját, különösen akkor, amikor a vita már kezdett parttalanná válni. A kimerült delegáltakat „nagyköveteik” próbálták biztatni, valamint titkos taktikai tippekkel ellátni. A nagyköveti státusz egyébként GIMUN-találmány, méghozzá egy nagyon jól sikerült találmány. A nagyobb országok nagykövetet kaptak – így természetesen az Egyesült Államok, Kína, Japán, Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, de India és Egyiptom is –, az ő feladatuk országuk különböző bizottságokban tevékenykedő delegáltjait összefogni, egyeztetni külpolitikai kérdésekről és tanácsokkal látni el őket (ezek nagyon hasznosnak bizonyultak). A nagykövetek posztjára nem jelentkezni lehetett (ahogy az országok képviseletére és bizottságokba), hanem a legtapasztaltabb MUN-osokat keresték meg a szervezők, így például a japán nagykövetet, aki már több amerikai MUN-versenyt nyert.

A munka minden nap reggel negyed kilenckor kezdődött (természetesen formális öltözetben és miután mindenki átesett a biztonsági ellenőrzésen) és délután hatkor fejeződött be, egy félórás ebédszünetet beiktatva a nap közepén. Ezek után minden este hivatalos program várta a résztvevőket: a Genf város által rendezett fogadás volt a hét csúcspontja, de a Genfi Állami Operaház is vendégül látott bennünket, valamint workshop dinner-t szerveztek a bizottságok elnökei, mondván, az informális beszélgetés talán jobban előremozdítja a tárgyalásokat. Nos, hogy ennek hatására vagy sem, de tény, hogy a hét végére minden bizottságban sikerült legalább egy határozatot elfogadni. A PBC dolgát például az nehezítette, hogy időközben válság tört ki Libériában, mint arról a GIMUN News tájékoztatott bennünket (minden bizottság ülésén részt vett a sajtó két megfigyelője, hogy aztán e kétnyelvű napilap hasábjain beszámoljanak egy-egy cikk erejéig a tárgyalások alakulásáról angolul és franciául). Így a két főtitkár kérésére szerkesztenünk kellett egy jelentést az ENSZ békefenntartó erők mandátumáról (UNMIL) és a térség biztonsági helyzetéről a lehető legrövidebb időn belül, mely aztán a BT elé került.

A rendezvény nagy presztízsnek örvend Svájcban, hiszen honlapján a svájci elnök asszony, Micheline Calmy-Rey köszöntője fogadott bennünket. A rendezvény megnyitóján Sergei Ordzhonikidze, a UNOG igazgatója ismertette a GIMUN-on is felállt bizottságok működését és céljait, majd Jürg Streuli, Svájc ENSZ nagykövet-helyettese, a CD tagja tartott beszédet Genf, a nemzetközi város címmel. Végül Daniel Warner, az HEI rektorhelyettese mesélt Genf város történelméről és a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatáról. Ezt követően a hét közepén mindegyik bizottságba érkezett egy-egy vendégelőadó, méghozzá olyan nagy nevek, mint Andrew Clapham és Marcelo G. Kohen az HEI nemzetközi jogi tanszékéről; Imogen Foulkes, a BBC genfi tudósítója; Clément Bergere, az Egyesült Államok delegáltja az Emberi Jogi Bizottságban és Dr. Hans-Peter Gasser, a Nemzetközi Bíróság jogi tanácsosa. A PBC-ben az UNOG frissen megválasztott biztonsági főnöke, Mark Wood beszélt a békefenntartóként Koszovóban, Kongóban és Burundiban szerzett tapasztalatairól, felvázolva a békefenntartás elméleti és gyakorlati problémáit.

Mint a neves előadók listája is jelzi, a GIMUN egyre nagyobb figyelemben részesül a nemzetközi közösség részéről. Olyannyira igaz ez, hogy a szervezők jelenleg azon dolgoznak, hogy a GIMUN-t programsorozattá alakítsák, melynek a modellezés csak egyik eleme lenne, mellette további konferenciák, előadások és egyéb programok szerepelnének. Még ennél is nagyobb jelentőséggel bír az a tény, hogy a GIMUN mint NGO szerepel az ECOSOC (és most a valódi ENSZ-ről van szó!) azon listáján, amely a jövőben az üléseken esetleges megfigyelőként részt vevő szervezetek nevét tartalmazza. Ahogy a szervezők szavaiból kivettem, nagy esély van rá, hogy a GIMUN valóban elnyeri ezt a státuszt, hála népszerűségének és a ténynek, hogy valóságos „nemzetközi brainstormingként” funkcionál. A rendezvény ugyanis teljes egészében beteljesítette a cikk elején említett célkitűzést: csupa olyan fiatal gyűlt össze, akik láthatóan szívükön viselik a világpolitika legégetőbb gondjait, és hiszik, hogy lehetséges megoldást találni, de legalábbis meg kell próbálni azt meglelni. A résztvevők, így mi is valóban teljes lelkesedéssel és elkötelezettséggel vettünk részt a vitákban úgy, mintha valóban rajtunk múlott volna a döntéshozatal. Nem véletlen hát, hogy a GIMUN-t megfigyelői státuszba jelölték: ennek a kétszáz résztvevőnek nem volt más célja, mint az, hogy tegyenek egy lépést előre a nemzetközi közösség, az emberek érdekében.

GROTIUS KÖNYVTÁR


Európa és a világ

Az európai történelem eszméje

Az iszlám Európában

Európa és Ázsia. Modernizáció és globalizáció

Iszlám és modernizáció a Közel-Keleten

Nemzetközi
kapcsolatok
története
1941-1991

Új világrend? Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború utáni világban

© 2014 Grotius